Ugrás a fő tartalomra

2016/2/2 - A szolgálat elkezdődik

„És mondta nékik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.” (Máté ev. 4:19)
Gyerekkoromban mindig azt hittem, hogy a felnőttek már biztosan tudják, hogy miért vannak ezen a világon, van céljuk, és teljes magabiztossággal élik az életüket. Bevallom, tévedtem, mert már páréve én is felnőtt vagyok, és az előbb felsoroltakkal bizony sokszor hadi lábon állok. Találkoztam olyan emberekkel is, akik egész életükön át azt hitték, hogy mindent a legnagyobb rendben csináltak, de egyszer csak rá kellett ébredniük, hogy életük nagy részét olyasmire fecsérelték, amit annyira nem is szerettek, nem is voltak hasznosak, de még boldogok sem voltak tőle. 
Amikor életünk céljait tervezgetjük, sokszor gondolunk arra, hogy bizonyos dolgokra abszolút képtelenek lennénk. Emlékszem, hogy mielőtt elvégeztem a sulit, azt gondoltam, hogy nem tudnék foglalkozni hajléktalan emberekkel. Akik ismernek, tudják rólam, hogy miután befejeztem a sulit Isten a hajléktalan ellátás felé vezette az utamat. Ezt a munkát hat éven át végeztem, és nagyon sok embernek tudtam segíteni. Isten megmutatta nekem, (is) hogy Ő képes olyan munkában is sikert biztosítani számunkra, amire sosem gondoltunk volna, hogy lenne valami pozitív eredményünk, ha azt végeznénk. Ez viszont csak Rá hagyatkozással működhet. 

Józan, emberi ésszel mi sem gondoltuk volna, hogy azok az emberek, akik a halászás dolgaiban voltak jártasak, olyan nagy szónoki módon fognak munkálkodni, akkora csodákat fognak művelni, sőt Istenért járnak követségben szerte a világon.

Abban mindannyian biztosak lehetünk, hogy ha ezek az egyszerű emberek nem találkoznak Jézussal, akkor tényleg abszolút képtelenek lettek volna ezeket a dolgokat elvégezni. Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon Isten mi mindent tudna általunk elvégezni. 

1. Ézsaiás 40:3-5 és Máté 3. fejezete alapján ki volt az a személy, aki Jézusnak út készítője volt?
 „A pusztai próféta híre, csodálatos kijelentései egész Galileában elterjedtek. Az üzenet eljutott a legtávolabbi hegyi falvak földműveseihez, a tengeri halásznéphez, és egyszerű, őszinte szívükben talált igazán visszhangra. Az üzenet Názáretbe, József ácsműhelyébe is eljutott, ahol Valaki felismerte a hívást. Eljött az Ő ideje. Nem folytatta tovább hétköznapi munkáját, hanem búcsút vett anyjától, és követte a Jordánhoz özönlő földijeit. Jézus és Keresztelő János unokatestvérek voltak, és születésük körülményeiben is volt rokon vonás, de nem ismerték egymást személyesen. Jézus életét a galileai Názáretben töltötte, János pedig a júdeai pusztában. Igen különböző környezetben éltek, visszavonultságban, nem volt kapcsolatuk egymással. A Gondviselés rendelte így, hogy ne adhassanak alapot a vádnak: azért szövetkeztek, hogy egymás igényeit támogassák. János ismerte a Jézus születését jelző eseményeket. Hallott a gyermekkorában Jeruzsálemben tett látogatásról, a rabbik iskolájában történtekről is. Tudott bűntelen életéről, és hitte, hogy Ő a Messiás, bár erről nem volt közvetlen bizonyítéka. Az, hogy Jézus annyi éven át ismeretlenségben élt, és nem nyújtott különös bizonyítékot küldetéséről, alkalmat adott a kételkedésre: vajon Ő-e a Megígért? Keresztelő János mégis hittel várt. Nem kételkedett abban, hogy az Isten által rendelt időben minden tisztázódik. Kinyilatkoztatást kapott, hogy a Messiást Ő fogja alámeríteni, és jelt fog kapni isteni mivoltáról: Így lesz képes arra, hogy a Megváltót bemutassa a népnek.” ( E.G.White. Jézus élete. A keresztség/ első bekezdés)
Ha Jézus első eljövetelekor szükség volt „útkészítőre”, vajon a második eljövetel előtt is szükség van ilyen munkálatokra?

Nagyon jó és magvas gondolat rejlik abban, ahogyan Keresztelő János viszonyul Jézus lényéhez, vagy szerepéhez, ugyanis amikor a tanítványai kísértik őt, azt mondja nekik, hogy annak (Jézusnak) növekednie kell neki pedig alább szállni. (Ján. 3:28-30). János nem akarta túl játszani a szerepét, mint ahogyan azt sokan teszik, akik Isten munkatársainak vallják magukat. Felismerte a helyét, és megelégedett szerepével, amivel előre tudja mozdítani a megváltás művét. Keresztelő János ismerte a Bibliai próféciákat, amik a Messiás megjelenéséről, és az azt megelőző időszakról beszélnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nem a saját gondolatait használja, hanem inkább a Biblia szavaira támaszkodik, sőt Jézus is ezt teszi. 

2. Miért kellett Jézusnak a pusztába menni rögtön a keresztsége után? Máté 4:1-11.
„Jézust Isten Lelke vezette a pusztába, ahol Sátán megkísértette. Krisztus nem kereste a kísértést. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen, és elmélkedhessen küldetéséről, munkájáról. Böjtöléssel, imával vértezte fel magát az előtte levő, vérrel hintett útra. De Sátán tudta, hogy a Megváltó a pusztába ment, és ezt az alkalmat találta a legalkalmasabbnak, hogy megközelítse.” (Jézus élete. A megkísértés (első bekezdés) E.G.White). 
Mennyire beszédes az, hogy Jézus nem kereste a kísértést. Jézus nem ment bele olyan helyzetekbe, amelyek a kísértés útjára terelték volna a figyelmét. Mekkora bátorsága van a mai keresztényeknek, amikor olyan dolgokat használnak, vagy mennek olyan helyzetekbe, amelyek a kísértés valahány spektrumát tartalmazzák, és inkább van esélye a kísértésnek. Sajnos azt hisszük, hogy eléggé erősek vagyunk, de az esetek nagyobb százalékában csak akkor vesszük észre, hogy baj van, amikor már benne vagyunk a kísértésekbe, és vagy nagyon nehezen, vagy pedig már nem is tudunk szabadulni. 

Jézus tehát nem a kísértést kereste a pusztában, hanem az Atyával való kapcsolatot, valamint, hogy fel tudjon készülni az értünk végzett munkára. Miután Jézus visszatért a pusztából, tanítványokat hívott el, hogy kövessék Őt.
3. Hogyan szólította meg Jézus a tanítványait és a többi embert is? 
„Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Máté 4:17)
Keresztelő Jánoshoz hasonlóan Jézus is az idő sürgősségére hívja fel a figyelmet, amelyet az ellenség is szem előtt tart, mert minden pillanatot ki akar használni az emberek megtévesztése céljából. Jézus egész földi élete folyamán az Isten országának az evangéliumát hirdeti minden embernek. Szeretné tisztába tenni a tanítványok gondolat világát Isten országával kapcsolatban. Célt mutat nekik, de mindenképpen tudatosítja bennük azt, hogy az Isten országát nem fizetségként kapja senki, hanem isteni kegyelemből.

4. Hogyan és kiket hívott el Jézus tanítványokul?

Sokan úgy gondolják, hogy a leendő tanítványok most találkoztak először Jézussal, de János evangéliuma első 5 fejezete alapján tudhatjuk, hogy a mostani találkozáshoz képest már alkalmanként kb 1 évig követték Jézust és a szokásoknak megfelelően kérték Jézust, hogy legyen a Mesterük. Jézus pedig megerősítés képen, és a nagyobb tisztesség jegyében újra elhívta őket, mint tanítványokat.
„Jézus tanulatlan halászokat választott, akiket nem neveltek koruk hagyományai és téves szokásai szerint. Veleszületett képességekkel megáldott férfiak voltak, alázatosak és taníthatóak – olyanok, akiket kiképezhetett a munkára. Az élet megszokott útjain sokan türelmesen újra és újra elvégzik napi munkájukat, s nem is tudják, hogy olyan erő birtokában vannak, amely, ha felhasználnák, egy szintre emelné őket a világ legbecsületesebb embereivel. Egy hozzáértő kéz érintése szükséges ezen alvó tehetségek felébresztéséhez. Ilyen embereket hívott el Jézus munkatársaiul, akiknek abban a kiváltságban volt részük, hogy kapcsolatban lehettek vele” (Ellen G. White: Jézus élete. Buda-pest, 1990, Advent Kiadó, 199. o.).
Jerry

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019/1 - A jelenések könyve

"Talán mindenki egyetért abban, hogy A jelenések könyve az Újszövetség legkülönösebb irata. Ezen túlmenően azonban nem sok mindenben van egyetértés. A jelenések könyvének titokzatos számai, szimbólumai és kódolt üzenetei nyomán több bizarr teória kapott lábra, mint a Biblia bármely más iratával kapcsolatban. Milyen célt szolgál mindez? Erre a kérdésre akkor kaphatunk választ, ha megpróbáljuk elképzelni a Bibliát A jelenések könyve nélkül. Az Ószövetség után a négy evangélium következik, majd Az apostolok cselekedetei a kalandos misszióutakról szóló beszámolókkal, ezt pedig az így létrejött gyülekezetekhez írott levelek követik. Mindez szép, ám valami hiányzik: merre tart a történelem? Mi lesz a végkifejlet? Jézus tanítványai mind zsidó emberek voltak, akik gyermekkoruk óta azt hallották, hogy a Messiás majd véget vet a sok igazságtalanságnak, és új királyságot alapít, amelyben béke, szeretet és igazság uralkodik. Amikor azonban végig kellett nézniük, ahogy Jézus két gonosztevő k…

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2019/2 - Életszakaszok a családban

„Mert azok az Isten fiai, akiket Isten lelke irányít. Hiszen a Szentlélek, akit befogadtatok, nem tesz újra félelemmel megkötözött rabszolgává benneteket. Ellenkezőleg! Isten fiaivá tesz, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: édesapám!” (Róma 8:14-16) Amikor kicsi voltál, ha nem tudtál valamit, vagy megijedtél, valószínűleg azonnal a szüleidhez szaladtál segítségért. Mindent elmondtál nekik, minden gondolatodat és érzésedet, akár apróság volt, akár fontos dolog – és adtál a véleményükre. Manapság valószínűleg ez eléggé megváltozott. Pedig a család – akár beismered, akár nem – minden ember életében nagyon fontos szerepet játszik. Isten családba helyezett minden embert, hogy segítsük és tanítsuk egymást (nem csak az idősebbek a fiatalokat, hanem fordítva is!), és örömünket leljük egymásban. Sőt! Isten azt mondja, hogy mindannyian egy nagy család, az ő családjának tagjai vagyunk. Akármilyen is a viszonyod a vérszerinti szüleiddel, van egy Isten, aki gyermek-ének tekint téged! Aki sik…