„Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni! Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!” (2Péter 3:17-18 – EFO)
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Péter idejében még könnyű lehetett kereszténynek lenni. Ott voltak az élő tanúk, akik személyesen ismerték Jézust, aki maga képezte ki őket… Aztán ott volt a Szentlélek, aki nagyon is látható módon volt jelen az akkori egyház életében: sorra történtek a csodák, tömegével tértek meg az emberek… Csakhogy a korabeli egyház két nagyon komoly problémával nézett szembe: egyrészt a kereszténységük miatt őket érő általános megvetéssel és zaklatással (a szervezett üldözések előszele), másrészt a hamis tanítókkal.
Péter erőteljes és határozott leveleivel bátorítást és támaszt akart nyújtani ezekhez a kihívásokhoz. Mindkét problémát komolyan veszi, és rámutat, hogy korántsem kell egyedül szembe néznünk velük.
Az apostol öt fő kérdéskört érintve igyekszik választ találni arra, hogy miért vannak a nehézségek, illetve hogyan tudunk megbirkózni velük. Nézzük meg, mik azok!
*
1. Hogyan legyünk hiteles keresztények? » 1Péter 1:15-17, 22; 2:1; 3:8-9, 11; 4:7-11; 2Péter 1:5-8; 3:11
A kereszténység alapja a hit. Hit abban, hogy Jézus már rendezte az adósságunkat, így nekünk örök életünk van. Nem lesz, vagy lehet, hanem már most van! Ennek nem feltétele, hogy megváltozzon az életünk, hanem következménye. Jézus elhívta Simont a halászt, és nem árult zsákbamacskát, megmondta, hogy ha Simon őt fogja követni, megváltozik az egész élete. Simonból Péter lett, és a halakról átállt a bárányokra… Nem volt könnyű élete, de azt mondta, hogy megérte, és ezt nem vonta senki kétségbe, sőt, több ezren tértek meg az ő hatására. Jézus tényleg boldog és teljes életet kínál neked. Igen, ez változással jár. Viszont ettől a változástól több leszel, mint voltál.
Hogyan lehetséges, hogy akkor leszel igazán önmagad, ha lemondasz magadról?
*
2. Milyenek a keresztények kapcsolatai? » 1Péter 2:11-21; 5:1-5
Tudod mi a végső fokmérője a megtérésednek? Az, hogy mennyire szereted a többi embert (igen, mindegyiket: a testvéredet is, a szüleidet is, a politikusokat is, azokat is, akik keresztbe tesznek neked, akik nem dolgoznak, akik bántalmaznak, akik más kultúrából érkeznek… mindenkit). Jézus bárkivel meg tudta találni a közös hangot, aki erre nyitott volt. Nem utasított el senkit, segítette azokat, akiknek szükségük volt erre. Pont ezzel nyerte meg magának az embereket: ítélkezés helyett, valódi segítséget nyújtott nekik az életük rendbetételéhez. Keresztényként nekünk is erre kell törekednünk, így mutatva be másoknak Jézus szeretetét.
Mit gondolsz ez a fajta szeretet érzelem vagy döntés kérdése? Mi van, ha nem érzel szeretetet minden ember iránt?
*
3. Hogyan viszonyuljunk a Bibliához? » 1Péter 1:10-12; 2Péter 1:16-20; 3:2, 16
A Bibliát sokan sokféleképpen magyarázták, de egyet biztosan állíthatunk: Isten üzenete van benne, amit embereken keresztül juttatott el hozzánk. Annak, hogy miért van többféle értelmezése, számtalan oka lehet. Az egyik legjellemzőbb ok, a több egymásra épülő jelentésréteg, amit mindenki a maga aktuális lelki tudásának szintjén ért meg. A másik nagyon gyakori ok viszont az, hogy saját elképzeléseinket, gondolatainkat szeretnénk alátámasztani a Bibliából, vagyis igazolást keresünk benne a bűneinkre. De a Biblia nem lehet az önigazolás eszköze. Ha valaki komolyan tanulmányozza, akkor nem lehet hamis tanításokkal tévútra vinni. Nem szabad azért feladni az olvasását, mert a sok egymásnak ellentmondó magyarázat fényében bonyolultnak tűnik. A Biblia Isten üzenete neked. Éppen ezért a megértés kulcsát is ő biztosítja.
Szerinted fenn lehet tartani az Istennel való kapcsolatot bibliaolvasás nélkül?
*
4. Mi értelme a szenvedésnek? » 1Péter 1:2, 8-9, 18-19; 2:22-25; 3:18
Érdekes módon úgy tűnik, hogy az üdvösség feltétele a szenvedés. Pontosabban ez a bűn következménye. Jézus szenvedett helyettünk, és ha mi ezt elfogadjuk, akkor örök életünk lehet. Csakhogy a szenvedés néha pont annak a következménye, hogy elköteleződünk valami – jelen esetben Jézus – mellett. Persze ez nem feltétlen jelenti azt, hogy üldöznek, börtönbe zárnak vagy meg akarnak ölni. Sokszor ez inkább lemondás valamiről. Péter abban erősít meg minket, hogy ha nem is könnyű, tartsunk ki, mert jó helyen vagyunk.
Mit gondolsz, mikor leszel jobb keresztény: ha folyamatosan érzed, hogy mennyi mindenről le kell mondanod, vagy ha nem is érzed meg a lemondást?
*
5. Miben reménykedhetünk? » 1Péter 1:4, 17; 4:5-6, 17; 2Péter 3:1-10
Néha nem könnyű kitartani. Néha sokkal könnyebb lenne hagyni az egészet a csudába. Szerintem nem mi vagyunk az elsők, akik így érezzük. Biztos vagyok benne, hogy Péternek, Jánosnak vagy Pálnak is volt olyan időszaka, amikor azt érezték: elég volt. De ha nekik esetleg mégsem, Jézusnak biztosan, a Gecsemáné kertben. Tudod mi vitte őket tovább? A szeretet. Jézus annyira szeret minket, hogy mindent otthagyott, és az elképzelhető legnagyobb szenvedést vállalta, mert együtt akarta tölteni velünk az örökkévalóságot. Az apostolok, hithősök, mártírok, őszinte keresztények azért álltak meg minden körülmények között, mert Jézus barátai voltak, akik együtt akarták tölteni barátjukkal az örökkévalóságot.
A 2Péter 3:12-ben az apostol azt írja: „Várva várjátok, sőt siettessétek Isten Napjának eljövetelét!” Mit jelent ez? Hogyan siettethetjük Jézus visszajövetelét?
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése