Ugrás a fő tartalomra

2014/1/3 - A tanítványság és az ima

Az ima a keresztény élet pillére. Egy pillér, ami Jézus Krisztuson alapszik. Ez egy eléggé sablonos nyitány, de valahol el kell kezdeni... :)

Az előző negyedévben elmélkedtünk arról, hogy az ima az ébredés motorja. Ez segít minket haladni az Isten felé vezető úton. Az ima az eszköze Isten dicsőítésének, bűneink megvallásának, valamint hálánk és kéréseink kifejezésének. És ez magában foglalja életünk teljes területét. De hogyan kapcsolódik ehhez a tanítványság?
A válasz az ima alanyában rejlik. Vagyis abban, hogy kiért imádkozunk. Feltehetően általában magunkért – legalábbis én hajlamos vagyok magamat előtérbe helyezni –, de legalább ennyire fontos, hogy másokra is gondoljuk ima közben. És nem csak olyan szempontból, hogy sikeresek legyenek a mindennapjaikban, jó egészségnek örvendjenek, legyenek védve a különböző veszélyektől – persze, ez is lényeges. Van két kedves ismerősöm, akik valahányszor hallanak elszáguldani egy szirénázó mentőautót, akárhol legyenek, megszűnik számukra a külvilág, és imádkoznak a betegért, az ápolókért és a vezetőért.
Viszont másokért nem csak így imádkozhatunk.
A nyarat külföldön töltöttem, és az utolsó szombaton egy új gyülekezetbe látogattunk. Nagyon kedves közösség volt, de a legjobban a tanítás tetszett. A lelkész arról beszélt, hogy imában felhatalmazhatjuk a Szentlelket, hogy dolgozzon olyan emberek lelkében, akik még nem is hallottak Jézusról, önmaguktól nem imádkoznának ezért vagy esetleg határozottan küzdenek ez ellen. Majd szervezett egy sajátos imaközösséget, ahol másokért imádkozhatunk, a menete pedig a következő volt: kapott mindenki egy cetlit, amire felírta az imacélját, majd elcseréltük valakivel, és azóta mindenki imádkozik azért, aki hozzá került. Két fő szabály volt: az első, hogy ne általánosságokat írjunk, hanem konkrét személyt, a második pedig, hogy ne a legjobb barátunkkal cseréljünk cetlit, hanem olyasvalakivel, akit esetleg alig ismerünk.
Így történt, hogy azóta imádkozom egy bizonyos Corbinért.

De nézzük meg, mit mond a Biblia erről az imáról:
  • Jézus imádkozott azokért, akik őt keresztre feszítették. (Lk 23:34)
  • István szintén imádkozott a megkövezőiért. (ApCsel 7:60)
De nem csak ilyen drasztikus esetekben élhetünk ezzel a lehetőséggel. Pál a Timótheusnak írt levelében a következőket kéri:
„Mindenekelőtt tehát arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok és könyörögjetek minden emberért, járjatok közben és adjatok hálát értük! Imádkozzatok a királyokért és mindazokért, akik hatalmat kaptak, hogy nyugodt és békés életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó dolog és tetszik Istennek, Üdvözítőnknek.” (1 Tim 2:1-3 EFO)
A hegyi beszédben pedig Jézus egy sokkal izgalmasabb kihívást állít nekünk:
„Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!” (Mt 5:44 EFO)
Tehát amellett, hogy magadért és a szeretteidért imádkozol, imádkozhatsz másokért is, hogy Isten használja őket is. Ez a valaki lehet az egyik tanárod, egy orvos, egy politikus, bárki, aki felelősséggel tartozik egy fontos dologért. Az ima célja lehet az, hogy a Szentlélek munkája által a „harmadik fél” közelebb kerüljön Istenhez és embertársaihoz. De ez a valaki lehet egy hajléktalan is, akinek már az utolsó kétségbeesés ült ki az arcára, vagy a rossz tekintetű alak tegnap estéről a sötét utcáról. Vagy imádkozhatsz Corbinért is... :)

Magyi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…