Ugrás a fő tartalomra

2014/3/7 - Krisztusi élet

Ahogy „növekedünk Krisztusban”  nem meglepő, hogy az e heti gondolatébresztésünk is Jézusról, mint példaképről szól. De mielőtt bármire is rájövünk az olvasgatás alatt, egy fontos kérdést érdemes megválaszolni magunknak:


MIÉRT CSINÁLOD EZT AZ EGÉSZET?

Elkezdted olvasni a heti gondolatébresztőt (netán az eredeti szombatiskolát is?), talán azért mert így szoktad. Lehet, hogy a héten te tartod az ifi bibliakört és kéne egy kis infó vagy téma. Azonban Krisztusi életről nem lehet csak olvasni. Mi keresztények sokat beszélgetünk erről a témáról, de ha nincs meg egy olyan belső motiváció, ami késztet erre, kíváncsivá tesz, vágyakozóvá, akkor csak száraz dogmának vagy frázis puffogtatásnak fog tűnni az egész. Tehát mindenek előtt gondolatban (vagy akár fizikailag) csendesedj el. Fújd ki magad, dobd ki a fejedből a sok zavaró gondolatot és keress választ arra, hogy miért szeretnél Krisztusra hasonlítani.
Bár sok energiába kerül, de azt látjuk, hogy ezek a befektetések és erőfeszítések, amelyek a Jézusi személyiség kialakításához kellenek, megtérülnek. Tegyük fel, hogy megtaláltuk magunknak azt a mozgatórugót, ami késztet minket erre. Jézus úgy indítja el ezt a gondolatot, hogy ad egy parancsolatot:
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13:34).
Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy vajon nem cinikus kicsit Jézusnak ez a kérdése? „Talán új parancsolatot adok néktek, mikor azt mondom, hogy egymást szeressétek?” Ugyanis szó sincs arról, hogy ezzel a kijelentésével bármilyen régi kijelentése érvénytelenné vált. Ez nem más, mint a szeretet parancsa. Viszont ahhoz, hogy ezt be tudd tölteni, meg kell találd az előbb említett belső motort. Igen jól halottad (olvastad), NEKED IS kell! Részt kell benne venned, nem megy magától...
Mit jelent a szeretet parancsa neked? Neked mi a szeretetnyelved? Mi nagyon nem az?

A másik fontos, hogy nekünk, többes számban kell betölteni. A szeretetet egyedül nem lehet megélni. Ez egy közösségformáló erő, amely átitathatja a gondolatainkat, minden napjainkat. Már-már sablonos lenne a szeretet himnuszát ide tenni? ;) Ha ez sikerül, csak azt veszed észre, hogy folyton mosolyogni szeretnél. Jézus így él(t). Szereti és szerette az embereket. Fontosabb (volt) számára a könyörület és az együttérzés, mint saját fizikai szükségleteinek a kielégítése, mint az evés vagy a pihenés. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor azt mondjuk, hogy most egy kicsit nem…vagy most jár egy kicsit a kikapcs...
Te milyen kivételeket engedsz meg magadnak? Jézusnak milyenek voltak?

A Jóisten segítséget is ad, hogy lásd, hogyan is kéne megvalósítani ezt:
„Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lk 10:27 - EFO).
Mit jelent szeretni magunkat? Én azt látom, hogy ez néha nagyobb feladat, mint a mások iránti szeretet. De ugyanúgy része a „kérésnek”, mint az, hogy 6 napon át munkálkodj. Ha magaddal nem vagy jóban, mit várjanak a többiek? Itt nem a külsőségekre kell gondolni. Elég annyi, ha elfogadod, megszereted a saját jellemed.

„De ki az én felebarátom?” – erre a kérdésre alapjában véve Jézus azt válaszolta, hogy felebarátunk mindenki, akinek szüksége van a segítségünkre. Ahelyett tehát, hogy azt kérdeznénk: „Mit tehet értem a másik ember?”, azt tudakoljuk: „Én mit tehetek a felebarátomért?” Ezt mindaddig könnyű lesz megtenni, ameddig szeretjük a (fele)barátunkat.  De ha egy olyan valakiről van szó, aki nincs olyan közel a szívünkhöz, akkor is meg tudjuk tenni? Nem kötelességből, hanem szeretetből? Ha sikerül megtennünk, akkor tapasztalhatunk meg egy hatalmas szabadságot, amely a szeretettel való szolgálat adhat meg. Azt vesszük észre, hogy van egy belső nyugalmunk, amit nem befolyásol külső elismerés, bosszankodás. De, mégis, hogyan szeressük ellenségeinket? „Nem utálom, csak Ő itt én ott”…ismerős? Pont, mint a tűzföldi indiánok. Neked kik vannak olyanok az életedben, akiket nehéz szeretned? Miért? Lehet, hogy csak nem bírod a stílusát, más jellem vagy? Hogyan tudnál változtatni ezen?
Jézus tudta, hogy találkozunk ilyen emberekkel is és tanácsot is adott:
„Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik. Ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy vissza is fogják fizetni, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a többi bűnösnek, hogy azután majd visszakapják. Szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót velük! Adjatok kölcsön, és ne várjatok, hogy visszaadják. Akkor Isten bőségesen meg fog jutalmazni titeket, és a Magasságos Isten fiai lesztek. Mert Isten jóságos a gonosz és hálátlan emberekhez is. Legyetek ezért ti is irgalasok és könyörületesek, ahogyan Mennyei Atyátok is irgalmas és könyörületes.(Lk 6:32-35 - EFO)
Jézusi életet élni  nem tűnik könnyűnek elsőre. Úgy jót tenni, kedvesen, türelmesen beszélni, hogy talán a másiktól soha nem kapjuk vissza, sőt talán bántanak is, lehetetlennek tűnik. Azonban Isten azt ígéri, hogy Ő „bőségesen meg fog jutalmazni titeket”. Már csak azt kell mérlegelnünk, hogy akkor ezt csupa érdekből tesszük-e vagy valóban mi szeretnénk. Ha megtesszük, mert tudjuk, hogy nagy jutalom vár bennünket, de nincs bennünk szeretet, bejutunk egy olyan országba, ahol csak ilyen egymást szerető és elfogadó emberek lesznek. És Isten nem akarja, hogy ott majd unatkozz. Neked kell vágynod arra, hogy így élj és ilyen országban lehess. De az biztos, hogy már itt a Földön is megtapasztalhatod azt a hatalmas erőt, ami abban rejlik, ha szereted ellenségeidet.

NaTomi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…