Ugrás a fő tartalomra

2015/2/1 - Jézus első eljövetele

„Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1:37).
Bevezetésként sok mindent írhatnék Lukácsról. Például azt, hogy egy igazi reneszánsz ember lehetett, noha ennek a szónak még nem igazán volt értelme akkor, amikor az evangéliuma született, hiszen a reneszánszra még kellett várni úgy másfélezer évet, de a tények embere és egy igazi tudós volt, aki logikus és ok okozati összefüggéseket keresett a világ dolgai és történései között. Alapos volt és tényszerű. Amit alkotott, az evangéliuma és az apostolok cselekedetei, az nyugodtan megállná a helyét akármelyik tudományegyetem szakdolgozatai között. Elmondhatnám azt is, hogy az evangéliumát mindenkinek írta. A megfogalmazásai és az, ahogyan Jézust bemutatja, az Ádámig visszavezetett családfa vagy az, hogy konkrétan elhelyezi Jézus életét a történelemben, térben és időben, ezáltal minden korban élő mindenféle embernek válaszol arra, hogy Isten mennyire valóságos és tevékeny az egész emberiség és minden ember életében személy szerint.
De nekem egy egészen más dolog jutott az eszembe. Ez az ember tudós volt és mégis elfogadta azt, hogy vannak kérdések, amikre az életében nem fog választ kapni soha. Arra gondolok, hogy a hitünk sokszor milyen csekélységeken múlik, amin fennakadunk, mondjuk a Biblia tanulmányozása közben. Például, hogy hogyan történt a teremtés vagy léteztek-e dinoszauruszok és azok akkor most hogy is vannak? A csontjaikat megtalálták, de a Biblia miért nem ír róluk? Az evolucionisták meg folyton az orrunk alá dörgölik. Vagy Isten csodái: a víz hogyan vált vérré? Elszaporodtak a vörösmoszatok vagy tényleg vérré vált? Hogyan ment vissza az árnyék a napórán vagy állt meg a Nap az égen? Isten megállította a Földet vagy csak optikai „trükköt villantott”? Hogyan vált szét a Vörös-tenger? És a Jordán? Ami aztán még vagányabb dolog, hiszen folyó! És még sorolhatnám azokat a kérdéseket, amiken fennakadhatunk és elgondolkozhatunk, ami természetes és jó dolog. De sokszor, mivel nem találjuk a választ vagy egyszerűen kevés a fantáziánk, a hitünk megtörik, elbizonytalanodik és az alapvető dolgokat kérdőjelezünk meg, hogy létezik-e Isten és tényleg olyan-e, mint amilyennek a Szentírás bemutatja. Csak azért, mert mi mindenre tudni akarjuk a választ. Lukács tudós volt sőt, orvos! Valószínűleg rengeteget rágódott azon, hogy Erzsébet hogyan szülhetett annyi idősen, bővel a klimax után. De, hogy Mária hogyan lett terhes mikor szűz volt?! Hogy Isten hogyan tudott embrióként létrejönni és fejlődni, mint akármelyik ember?! El nem tudom képzelni, hogy orvosként ez ne vágta volna le nála a biztosítékot! És mégis túl tudott jutni ezeken és szerintem pont ezért tudott egy ilyen kézzel fogható és valóságos evangéliumot írni egy igazi, konkrét emberré lett Istenről, mert nem félt a kétségeivel szembenézni, nem félt feltenni magának a rázós kérdéseket. Mert a Szentlélekkel karöltve, ezeken túljutva lesz olyan bizonyosságunk, mint a milyen Lukácsnak volt (aki biztos, hogy egy jókora listával megy majd a mennybe, amin a sok „hogyan” kezdetű kérdései lesznek felsorolva), de mégis rájött arra, hogy itt a Földön, az emberi létünk korlátai közé szorítva csak abban lehetünk teljesen biztosak, hogy „… az Istennél semmi sem lehetetlen”!
Ezért ebben az evangéliumban az a legnagyobb kérdés, hogy hiszel-e… hiszel-e Jézus Krisztusban, aki nem csak a zsidóság, hanem az emberiség és konkrétan a te személyes megváltód. Hiszel-e abban, hogy Ő a testet öltött Isten, aki ténylegesen Emberré lett? Hiszel-e abban az Istenben, Aki annyira szeret, hogy inkább meghalt azzal a tudattal, hogy talán sose támad fel, minthogy nélküled éljen tovább, mert az a hiány, az az űr, ami a szívén tátongana utánad egy örökkévalóságon keresztül, az elviselhetetlen volt a számára? Mert Lukács leírja ezeket a tényeket, de te döntöd el azt, hogy mit kezdesz velük. 
Mersz-e hinni vagy sem… és nincsen harmadik opció.

Kérdések:
  • Ha hiszel Jézus Krisztusban, miben változik meg az életed? Ez egy elméleti kérdés pusztán vagy életforma a számodra?
  • Az örök élet ajándék vagy azért kell érte tenned valami? És mi lenne az?
  • Mi merül fel vagy kavarog benned, ha a szűztől születésről van szó?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…