„Akkor az apostolok kérték az Urat: ››Erősítsd a hitünket!‹‹” (Lukács 17:5 - EFO)
A kereszténység lényegét két szóban meglehet fogalmazni: KÖVETNI KRISZTUST.
Meg vagyok róla győződve, hogy nekünk, keresztényeknek a legnagyobb képmutatóknak kell lennünk, amire jól rá is érzett a kereszténység, csak az a hibája, hogy nem a Krisztus képét mutatja. Tehát nyugodtan lehetünk képmutatók, de akkor csak Krisztus képét, vagyis jellemét mutassuk embertársainknak. Az alapige is nagyon szépen beszél erről a hiányosságunkról. Megemlít egy olyan valóságos, ugyanakkor szomorú tényt miszerint bár hívőknek mondanak minket, sőt mi is annak hívjuk és hívatjuk magunkat, de alapvető hiányosságunk az, hogy nem igazán hiszünk, pedig ez lenne a lényeg. Amikor az apostolok kérték az Urat, hogy növelje a hitüket, eléggé beleláttak Krisztus tiszta, és érdekek nélküli jellemébe, hitébe, ami az Atyával való kapcsolatának az alapját képezte. Ahhoz, hogy mi is hasonló kérést tudjunk megfogalmazni, nekünk is bele kell látnunk Krisztus tiszta jellemébe, sőt úgy kell hinnünk, mint ahogyan Ő is hitt, mert csak azok lehetnek szentek, akiknél meg van az Ő bizonyságtétele és az Ő hite (Jelenések 14:12). Ebben pedig nagyon jó segítség a vele való folyamatos kapcsolat.
1. Mit tehetünk azért, hogy ne a „farizeusi lelkület” uralja az egész lényünket?
„Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: ››Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.‹‹” (János ev. 8:12 - EFO)
Krisztus követése sosem volt könnyű a megromlott emberi természettel rendelkező közösségek és egyének számára, mert aki Őt követi, annak le kell mondania a saját jól megtervezett és kialakított életstílusáról. Azt mondja Jézus, hogy „…aki engem követ, nem járhat a sötétségben…” Ez számomra azt sejteti, hogy minden az ember által megalkotott és kitervelt dolog nem lehet elég jó, sőt az örökkévalóság szemszögéből nézve sötétségnek is nevezhető, még akkor is, ha azt a legjobb (emberi) akarattal, vagy indítékkal terveltük, gondoltuk ki. Mindez nem azért van így, mert Istennek nem tetszene, ha tudnánk tökéleteset alkotni. Csupán azért, mert annyira eltorzult az emberi jellem és gondolkodásmód, hogy képtelen jót tenni, vagy egyáltalán a teljes önzetlenségre is képtelen. Mind az önző, mind az önzetlen élet a gyümölcstermésben látszik meg.
2. Hogyan teremhetünk jó gyümölcsöt?
„Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.” (János 15:4 - EFO)
A jó gyümölcstermés egyetlen titka Krisztusban maradni, amint Ő is az Atyában van. Ezt sem azért mondja Jézus, mert önző lenne, hanem azért, mert valóban, csak ez az egyetlen megoldás, ugyanis csak Ő képes arra, hogy gyümölcsöt teremjen bennünk az Ő Lelke által.
3. Mi az, ami segít megmaradni Krisztusban?
„Istent tiszteljétek és féljétek! Őt dicsőítsétek, mert ítéletének órája elérkezett! Imádjátok azt, aki a Mennyet, a Földet, a tengert és a vízforrásokat teremtette!” (Jelenések 14:7 - EFO)
Istent félni nem azt jelenti, hogy félünk tőle, hanem azt, hogy annyira szeretjük, hogy félünk fájdalmat okozni neki a mindennapi eljárásunkkal. Bizonyos értelemben véve ezt is hívhatjuk féltőn szeretetnek. De ez az ige sokkal több dolgot rejt magában, mint ahogyan azt mi gondolni tudnánk. Magában foglalja az ember örök életének kulcsát, ugyanakkor iránytűként is szolgál, a Krisztussal való járásunkhoz.
Krisztussal való járásunk alapja az, hogy mindenben meglátjuk a saját érdemtelenségünket, és az Ő szeretetét. Azt a szeretetet, amivel mi emberek nem nagyon tudunk mit kezdeni, mert a mi szeretetünknek mindig van miértje, de Isten szeretetének nem látjuk a miértjét, sem az elejét, sem pedig a végét. Megláthatjuk benne a mindent, amiből az következik, hogy mi, vagy inkább én vagyok a nagy semmi. Ezért csak dicsőíteni lehet, de nem magunktól, hanem a bennünk lakó Lélek által. Mindenért Őt illeti a dicsőség! Az ítélete sem olyan, mint ahogyan mi gondoljuk, vagy elképzeljük, mert amíg mi az elmarasztaló ítéletet tesszük előtérbe, addig Isten igyekszik mindenki felett felmentő ítéletet mondani. Csak azon egyének felett tud felmentő ítéletet mondani, akik hittel, alázattal és teljes alárendelt élettel járnak előtte.
Amennyiben, hasonlóan gondolkodunk és a gondolatainkat tettek is követik, akkor életünkben helye van a jó gyümölcsöknek.
4. Beszéljetek arról, hogy hogyan mutathatjuk be hitelesen Jézust és a hitünket? Osszátok meg tapasztalataitokat egymással.
Jerry
Megjegyzések
Megjegyzés küldése