2015/2/9 - Jézus, a tanítómester

„Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.” (Lukács 4:32 - ÚRK)

Tanárnak készülök, ezért sokat foglalkozom azzal, hogy hogyan lehet úgy elmagyarázni valamit, hogy az ne csak egyszerűen érthető legyen, hanem meg is ragadjon azokban a diákokban, akik hallgatnak. Vannak olyan óráim, amik kimondottan ilyen módszertani dolgokkal foglalkoznak, különféle ötleteket, praktikákat lehet összegyűjteni, amik segíthetnek. De miután elolvastam az eheti tanulmány alapigéjét, elgondolkoztam azon, hogy vajon miért nem a valaha volt legprofibbtól tanulok?

Lukács, aki az evangéliumot írta, egy tudós orvos volt. Egy olyan ember, aki tudj, hogy mekkora ereje van a tekintélynek. Ő pontosan értette, hogy a tekintély az alapja egy személy pozíciójának, egy intézmény szerepének, egy állam működésének és egy tanító követőivel való kapcsolatának. De mit is beszélek! Tudod ki volt Jézus? Egy názáreti ács fia. Egy kisvárosi munkásember (törvénytelen) gyermeke. És szinte hihetetlen, hogy ennek ellenére azt olvassuk róla, hogy amikor beszélni kezdett, mindenki ámulva hallgatta. Nem tanult a kor legjobb iskoláiban, nem hallgatott retorikát, nem volt befolyásos családja. Szinte hihetetlen, hogy egyáltalán valaki is odafigyelt rá. És Lukács mégis kihansúlyozza - több helyen is -, hogy Jézusnak igazi tekintélye volt az őt hallgatók előtt.

Mit gondolsz, mivel érte el Jézus, hogy meghallgassák és tiszteljék őt az emberek? Mivel ejtette őket ámulatba?

Mi a tekintély? Mely formáit ismerjük?

Hogyan kellene viszonyulnunk a különböző típusú tekintélyt képviselőkhöz életünk során?

Mi történik, ha összecsapnak felettünk a különböző tekintélyt képviselő hatalmak?

Szerinted lehet a tekintély tisztelete a Krisztussal való viszonyunk alapja? Miért?

A Hegyi Beszédet (Máté 5-7. fejezete) az irodalomban gyakran „a kereszténység lényegének” nevezték. Lukács is közöl részleteket ebből a prédikációból. Mivel közvetlenül a tanítványok hivatalos elhívásáról szóló beszámoló (Lk 6:13) utánra illeszti be ezt a beszédet, egyes tudósok „a tizenkettő felszentelési megbízásának” nevezik azt.

Lukács 6:20-49 versei szerint a prédikáció négy boldogmondással kezdődik, majd négy jajjal folytatódik, és a keresztényi élet további fontos jellemzőit is felsorolja:

1. Hogyan lehet áldás és öröm, ha szegények vagyunk, éhezünk, sírunk és gyűlölnek bennünket?
2. Miért baj, ha gazdagok és jóllakottak vagyunk, nevetünk és mindeni dicsér minket?
3. Szerinted hogyan lehet szeretni az ellenségeinket? Egyáltalán miért fontos ez? (nézd meg itt is: Lukács 10:25-37)
4. Mit gondolsz az ítélkezésről: milyen érzés, ha te ellened irányul? És ha te használod mással szemben? (nézd meg itt is: Róma 14)
5. Mit jelent a gyümölcstermés? Minek a szimbóluma? Hol olvasol kicsit más összefüggésben még gyümölcstermésről Pál leveleiben?
6. Mi a különbség a bölcs és az ostoba ember között igazán? Te mit teszel meg azért, hogy bölcs legyél?

Hasonlítsd össze a Lukácsnál leírtakat Máté evangéliumának megadott szakaszával! Mit gondolsz, miért pont ezeket a részeket emelte ki Lukács? Te mire helyeznéd a hangsúlyt, és miért?

Jézus minden idők legnagyobb tanítója volt. Nem a szónoki képességei miatt (kevés szónoklat olyan egyszerűen érthető, mint az ő tanításai...), nem azért, mert rákényszerített bárkit is, hogy megtanulja amit tőle hallott (jövőhéten témazáró!), nem is azért, mert megbüntette azokat, akik nem figyeltek rá. Mégis, az itt leírt tanításokkal az emberek jelentős része találkozott, annak ellenére, hogy csaknem kétezer éve hangzottak el.

Én szeretnék olyan tanár lenni, aki gyakorol akkora hatást a diákjaira, hogy ötven év elteltével is még emlékeznek arra, amit mondott, anélkül, hogy mindenféle kényszert vagy büntetést kéne alkalmaznia. Szeretném tudni azt a titkot, amivel Jézus rendelkezett.

Szerinted mi volt az?

Bogi