Ugrás a fő tartalomra

2014/3/9 - Küldetésünk

„Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.” (Mt. 24:14 - EFO)
1. Csináld azt, amit egyébként is tennél!
Emlékeztek még, hogy mit mondott Jézus a halászoknak, akiket maga mellé vett, hogy tanítsa és képezze őket?
„Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” (Mt.4:19 - EFO)
Jézus nem akart valami olyat végeztetni követőivel, amire azok nem voltak képesek. Annyit kért, hogy azt, amit amúgy is csinálnának nézzék más szemmel és úgy végezzék tovább. Te mivel töltöd az idődet? Gondold végig, hogy hogyan tudnád azt mától úgy végezni, hogy azzal Isten örömüzenetét hirdesd!

2. Látszódjon, hogy ki vagy!
– Apu, azt mond­tad, hogy Is­ten min­den­ki­nél na­gyobb – mond­ja a kis­gye­rek.
– Így igaz – vá­la­szol az apa.
– De apu, azt is mond­tad, hogy Is­ten itt la­kik ben­nünk.
– Így igaz.
– De ha Isten mindenkinél nagyobb, és itt la­kik ben­nünk, nem kel­le­ne, hogy kilátsszon be­lő­lünk?
Nem elég, hogy ha te tudod, hogy Istennek dolgozol. Ez egy olyan munka, amit ha jól végzel, nagyon is látható eredményekkel jár. Ha titokban tudod tartani, akkor ott valami nem stimmel. Ha Isten benned lakik, ki kell látszódjon. Ha megsózod az ételt, annak érződnie kell, ha felkapcsolod a lámpát, az is látszik (Mt. 5:13-16), különben mi értelme? Mit gondolsz, mit láthatnak kívülről egy olyan emberen, akiben Isten él?

3. Legyél tanú!
„Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy titeket is bevonjunk abba a szeretet-közösségbe amelyben az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal élünk.” (1Jn. 1:3 - EFO)
Biztosan nagyon sok történetet tudnál te is elmesélni, ami arról szól, hogy emberek hogyan találkoztak Istennel, hogyan tértek meg, hogyan lettek az ő követői. De mi a helyzet veled? Tanú az, aki látja, amint valami megtörténik. Bárki lehet tanú, feltéve, hogy személyesen megfigyel egy esetet. Hallomásból nem tanúskodhat az ember, csak a saját tapasztalata alapján, más elmondására nem hagyatkozhat. Milyen tapasztalatod volt NEKED vele? Mit tett Isten az életedben, amit elsőkézből jövő beszámolóként adhatsz tovább?

4. Legyél kitartó!
„Aki azonban mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.”  (Mt. 24:13 - EFO)
„Itt van szüksége az állhatatos kitartásra és türelemre Isten népének — azoknak, akik engedelmeskednek Isten parancsainak, és megőrzik a Jézusban való hitüket.” (Jel. 14:12 - EFO)
Ismered a tíz szűzről szóló példázatot? Biztosan veled is előfordult, hogy úgy érezted, feleslegesen várakoztatnak, hogy reménytelen megtanulnod amit kell a következő tz-re vagy zh-ra... Annyi minden mást is lehetne csinálni, ami sokkal kellemesebb, nem? Istennel járni néha meglehetősen kényelmetlen. Nézd csak meg, hogy miket mond Jézus a tanítványoknak erről! Ha sportolsz, akkor tudod, hogy milyen az, amikor holtpontra jutsz. Azt érzed, hogy nem bírod tovább, egészen egyszerűen képtelenség, hogy folytasd. Ha ezen nem jutsz túl, hanem feladod, sosem éred el a célod. Beszélgessetek arról, hogy kinek milyen módszere van a lelki holtponton való túllendüléshez!
5. Állíts munkába másokat!
„Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön. Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek.” (Mt. 28:18-20 - EFO)
A feladatunk nem merül ki annyiban, hogy hirdetjük az örömüzenetet. Jézus azt mondta, hogy tanítanunk kell az embereket, foglalkozni velük. Ugyanúgy, ahogy Jézus sem hagyta magukra tanítványait, hanem azt mondta, hogy állandóan ott lesz velük, nekünk is ott kell állnunk egymás mellett. Gondold végig, hogy ti a gyülekezetben mit tesztek az új hívők erősítéséért, támogatásáért! És mit tesztek egymásért? Számíthattok egymásra? Hogyan tudnátok éreztetni egymással ezt még jobban?

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…