Ugrás a fő tartalomra

2015/2/8 - Jézus küldetése

Amikor azt a szót hallod, hogy küldetés, mi jut eszedbe? Mit jelent ez a szó számodra?
 
Sok állam, közösség, cég a működése elején meghatározza a küldetésnyilatkozatát. Az üzleti világban a küldetés megfogalmazza a vállalkozás létezésének okát, fő általános céljait és az azok elérésre alkalmazott megközelítést. Egy olyan célt fogalmaz meg, aminek az eléréséért minden mást alárendel, mindent ennek fényében vizsgál. A héten arról tanulunk, hogy mi Jézus küldetése a mi életünkben. A te életedben mi Jézus küldetése?

Bibliában találunk rá segítséget szintén: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Lk 19:10). Ahhoz, hogy ezt a mondatot valóban megérthessük, minden részével tisztában kell lennünk. Azzal, hogy Jézus lejött hozzánk a Földre, megtette az első lépést nekünk a Hozzá visszafelé vezető úton.

Miért akart minket megkeresni? Olvassuk el Lukács evangéliumának 15:8-9 verseit!
„Vagy tegyük fel, hogy egy asszonynak van tíz ezüstpénze, és az egyiket elveszti. Mit gondoltok, mit fog tenni? Lámpát gyújt, gondosan felsöpri az egész házat, és addig kutat utána, amíg megtalálja az elveszett pénzt. Azután örömmel elújságolja a szomszédaidnak, hogy megtalálta elveszett ezüstpénzét.”
Ezt a nagyon rövid példázatot egyedül Lukács jegyezte le, de egy nagyon fontos tanulsága van. Emlékszem kisebb koromban gyűjtöttem az üveggolyókat. Nagy becsben tartottam őket, ismertem őket egytől egyig. Mindegyiknek ismertem a történetét, hogy honnan kaptam, melyik hogyan gurul. Így van ez a Teremtőnkkel is. Ismeri a mi történetünket, ismeri kétségeinket, küzdelmeinket. Hányszor van, hogy a próbák alatt értéktelennek és összetörtnek érezzük magunkat. „A pénzdarab, ha a porban és szemétben hever, akkor is ezüst vagy arany. Gazdája keresi, mert értékes. Hasonlóképpen minden lélek, bármilyen mélyre vitte a bűn, Isten szemében drága. Mint ahogy a pénzdarabon rajta van az uralkodó képe és neve, a teremtéskor az ember is magán viselte Isten képmását és jellemét. És bár a bűn hatására Isten képmása megkopott és elhomályosult, nyomai megmaradtak minden lélekben”. Ahhoz, hogy megértsük Jézus szándékát, nem csak bűnös mivoltunkat kell látni, hanem azt is, hogy Isten miért szeret bennünket ennyire. Viszont, ha Ő így szeret, nem kellene nekünk is megbecsülni magunkat és főleg a másikat? Egy kedves barátom mondta a keresztség előtt, hogy Jézus szeretetét abban értette meg, hogy Ő akkor is meghalt volna értem, ha tudja, hogy nem támad fel. 

Keresztény fiatalként sokszor beszélünk Jézus áldozatáról. De miért volt rá szükség? Mi veszett el és miért? „A hitehagyás következtében az ember elidegenedett Istentől; a föld elszakadt a mennytől. A köztük tátongó mélységet semmi sem hidalhatta át.”
Mi az a Te életedben, ami ezt a szakadékot képezi? Téged mi csábít a világban és miért? Ha harcolni akarunk ellene, előbb be kell ismernünk magunk (és mások) előtt, hogy mi is pontosan az. Megismernünk, hogy miért szakít el Istentől.

„Krisztus újra helyreállította az ég és föld közötti összeköttetést. Áldozata áthidalta a bűn következtében keletkezett rettenetes szakadékot”. A bűn természetéből adódóan elválaszt Istentől. De miért? Hogyan tudnád megfogalmazni egy-egy saját élettapasztalaton kívül? Volt már olyan érzésed, hogyha nehezebben mentek a dolgok, mintha többet imádkoznál? Persze, hozzám hasonlóan megfogadtuk gondolom, hogy ezt máskor is így fogom csinálni. Sikerült? A valódi, őszinte megtéréshez elengedhetetlen méltatlanságunk elismerése. (Lk. 15:19). Azt az utat, ami visszavezet Atyánkhoz, nem csak a Tékozló fiú életében szeretné megvalósítani Isten. Mindegyikünk részére van egy ehhez hasonló terve Istennek. 
Persze, amikor elveszett emberekről beszélünk, sokszor eszünkbe jut, hogy kiről (másról) van most szó, melyik ismerősünkről, de természetesen nem rólunk, hisz én most is jó úton vagyok. Hát gondolatébresztőt is olvasok! Olvassuk el Lk 15:3-7 verseit. Valószínű, hogy hallottuk már ezt a példázatot. Ennek tudatában már ösztönösen azt mondjuk, „mégiscsak mi vagyunk az az egy”. De gondoljunk csak bele, hogy ott állunk a 99 között. Erről az oldalról azt látjuk, hogy történt egy baj egy társunkkal. A Pásztor elindul és csak a távolodó hátát látjuk. Kint vagyunk a pusztában és látszólag magára hagy szeretett Pásztorunk. Vajon értjük-e, hogy ez a kép mit szemléltet. Megvan-e bennünk az a bizalom, hogy tudjuk, visszatér hozzánk újra. És megértettük-e, hogy a Pásztor azért is meri azt az elveszettet keresni, mert tudja, hogy mi, a 99, ismerve Őt és a Parancsait, nem széledünk szét. Ő is bízik bennünk. Bízik benned. 

A Bibliában a történetek Mózestől a Jelenések könyvéig arról szólnak, hogyan keresi Isten az embert. Jézus minden helyzetet kihasznált arra, hogy egy léleknek új esélyt adjon. A Te életed, a mai napod szóljon arról, ahogy Istent keresed és válaszolsz a hívására. Legyen ez a küldetésed, aminek mindent alá tudsz rendelni.

NaTomi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…