2017/2/12 - Az Úr napja

Születésnap, szalagavató, esküvő, diploma… Mindegyikünknek vannak nagy napjai az életben. Neked milyen nagy eseményed lesz a közeljövőben?

Nemrég beszéltünk arról, hogy a próféták nem jósok, hanem azok, akik Isten szemével látnak. Most egy olyan próféciáról lesz szó, ami a jövőbe enged belesnünk. De álljunk csak meg egy pillanatra:
Most akkor mégis a jövőt tudjuk meg a próféciából? Hogyan derül ki a jövőről szóló próféciákból, hogy mi Isten akarata a jelenben?

Nézzük meg, hogy miről ír Péter:
„Mindenekelőtt értsétek meg, hogy az utolsó napokban olyan gúnyolódók lépnek majd színre, akik csak a saját emberi kívánságaikat követik, és mindenből gúnyt űznek! Azt mondják: »Jézus megígérte, hogy vissza fog jönni, igaz? De hol késik? Mióta őseink meghaltak, semmi sem változott! Minden ugyanúgy megy tovább, mint a világ teremtése óta.« Ezek a gúnyolódók szándékosan nem akarnak emlékezni arra, hogy Isten a szava által teremtette az eget és a földet réges-régen, majd a szárazföldet a víz által formálta ki, és a vízből hozta elő. Azután Isten ugyancsak vízzel borította és pusztította el azt a régi világot. A mostani eget és földet is ugyanez az isteni szó őrzi meg addig, amíg egy napon majd tűzben fog elpusztulni. Ez ugyanakkor fog megtörténni, amikor az istentelen embereket Isten megítéli és elpusztítja.
Csak azt az egyet ne felejtsétek el, szeretett testvéreim, hogy az Úrnál egy nap annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap! Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. (…) Bizony, eljön az Úr Napja, de úgy fog megérkezni, mint a tolvaj! Akkor az ég recsegve-ropogva eltűnik, az elemek elégnek a tűzben, a föld pedig megég mindazzal együtt, amit az emberek hoztak létre.”
(2Péter 3:3-8, 10 – EFO)
Látszólag Péter itt egy apokaliptikus képet fest elénk arról, hogy hogyan fog Jézus visszajönni. De ha egy kicsit alaposabban megnézzük, akkor találunk egy múltról szóló részt is: párhuzamba állítja Noé történetét azzal, ami az utolsó időben fog történni.

De mikor van az utolsó idő? És Péter miért az akkori keresztényeknek írja ezt?

Tudjuk, hogy az első keresztények úgy hitték, Jézus még az ő életükben visszajön. És teltek az évtizedek, de nem történt semmi. Ma mi is hasonlóan gondolkozunk, de hasonlóan gondolkoztak a nagyszüleink, és a dédszüleink is. Péter itt nem elsősorban az apokalipszisre fókuszál, hanem egy nagyon is jelenvaló problémára: miért nem jött még vissza Jézus? Meddig kell még várnunk? Mér mindenki rajtunk röhög, hogy lassan kétszáz éve azt mondjuk, hogy az utolsó időben élünk…

Csak éppen Péter nem az utolsó idő eseményeiről tanít, hanem amellett, hogy kitartásra ösztönöz, és megerősíti azt a tudásunkat, hogy Jézus nem hagyott minket magunkra, ír arról, hogy milyenek legyünk a jelenben:
„Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. Nem várakoztat bennünket, hanem ő vár ránk türelmesen, hiszen nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkozását és hozzá forduljon. (...) Ha pedig mindezek így el fognak pusztulni, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, szent és istenfélő életre!” (2Péter 3:9, 11 – EFO)
Mi is az üzenet akkor? Az, amiről eddig is szó volt Péter leveleiben: kerüljünk minél szorosabb közelségbe Jézussal. Ebből következik a gondolkodásunk és az életünk megváltozása, ahogy erről a korábbi tanulmányokban már beszéltünk. Ezek azok a látható bizonyítékok, melyek alapján mindenki láthatja, hogy Krisztus követői vagyunk.

És Péter tovább is megy:
„Várva várjátok, sőt siettessétek Isten Napjának eljövetelét! Azon a Napon tűzben pusztul el az ég, és az elemek szétolvadnak a hőségben. Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni. Szeretett testvéreim, mivel vágyva várjátok mindezt, teljes erővel azon igyekezzetek, hogy tisztán, bűntelenül és békességben találjon benneteket az Úr!” (2Péter 3:9, 11 – EFO)
Mit gondolsz, miért van az, hogy néhány embernek ez olyan könnyen megy? Mi lehet a titka az örömteli kereszténységnek?

Biztosan tudod mire gondolok: van az az ember, aki folyton Jézusról beszél, mindent vele csinál, és közben folyton mosolyog, jó kedve van… Nagyon idegesítő, mert olyan, mint ha semmi rossz dolog nem történne az életében. Mint ha nem is ebben az univerzumban élne. Annyira hiteles keresztény, hogy sokakat pontosan ez idegesít benne. Pedig nem is titok, hogy hogyan csinálja: ő tényleg együtt jár Jézussal
És miért olyan fontos ez? Azért, amiért Noé idejében is fontos lett volna a változás: a bűn következménye a halál, és ettől csak akkor tudunk megmenekülni, ha minden erőnkkel Jézusba kapaszkodunk. Amennyire könnyű kegyelmet kapni, legalább olyan nehéz is. Mindössze el kell hinni, amit a próféták mondanak: járj szorosan Jézus mellett! Egy pillanatra se maradj el mellőle!

Péter három és fél évig követte Jézust a földön. Együtt volt vele szinte minden pillanatban. Látta, hogy kicsoda Jézus, és bízott benne. Amikor Jézus felment a mennybe, és az angyalok biztosították arról, hogy nem örökre ment el (Jézus maga is ezt ígérte neki), elkezdte várni vissza. Úgy, hogy továbbra is szoros közelségben maradt vele.

Tudod szerintem Péter egyáltalán nem félt az utolsó időktől. Sőt, ő remélte, hogy már azokat éli. És ha tehetett bármit azért, hogy hamarabb visszajöjjön Jézus, hát gondolkodás nélkül megtette volna. Az Úr napja számára valami olyan dolognak a teljesülését jelentette, amire egész életében készült.

Mert Jézus a barátja volt.

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések