Ugrás a fő tartalomra

2014/2/1 - Törvények Krisztus napjaiban

„Senkinek  se  tartozzatok  semmivel,  csak  azzal,  hogy  egymást  szeressétek;  mert  aki  a  másikat szereti, betöltötte a törvényt.” (Róm 13:8)
A törvény olyan, mint a kőfal. A fal lehet jó vagy rossz. Az otthon fala véd, a börtön fala bezár. Minden attól függ, hogy mi van belül, benned. Ha szeretsz – véd, ha nem – megítél. Tőled függ, hogy mi számodra a törvény.
Különböző törvények vannak. Jézus életében is így volt ez:
  1. A római törvények az állami élet biztonságát szavatolták (Jézus szülei is alkalmazkodtak hozzá, elmentek a betlehemi összeírásra). Hogyan  viszonyul  egy mai  keresztény  ember  az  állami  törvényekhez (jó-­e pl. a KRESz)? Mi  történjék  akkor,  ha  az  állami  törvények  szembefordulnak  Isten nyilvánvaló parancsolataival? (ApCsel 4:17­-20)
  2. Hogyan viselkedett Jézus az ószövetségi polgári törvényekkel kapcsolatban? Elismerte-­e a szanhedrin  tekintélyét?  –  Nem  volt tiszteletlen,  bár  a  maga véleményét bátran képviselte velük szemben is. Megfizette-­e  a templomadót?  – Igen,  bár  azt is tudta  és tanítványainak elmondta, hogy a templom mulandó, csak eszköz és nem cél. A  zsidó  nép szokásait  elfogadta-e? – Igen,  mint zsidó élt  a  zsidók  között,  benne teljesedtek a messiási ígéretek.
  3. Mire valók az istentiszteletet szabályozó szertartási törvények? A jelképes cselekmények segítették megérteni  a valóságos történéseket (a bárány feláldozása – Isten bárányának áldozatát). Ha a jelkép eltorzul, a valóságot eltakarja. Ezért a törvények pontosan körülírták a tennivalókat. Ha a jelképezett valóságot valaki megtagadja, értelmetlen lesz a jelkép. Ha valaki Jézus kereszthalálát elfogadja, mint a bűneinkért hozott áldozatot, felesleges tovább bárányt áldoznia.
A Jézus korában élő írástudók és farizeusok törvényekkel akarták a törvényeket oltalmazni. Az emberi törvény eltakarta Isten szándékát, amiért a törvényeket adta. 613 törvényre bontották szét azt a törvényt, ami egy szóba belefér: szeress. A  héber  haláka  szó  azt  jelenti  járni,  de  a  farizeus  nem  utat  épített ezekkel a törvényekkel,  hanem  útakadályt (pl.  39  tilalommal  terhelte  meg  a szombat parancsot). Nem az ember  lett  a  törvény  által  megajándékozott, ezért  a törvény  tartalma,  a szeretet veszett el.
A Biblia alaptörvénye, alkotmánya a Tízparancsolat. Belőle Isten és az ember, ember és a felebarát, ember és a világ kapcsolatainak tartalmát ismerhetjük meg.
  • Szent Ágoston még a 6. században ezt írta: „Szeress, és tégy amit akarsz”. Igaz-­e ez az állítás, és ha igen, akkor hogyan?
  • Igazat  mondott-­e  a  gazdag  ifjú,  amikor Jézusnak  azt  mondta, hogy  a törvényeket ifjúságától  fogva  betöltötte?  Miért  látta  a gazdag  ifjú másként  a törvényt,  mint Jézus?
  • Mi a szeretet királyi törvénye Jak 2:8­-12 szerint?
  • Mi lenne  akkor, ha nem volna törvény? Az anarchiában  élhet­-e  a szeretet?
  • Miért nem lehet  élni szeretet nélkül?
Dr. Szigeti Jenő

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…