Ugrás a fő tartalomra

2017/2/6 - Szenvedni Krisztusban

„Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük.” (1Péter 2:21 – EFO)
„Az utolsó időkben élünk”. Minden testvértől, és testvérnőtől legalább hetente egyszer halljuk ezt a mondatot valamilyen formában, és mindig vele jön egy csomó másik gondolat. Üldözni fognak, háborúk lesznek, rossz lesz, közel a vég. Lehet hogy egyedül vagyok vele, de nekem nagyon keserűvé válik ilyenkor a szám íze, pedig sajnos ez így igaz. A Biblia rengeteg helyen elmondja, hogy mire számíthatunk az utolsó időkben, és a jelek arra utalnak, hogy közel járunk.
Mielőtt ebbe belemélyedünk, tisztázzunk valamit. Nem kell az utolsó időkre gondolni, hogy a szenvedést megértsük. Már az első keresztények is szenvedtek, és azt hiszem mindenkinek volt már ilyenben tapasztalata. Pár percig gondolkozzatok, hogy mikor volt olyan, amikor kiálltatok a hitetekért, és ezért bármilyen szinten bántottak, vagy akár csak rosszul éreztétek magatokat miatta!

Megvan? Akkor nézzük tovább!

Nem mindegy hogy miért szenvedünk. Nem mindegy hogy én okozom az ellenszenvet, vagy Krisztusban szenvedünk.
Egy férfi egy templom ajtajában állt, és hangosan hirdette, hogy aki ebbe a templomba bemegy, az a Fenevaddal köt szövetséget. Amikor a pap ezt meghallotta, kilépett az ajtón, és odament ehhez a férfihez, és mivel ismerték egymást, udvariasan megkérte hogy távozzon. Kérte hogy legyen kedves ezeket a tanokat máshol terjeszteni. Erre „hősünk” hangosan felkiáltott „Látják! Én megmondtam… Üldöznek!”
Nem mindegy hogy miért szenvedünk. Hogy ezt magunk generáljuk, vagy tényleg Krisztusi a szenvedés. Mi a különbség a kettő között? Mi a különbség a között, hogy Krisztusért szenvedek, vagy magam miatt?

Két féle döntést hozhatunk az életünk minden pillanatában. Az egyik az amit Isten tervezett, amire Ő is rábólint (hívjuk ezt az egyszerűség kedvéért „jó” döntésnek), a másik amit nem Isten tervezett számunkra (ez legyen a „rossz”). Mi a különbség a jó és a rossz döntések között? Ha jó döntést hozok, akkor szenvedek, ha rosszat, akkor nem? Ha viszont a rossz döntésem miatt is előfordulhat hogy szenvedek, akkor nem éri meg inkább csak a lelkiismeretem miatt inkább a jó mellett voksolni? Péter azt mondja:
„Lehet, hogy jót tesztek, és igazságosan éltek, mégis szenvednetek kell. Ha Istennek ez az akarata, ez még mindig sokkal jobb, mintha valami rosszat tesztek, és amiatt szenvedtek.” (1Péter 3:17 – EFO)
Oké, eddig tiszta a dolog. Előfordul, hogy valami kellemetlenség ér, mert Isten mellett döntöttem. Ez miért jó nekem, és mi a következő lépés? Nem lehet itt vége a dolognak.

Jézus a boldogmondásokban azt mondja, hogy „boldogok akik háborúságot szenvednek az igazságért” (Máté 5:10a). Miért? Ennek mégis mi értelme? Azért nem lehetek boldog mert zaklatnak, vagy bántanak. Amikor gyerek voltam, sokszor megvertek, és meg kell hogy mondjam, nagyon nem vagyok boldog miatta. Mégis Jézus azt mondja hogy boldogok akiket háborgatnak miatta. Miért? Nézzük a jutalmat: „mert övék a mennyek országa” (Máté 5:10b). Isten megígéri, hogy akik a földön nem kapnak jutalmat azért, mert kiálltak mellette, azok majd a mennyben megkapják azt. Miután bántották itt a földön őket, a mennyben hősök lesznek. Bár ez még messzi jutalomnak tűnik, de azért csábító.

Eddig megnéztük, hogy miért szenvedhetünk, hogy eddig hogyan bántottak, hogy mi a jutalom, most nézzünk bele a hogyan szenvedjünk részbe!

Krisztusban szenvedni. Mit jelent ez? Hogy tudok én Krisztusban szenvedni? Nem tudok belebújni a bőrébe. Valóban nem. Nem is erről szól. Sőt, nem is arról, hogy feszítsenek keresztre, ostorozzanak, vagy bármi hasonló. Sokszor amikor bántanak az csak verbális, de már az is fáj. Amit ma meg kell tanulnunk Jézustól, ahogy viselte a kínokat. 
„Bántalmazták és megsebesítették, de alázattal viselte. Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott, mint a bárány, ha levágni viszik, mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.” (Ézsaiás 53:7 – EFO)
Nem azt mondom, hogy ne állj ki magadért. Nem azt mondom, hogy tűrd az igazságtalanságot, de azt mondom, hogy ne vágj vissza. Borzasztó nehéz, jól tudom, de Jézustól meg kell tanuljuk, hogy nem visszaütni, megbocsátani kell. A mi feladatunk hogy Istent bemutassuk az embereknek, nem az, hogy szembeszálljunk a nekünk ártókkal. Amíg vissza akarsz vágni, addig a saját fájdalmaidat nézed, és nem lépsz túl rajtuk, de neked Jézusra kell nézned! Ma kelj fel, viseld el ha bántanak, mint Jézus tette! Mutasd be hogy milyen Istened van, ne pedig azt, hogy mennyire ki tudsz állni magadért!

Figyeld Istent, ne a fájdalmad, hogy másoknak is Őt tudd bemutatni!

Dávid

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…