Ugrás a fő tartalomra

2017/3/1 - Pál, a pogányok apostola

Nincs igazad! Rendben, most azt mondod, hogy fogalmam sincs mire gondolsz, mit tudsz vagy hogyan látod a világot és egyáltalán, mire mondom, hogy nincs igazad. Ebben igazad van. De továbbra is fenntartom az állításom, hogy nincs igazad. Pont úgy, ahogy nekem se. Ez viszont ellentmondás, hiszen, ha nekem nincs igazam akkor, amikor azt állítom, hogy neked nincs igazad, akkor neked van igazad, nem?

Bocsáss meg, ha kissé komplikált filozófiai fejtegetésbe mentem bele, de ez az önellentmondás nagyon jellemző ránk, emberekre. Először is azt gondoljuk, hogy ha nekem igazam van valamiben, akkor aki másként gondol erről valamit, neki automatikusan nincs igaza. Pedig az élet általában bonyolultabb, mint hogy eldöntendő kérdések sorával ki lehessen bogozni. Egyik kedvenc római császárom, Marcus Aurelius mondta, hogy: „minden amit látok, az nem az igazság, hanem csupán egy nézőpont”. És ezt a kijelentést azért emésszük meg nehezen, mert szeretünk önmagunk előtt tetszelegni azzal, hogy tudjuk, rájöttünk vagy birtokoljuk az igazságot. Hogy nekem van, tehát aki máshogy gondolja, annak természetesen nincs igaza. Amikor műszaki rajzot tanultam egészen lenyűgözött a vetületi ábrázolás. Ez tulajdonképpen egy térbeli alakzat síkbeli ábrázolása. Mondok egy példát: biztos láttad már filmek elején a Chernin Entertainment logóját. Vagyis ezt: 
Na ez a helyzet az igazsággal és a nézőponttal! És akkor jöjjön Pál, akinek igaza volt.

Pál egy igazi példakép. Ő mindig tudta, mit kell csinálni, mit kell mondani, hihetetlenül képzett, intelligens ember, karizmatikus szónok, akiben emésztő tűzként élt az Isten iránti szere-tet és a testvérei iránti felelősségtudat. Igazi mintahívő, nem? Most őszintén, szerintem, mind ilyenek szeretnénk lenni! Aztán ez a Pál leesik a lóról és megvakul, mert az Igazság megjelenik neki és megszólítja. Pál megismeri az Igazságot, mert az igazság nem valami, hanem Valaki. Ez a megismerés és felismerés változtatja meg egészen.

Aztán jönnek az olyan emberek, testvérek, honfitársak, akik tudják, hogy igazuk van, akik pont olyanok, mint amilyen Pál is volt régen és megmondják, hogy mit és hogyan kell tenni, mert a törvényben ez és ez van. És igaz, hogy a törvényben ez van, de mit mond az Igazság? A jeruzsálemi zsinattól kezdve Pál misszióútjainak állomásain végig olyan testvérekkel vitatkozik vagy olyanok járnak a nyomában „rendet tenni”, akik pont olyanok, mint ő volt régen. Kell-e körülmetélkedni, bálványáldozati húst enni vagy egyáltalán hogyan lehet, hogy pogányok, sőt rómaiak kapnak Szentlelket? A lelkület ismerős lehet, mert ma is jelen van. Mi az, amit lehet, mi az, amit nem? Egy kereszténynek mit illik, mi a helyes viselkedés, öltözködés zene és egy-szerűbb paragrafusok vagy szabálykönyv alapján vizsgálgatni a másik életét, mint meglátni a szívében a Szentlélek munkáját, mert az olyan megfoghatatlan. Pedig Isten mindig meglep bennünket azzal, hogy sokszor mennyire nincs igazunk. Olyankor fogadok, hogy elereszt egy félmosolyt :) … de, ha most úgy érzed, hogy tükörbe néztél, ne legyél szigorú magadhoz, hi-szen Pál a megtérése után is sokat küzdött a saját igazával. Sokszor megemlíti a saját vélemé-nyét a leveleiben, majd sietve hozzáteszi, hogy ez csak privát megjegyzés, ne vedd szentírás-nak. Persze mi annak vesszük, mert mégis csak az Újszövetség része :) !
A kérdés az, hogy belátod-e, hogy attól, hogy valaki másképpen ismeri meg Istent, mint te, attól még ugyanaz az Igazság dolgozik benne? Hagyod-e, hogy a Lélek ismeretlen vizekre vezessen, hogy rácsodálkozhass, mennyi mindent nem tudsz még Isten munkájáról? Egyszer mindannyian egy egyéni kis puzzle-darabkát hozzáadunk egy nagy képhez, azt, amit mi ma-gunk megismertünk az Igazságból. És Ő ott lesz velünk, mert lemondtunk a saját igazunkról és helyette Őt kerestük egész életünkben.
  • Lehet-e az igazságot birtokolni, lehet-e az enyém? 
  • Szoktál-e abba hibába esni, hogy mindenáron megvédd az igazaságot(d)?
  • Volt már, hogy vitatkoztál valakivel, akit nem tudtál meggyőzni, mert nem engedett az igazából?
  • Hogyan lehet akkor az igazság szerint élni, ha minden csak nézőpont kérdé-se?
Jácint

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…