Ugrás a fő tartalomra

2014/3/10 - Isten törvénye

„Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben? Ő így válaszolt: »Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!« Ez az első és legfontosabb parancs. A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!« Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.” (Mt 22:36-40 - EFO)
Kiskoromban mindig félelemből engedelmeskedtem a szüleimnek. Inkább lemondtam az éjszakai expedíciókról, a gardróbszobai bunkerkészítésről vagy nem másztam fel az öreg diófa legtetejére, mert apukám azt mondta, ha leesek, kikapok. Ahogyan elkezdtem növekedni és kezdtem megérteni az életet, már nem rettegésből, hanem szeretetből engedelmeskedtem.

A farizeusok nem keresték a törvények mélyebb értelmét. Úgy gondolkodtak, mint az a kisgyermek, aki nem azért marad a járdán, mert elütheti egy autó, hanem azért, mert egy felette álló személy ezt „parancsolta” neki.  A gyermek korából adódóan, a zsidók viszont felületességük miatt értelmezték annyira félre a törvényt, hogy elítélték Jézust.
„Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.” (Róm 10:3 - EFO)


Bírálták azt, aki betölteni jött a törvényt:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Mózesi Törvényt, vagy a próféták tanítását! Ellenkezőleg, azért jöttem, hogy beteljesítsem!” (Mt 5:17 - EFO)
Jézus teljesen más megvilágításba helyezte a törvényt, miközben egyetlen betűt sem törölt el belőle. Nem bővítette, nem írt hozzá új szabályokat, egyszerűen csak megmagyarázta őket. Az írástudók szabályaihoz képest a törvény Jézus szeretetével vizsgálva hol „szigorúbb”, hol „engedékenyebb” lett.

Nézzünk meg néhány példát! 
„Jézus kérdéssel válaszolt: Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsolatait a hagyományok kedvéért? Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«. Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki már felajánlotta a Templom javára azt, amivel a szüleinek segíthetne, akkor inkább a Templomnak adja, mint a szüleinek. Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a hagyományaitokat kövesse. Milyen képmutatók vagytok!” (Mt 15:3-7 - EFO)
„Hallottátok, hogy megmondták: »Ne kövess el házasságtörést!« Én viszont azt mondom nektek: ha valaki a házasságtörés vágyával néz más feleségére, az magában már el is követte a házasságtörés bűnét.” (Mt 5:27-28 - EFO)
Érdekes, hogy Krisztus tanítása jóval túlmutat a megszabott törvény egyszerű formáján. Tanításaiba nem csak a törvény betűit, hanem a lelkületet - vagyis azt, ami értelemmel és élettel tölti meg a szimpla formaiságot – is belefoglalta. Amikor Jézus arról beszél, hogy „ha a szemed rosszra visz, vájd ki” vagy „ha lopsz, vágd le a karod”, nem az öncsonkításról beszél – ami ellentétes is volna a bibliai tanításokkal –, hanem gondolataink és ösztöneink feletti uralkodásra szólít!... Ez egy rendkívül fontos gondolat. Persze teljesen uralkodni a gondolatainkon és ösztöneinken nem tudunk, de ici-pici lépcsőkön bukdácsolva egyre feljebb és feljebb juthatunk a „kívánt célhoz”.
Mik ezek a lépcsőfokok? Filip Milosavljevic mondta például egy Missziókonferencián azt a példát, hogy ha szembejön az utcán egy vonzó személy, egyszerűen fordítsd el róla a tekintetedet.  Másik példa: ha tudod, hogy nem szabad megenni a csábító, hatalmas tejszínhabos süteményt, akkor ne edd meg. Minden ehhez hasonló jelentéktelennek tűnő cselekedet egy-egy lépcsőfok magasabbra, vagy mélyebbre...

Végül eszembe jutott egy dal, ezzel a témával kapcsolatban. 
Egykor oly kedves dolgok menjetek
E világ tisztel és vív értetek
Amik nyereség voltatok nekem
Krisztusért kárnak ítélem.
Refr: Élni benned Jézus olyan jó
      Ennél nincs nagyobb áldás
      Te vagy már mindenem
      Új erőm és énekem
      Szeretlek téged Uram 
Teljes szívemből vágylak ismerni
Benned élni és követőd lenni,
Hitből nyert áldást tőled átvenni,
Igazság által erősödni.
Refr: Élni benned Jézus... 
Mennyei erőd jól megismerni,
Szenvedésedből részesedni,
Veled meghalni régi éltemnek,
Hogy aztán örökké élhessek.
Refr: Élni benned Jézus...
Anna Ráhel 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…