Pál a pogányok misszionáriusaként számos gyülekezetet alapított a Földközi-tenger vidékén. Amikor csak tehette, felkereste ezeket a közösségeket, de nem időzhetett egy helyen sem túl sok ideig. Ám amikor távol volt, akkor sem hagyta magukra az új keresztényeket, akiknek nyilván sok kérdésük volt, gyakran előtérbe kerültek a korábbi életük rossz berögzülései, illetve folyamatosan konfliktusba kerültek a zsidókból lett keresztényekkel, akiknek nagyon határozott elképzelésük volt arról, hogy mi is a feltétele az üdvösségnek. Mivel személyesen nem tudott mindenhol jelen lenni (még ma is problémás ekkora területet beutazni, az akkori közlekedési viszonyok mellett pedig gondolhatod, hogy mennyire volt gyors a dolog), a legegyszerűbb és leghétköznapibb formában, levelekben küldte el válaszait, tanácsait és instrukcióit a gyülekezetekbe. Idővel leveleinek másolatait más gyülekezeteknek is elküldték (Kol 4:16), és bár néhány levele elveszett, tizenhármat mi is olvashatunk a Bibliában.
Ha a Bibliát ma írnák, vajon az Úr milyen eszköz felhasználásával, formátumban és stílusban juttatná el hozzánk?
Képzeld el a következő helyzetet:
Egy egyetem terültén a diákok klubot szerveztek, ahol fajtól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül mindenkit szívesen láttak. Évekkel később visszatérve azt látnák, hogy az utánuk következő évfolyamok hallgatói megváltoztatták a rendszert. A korábbi nagy teremből, ami az odalátogatókban az egység érzését volt hivatott erősíteni, sok kisebb szobát leválasztottak, amelyek mindegyikébe csak meghatározott fajhoz, nemhez stb. tartozók juthattak be és kizárólag belépési korlátozással. A változtatásokért felelős diákok arra hivatkozhattak, hogy évszázadok óta bevett szabályok és gyakorlat alapján bírálták felül a korábbi döntést. (SzIsk. 14. o. alapján)
A galáciai gyülekezetekben (ez a mai Törökország középső része) is hasonló dolog történt. Hamis tanítók kétségbe vonták Pál tanítását arról, hogy a pogányok egyházhoz való csatlakozá-sához elegendő, ha hitre jutnak. Erősködtek, hogy a pogányoknak előbb körül is kell metéltetni, csak utána lehetnek a gyülekezet tagjai. Pál látta, hogy ez a támadás az evangélium lényege ellen irányul, ezért nem hagyhatta válasz nélkül, így megírta a galáciai gyülekezetnek szóló levelét.
Először is az őt ért vádakat kellett helyre tennie:
„Üdvözlet Páltól, az apostoltól. Engem nem emberek tettek apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba, hanem Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki Jézust feltámasztotta a halálból. (…) Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Is-tenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az em-berek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.” (Galata 1:1, 10 – EFO)
Galáciában a hamis tanítók igyekeztek aláásni Pál szolgálatát, tagadva, hogy Istentől kapta apostoli megbízatását és evangéliumi üzenetét.
Olvasd el, mit mond Pál a vezetők tekintélyéről (Galata 2:6)! Ha így gondol-kodott, miért akarta a saját tekintélyét helyreállítani a megszólított gyüleke-zet előtt?
Mi tesz valakit tekintélyessé a gyülekezetben? (Olvass tovább a 9. versig!)
Nem mindenkinek tetszett Pál üzenete, miszerint az üdvösség alapja egyedül a Krisztusba vetett hit, nem pedig a törvény cselekedetei. Pál világosan látta a problémát: azzal, ha a csele-kedetektől tesszük függővé az üdvösséget, gyengítjük a kegyelem jelentőségét. Márpedig az egyetlen evangélium pontosan a kegyelem üzenete minden ember számára!
„Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez — máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek. Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüze-netet.” (Galata 1:6-7 – EFO)
Ha tovább olvasod ezt a részt, akkor kiderül, mennyire elkeseríti – sőt, inkább kiborítja – Pált, hogy hamis evangélium terjed a gyülekezetekben. Ő határozottan azt hirdette, hogy egyetlen evangélium, vagyis örömhír létezik, amit a következőképpen fogalmazott meg:
„Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet. Jézus önmagát áldozta fel a bűneinkért, és hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenlegi, gonosz világrendszerből — Atyánknak, az Istennek terve és akarata sze-rint. Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ámen!” (Galata 1:3-5 – EFO)
Foglald össze, nagyjából olyan hosszan, mint Pál, hogy szerinted miről szól az evangélium! Húzd alá benne a leglényegesebb szavakat!
Miért volt Pál láthatóan „türelmetlen” azokkal, akiknek a hite eltért az övétől? Mit tartanának ma arról a gyülekezetünkben, aki ilyen határozottan, kompromisszumtól elzárkózva képviselné az álláspontját?
A 13-24. versekben Pál önéletrajzi részeket közöl a megtérését megelőző (13. és 14. vers), a megtérése körüli (15. és 16. vers), valamint az azutáni időből (16-24. versek). Állítja, ezeknek az eseményeknek a körülményei teljességgel kizárják, hogy mástól mint Istentől vette volna evangéliumát. Pál nem volt hajlandó nyugodtan tűrni, hogy bárki is elhívatását megkérdője-lezve becsmérelje üzenetét. Pontosan tudja, mi történt vele, tudja, mit kell tanítania, és ezt meg is teszi, kerüljön, amibe kerül.
Mennyire vagy biztos a saját elhívatásodban? Honnan tudhatod, hogy valóban Isten hívott el? Ugyanakkor miért kell megtanulnod meghallgatni mások ta-nácsát, még ha megingathatatlanul állsz is elhívatásod tudatában?
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése