Ugrás a fő tartalomra

2017/2/3 - Királyi papság

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2:9 – KAR)
Nagyon érdekes módon ír Péter a pogányokból lett hívőknek. Azért is szokatlan az, ahogyan fogalmaz, mert egy zsidó ember a pogányokat nem hogy szentnek nem tartotta, hanem egyenesen kerülte, ha csak nem üzleti, vagy érdekbeli dolog vezette rá, hogy tárgyalást folytasson vele. Igazából annyira tisztátalannak tartották a más nemzetbeli (= pogány) embereket, hogy ha netán találkoztak, vagy akár kezet fogtak eggyel, különböző tisztulási folyamatokon kellett átmenniük, és amíg nem estek át ezen, addig tisztátalannak voltak nyilvánítva. Ehhez képest most Péter egészen másként fogalmaz: papnak,  szentnek és megtartásra valónak nevezi a pogányból kereszténnyé lett embereket. (Az egyszerű fordítás szerint kiválasztottnak és Isten tulajdonának hívja őket – szerk.)
  • Mi történt, ami Péter gondolkodását megváltoztatta a pogányokról? (ApCsel. 10.)
  • Mit jelentett papnak lenni az ószövetségi korban? 
  • Mi változott meg Péter korára?
Az ószövetségi papnak nagyon nagy jelentősége volt Isten és az emberek szemében is. A pap maga volt a közvetítő Isten és ember között, sőt azt is mondhatjuk, hogy magát az Istent képviselte az emberek előtt. Az előbb leírtak leginkább a főpapra vonatkoztak, de részben igaz volt ez az általános papokra is, amennyiben valóban az Isten útján jártak. Érdekes módon abban az időben a főpap személye folyton változott, ugyanis mi emberek halandók vagyunk. Most viszont egyetlen Főpap van, aki a mennyben van, és az ő személye, vagy funkciója nem változik, mert ő a mi igazi közbenjárónk, aki az igazi áldozatot mutatta be helyettünk és értünk. Ez a főpap mag az Isten Fia! Jézus eljött, és mint főpap és áldozat jelent meg, és végzi mindannyiunk érdekében a megtartó munkáját.

A pap munkájára tehát azért volt és van szükség, mert az emberiség megtévedt, és az Isten mindent elkövet azért, hogy visszaszerezze az örök életet az átvert emberiség számára. És hogy milyen változás történt az ószövetségi időhöz képest a papság szerepében? Mivel megszűnt a véres áldozat bemutatása (mert Jézusban beteljesedett minden ígéret, ami a bűn eltörlésére vonatkozott), ezért csak egy főpap van, Jézus. Ő a mi közbenjárónk.

Az ószövetségi időben csak Lévi fiai lehettek papok, mert az Úr őket választotta ki erre a szolgálatra. De mit is kezdjünk Péter apostol kifejezésével, hogy királyi papság (vagy papok királysága - szerk.)? Péter kijelentéséből kiderül, hogy ma már nem csak Lévi fiai közül lehetnek papok, hanem az egyetemes papság intézmenye alakult meg, vagyis bárki lehet pap, sőt, Isten minden követője az.


Mit gondolsz, miért változott ez így meg?

Istennek az volt a terve a kiválasztott néppel a régi korokban, hogy általuk fogja megtérésre hívni a többi nemzetet is. De sajnos a választottak mindig végletekbe estek: vagy túlságosan bekeveredtek a világi népek dolgaiba, vagy pedig elzárkóztak előlük, olyannyira, hogy még a saját nemzetségükön belül sem igazán fogadtak el bizonyos embereket. Ilyen volt például Jézus is, aki nem kívánatosnak számított az akkori zsidóság vezető rétegének szemében. Jézus meg is mondta ezeknek az embereknek, hogy elveszik tőlük Isten országát, és olyanok kapják majd meg, akik megtermik annak gyümölcsét, vagy más helyen azt mondja a Biblia, hogy a nem népét hívja majd népének Isten. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztottak, akik nem értékelték annyira az Isten elhívását, hogy éljenek is vele, ennek eredményeként megfeledkeztek Istenről, aki nem tehet mást, minthogy a kiválasztottságuktól megfosztja őket.

Amikor Péter királyi papságról beszél, tudja, hogy Isten akaratát cselekszi, és hogy a Szentlélek befolyása alatt van. A király papjának lenni mindig  nagyon nagy kiváltságnak számított. Az volt a feladata, hogy a király családjának szolgáljon, illetve a királyi udvarban felmerülő szakrális ügyekben járjon el. Ugyanakkor bizonyos esetben tanácsadóként is funkcionált. A kereszténységen belüli királyi papságnak is az a feladata, hogy a király idézőjeles udvarában (a földön) járjon el a kihívottak, vagy elhívottak között, mint olyan személy, aki segíti Krisztushoz az embereket. Az isteni elv és a munka ugyanaz, csak mások a papok és a módszerek.
  • Mi egy mai pap munkája? – Nem csak a lelkészekre vonatkozik a kérdés 😉 (1Péter 2:9)
  • Milyen dolgokról beszelünk legszívesebben?
Tapasztalatom szerint azokról a dolgokról szoktunk beszélni leginkább, amik nagy hatással voltak, vagy vannak ránk; akár negatív, akár pozitív szempontból. A mai világban nagyon nehéz lekötni magunkat olyan dolgokkal, amik nem igazán népszerűek, amikről nem nagyon lehet olvasni a neten, vagy nincsenek videók róluk, mert sajnos nem nagyon szeretnek olvasni az emberek, főleg a fiatalok. Sajnos Biblia is az unalmas dolgok közé került. 

Emlékszem, hogy egyik alkalommal, még amikor általános iskolába jártam, dolgozatot kellett írni a Kőszívű ember fiaiból, és mivel eléggé nem kötött le a könyv, ezért el sem olvastam. Természetesen ennek megfelelő jegyet is kaptam a dolgozatra. Az igaz, hogy írtam jó dolgokat is, mert hallottam egy-két osztálytárstól bizonyos dolgokat a témában, amik meg is maradtak az emlékezetemben. De amikor mélyebben bele kellett volna mennem a történetbe, hát mit is mondjak, eléggé látszottak a hiányossagaim, és természetesen bődületes butaságokat írtam. Nem voltam hiteles ebben a témában.

Ismerek olyan embereket, akik olyan szívesen beszélnek a Bibliáról vagy Istenről és az ő dolgairól, hogy hihetetlen, de közben sajnos nagyon nagy butaságokat is mondanak, mert nem ismerik a Bibliát, és még kevésbé Istent.


Neked, mint papnak mi a feladatod? 

Először is meg kell ismerned személyesen az Istent, tudni kell róla, de nem elsősorban a lexikális tudásod kell fejleszteni, mert az aránylag könnyen megy. Emlékezzetek csak Péterre, aki nem sokkal azelőtt, hogy a fent említett igét írta volna, megtagadta mesterét (Jézust), mert nem ismerte igazán. Miután Péter megtért, és igazán megismerte Jézust, azonnal munkába állt, elfogadta az egyetemes papság elvét, maga is pap lett, és hirdette, hogy Isten tud csak egyedül Jézus által világosságot hozni mindannyiunk sötét, és nyomorúsággal teli életebe. Tudta, mert megtapasztalta. Képzeljétek el, hogy Péter első prédikációjára 3000 ember tért és keresztelkedett meg! Mindez azért, mert befogadta Isten Szentlelkét, és el tudta végezni az elhívásának megfelelő munkáját.

Kedves fiatal barátom, kívánom, hogy akarj személyes kapcsolatba lépni Isteneddel, hogy megismerd őt, és hitelesen, tapasztalatból tudj róla beszélni az embereknek, mint a legjobb barátodról.

Barátod: Jerry

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…