Ugrás a fő tartalomra

2014/1/1 - Tanítványok és a Szentírás

„Buzgón tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Jóllehet az Írások is rólam tanúskodnak(...)” (Jn 5:39 EFO)
Van az a szép magyar mondás, hogy „nem látja a fától az erdőt”. Sokszor vagyunk úgy sokmindennel, hogy annyira rákoncentrálunk egy adott dologra adott tulajdonságára, hogy éppen a lényeg vész el belőle. Hányszor felejtettük el, milyen jó dolgok történtek egy eseménydús napon, csak azért, mert a nap végén belerúgtunk az ágy sarkába? Vagy hányszor mentünk már haza úgy a gyülekezetből, hogy jobban megmaradt, ki mit csinált, mint hogy a lelkész miről beszélt a szószéken? És hányszor vagyunk úgy, hogy tökéletesen idézzük a Bibliából azokat a részeket, amik mások hibáira — vagy esetleg a sajátjainkra — mutatnak rá, miközben a lényeg, Jézus Krisztus elsikkad valahol a sorok között?
A tanítványság ugyan olyan, mint a tanulóság, vagy diákság. Az iskolában semmire nem mennénk egy adott tanórán, ha nem lenne egy gyűjtemény, aminek segítségével a tanár a fe-jünkbe verhetné, mi az, amit tudni kell, eloszlathatná a kételyeket, vagy éppen változást hoz-hatna a mindennapi gyakorlatunkba. Mint például a hetedikes kémiakönyvben az a sor, hogy „Soha ne szagolj a kémcsőbe közvetlenül.” Most már biztosan te se csinálod, de szükség volt erre az egy mondatra.

Ugyanilyen „tankönyv” a Szentírás, amiből a tanítvány nem csak azt tanulhatja meg, hogy szabad-e tenni bizonyos dolgokat, vagy nem, hogy bűn, nem bűn, vagy hogy egyes teológiai kérdésekre mi a jó válasz, de megismerheti a Mesterét, Jézus Krisztust is. A Mester pedig tökéletesen tudta forgatni ezt a szent tankönyvet.

Olvasd el a következő verseket, és jegyezd ki belőlük, hogy mit láthatunk Jézus Bibliához való hozzáállásán! Mire használja, és hogyan él azokkal az idézetekkel, amiket felhoz? Milyen a viszonya a Szentíráshoz?
Lk. 4:1-12: ___________________________________________________
Lk. 4:16-21: __________________________________________________
Mt. 12:3-8: ___________________________________________________
Jn. 10:34-37:  _________________________________________________
Mt. 5:17-39: __________________________________________________
Lk 10:25-28:__________________________________________________
Lk 24:13-32:__________________________________________________
Mit gondolsz, a mi életünkben hogyan tudjuk Jézushoz hasonlóan alkalmazni a Bibliát és a benne található törvényeket és tanításokat? Miért olyan fontos helyesen használni őket? Milyen előnyök és milyen hátrányok származhatnak a bizonyos hozzáállásokból?

Jézus nem csak tanított a Szentírásból, de másoknak be is bizonyította, hogy az, hogy ő Isten fia, alátámasztható a tekercsekből. Majd miután már a tanítványai követték őt, sőt, azokat is meg tudott nyugtatni vele, akik a gyásztól nem látták meg, hogy Jézus az, aki velük sétál az úton.


Aztán nézd meg a tanítványok hogyan folytatták az életeiket, miután megtanulták helyesen forgatni a szent iratokat! Olvasd el Mt. 12:15-21, Mk. 1:1-3, ApCsel 1:16-20, 3:22-24 és Róm 10:10 verseit! Figyeld meg, hogy hogyan ismerték fel azok a tanítványok, akik néhány lappal korábban még nem ismerték fel, hogy a Jézus, akit követnek nem a földi királyuk lesz, hanem annál sokkal hatalmasabb, azt, hogy a próféciák hogyan függnek össze azzal, amit megtapasztaltak!

Mostantól tekints a Szentírásra a legizgalmasabb tankönyvedként!
Öveket bekötni, indul a tanítványképzés!

Kiki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…