Ugrás a fő tartalomra

2014/1/4 Gyermekek tanítása

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: »Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól: »Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!« »Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO)
Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások.
Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek.
De miért is emelte ki Jézus ilyen mértékben a gyermeket, és nekünk vajon hogyan kell viszonyulnunk hozzájuk?
Régen a héber gyermekek jobb bánásmódban részesültek, mint a környező népek gyermekei. Egyes kultúrákban a pogány istenek kegyeiért gyermekáldozatokat hozott az adott nép. Ezzel ellentétben az izraeliták megbecsülték gyermekeiket.
A Bibliában Isten több helyen is buzdítja Izrael népét, a gyermekeik istenfélelemre tanítására. Ezzel számunkra is üzenetet ad, hogy milyen fontos a gyermekek felkarolása, és tanítása. Sokan megfeledkeznek arról, hogy a gyermekek is ugyanolyan emberek, mint ők maguk, és csak kicsiny, éretlen fiataloknak tekintik őket. Pedig a gyermekek is emberek mint mindenki más, érzésekkel, vágyakkal, gondolatokkal együtt, és a mi a legfontosabb, Jézus értük is meghalt ugyanúgy mint bárki másért.

Jézus mikor itt volt a földön, szeretettel beszélt a gyermekekről. Ő is átélte milyen gyermeknek lenni, és neki is fel kellett nőnie. Isten adott bölcsességet szüleinek, hogy a Szentírást tanulmányozva és az ácsmesterséget megszerezve neveljék gyermeküket.
Ha elolvassuk Jézus történetét a Bibliában, akkor gyermekkoráról is találunk történetet.
Régen a zsidóknál az volt a szokás, hogy mikor egy fiú betöltötte a 12. életévét, akkor bemehetett a templomba és onnantól kezdve részt vehetett a nép szertartásain. Jézus az első alkalommal beszédbe elegyedett a rabbikkal és különböző kérdéseivel, és bölcs válaszaival lenyűgözte őket. Ehhez viszont szükség volt a gondoskodó szülőkre és a folyamatos kapcsolatra az Atyával.

Jézus nem csak beszélt az embereknek a szeretetéről, amit a gyermekek iránt érzett, hanem cselekedeteiben is megmutatta ezt.
„Miközben ezt mondta, odalépett hozzá a zsinagóga egyik vezetője, leborult előtte, és úgy kérte: „Éppen most halt meg a kislányom. Kérlek, jöjj, tedd rá a kezed, akkor újra élni fog!” Jézus felállt, és elindult vele, s a tanítványai is követték.
Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a hangszereseket. Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették. Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki azonnal feltámadt.  Ennek az egész vidéken híre ment.”
(Máté 9:18-19, 23-25 - EFO)
Itt arról olvashatunk, amikor Jézus egy kislányt támasztott fel. Ezen kívül még sok gyermeket gyógyított még, átérezte a szülők fájdalmát, miközben ő nem volt apa. Milyen jó belegondolni, hogy egy ilyen Megváltó vigyázz mindig ránk, és mi is ugyanolyan értékesek vagyunk számára, mint azok az emberek, akiket akkor gyógyított meg mikor itt járt!
Jézus mikor megfeddte tanítványait, azt is elmondta, hogy csak akkor mehetnek be Isten országába, ha olyanok lesznek, mint a gyermekek. Mely tulajdonságait emelte ki Jézus a gyermekeknek? Miért ezeket? Gondolkozzatok el rajta! (Mt. 19:13-15)

Jézus nem véletlenül hozta a gyermekeket példaként. Őszinteség, alázat, ráhagyatkozás mind része a keresztényi lelkületnek. A gyermekek ilyenkor a legfogékonyabbak, ezért nagyon fontos, hogy segítsünk megalapozni az Isten iránti szeretetet. Higgyétek el, ezzel mi is sokat tanulhatunk!  Sokszor nehéz az alázat, de ha figyelmesek vagyunk, és nyitottak, sokat tanulhatunk a gyermekektől, és Jézus is erre tanít. Viszont a mi felelősségünk is, mint fiataloknak, hogy ne hagyjuk elveszni a gyermekeket. Isten nagy családjába a kicsik is beletartoznak, ugyanúgy ahogyan mi is. Bánjuk velük szeretettel, mint a nagyok a kistestvérekkel, és imádkozzunk sokat értük és velük, mert ezzel mi is erősödhetünk!
Ámen!

Marosán Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…