Ugrás a fő tartalomra

2017/3/2 - Pál tekintélye és evangéliuma

Pál a pogányok misszionáriusaként számos gyülekezetet alapított a Földközi-tenger vidékén. Amikor csak tehette, felkereste ezeket a közösségeket, de nem időzhetett egy helyen sem túl sok ideig. Ám amikor távol volt, akkor sem hagyta magukra az új keresztényeket, akiknek nyilván sok kérdésük volt, gyakran előtérbe kerültek a korábbi életük rossz berögzülései, illetve folyamatosan konfliktusba kerültek a zsidókból lett keresztényekkel, akiknek nagyon határozott elképzelésük volt arról, hogy mi is a feltétele az üdvösségnek. Mivel személyesen nem tudott mindenhol jelen lenni (még ma is problémás ekkora területet beutazni, az akkori közlekedési viszonyok mellett pedig gondolhatod, hogy mennyire volt gyors a dolog), a legegyszerűbb és leghétköznapibb formában, levelekben küldte el válaszait, tanácsait és instrukcióit a gyülekezetekbe. Idővel leveleinek másolatait más gyülekezeteknek is elküldték (Kol 4:16), és bár néhány levele elveszett, tizenhármat mi is olvashatunk a Bibliában.
Ha a Bibliát ma írnák, vajon az Úr milyen eszköz felhasználásával, formátumban és stílusban juttatná el hozzánk?

Képzeld el a következő helyzetet:
Egy egyetem terültén a diákok klubot szerveztek, ahol fajtól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül mindenkit szívesen láttak. Évekkel később visszatérve azt látnák, hogy az utánuk következő évfolyamok hallgatói megváltoztatták a rendszert. A korábbi nagy teremből, ami az odalátogatókban az egység érzését volt hivatott erősíteni, sok kisebb szobát leválasztottak, amelyek mindegyikébe csak meghatározott fajhoz, nemhez stb. tartozók juthattak be és kizárólag belépési korlátozással. A változtatásokért felelős diákok arra hivatkozhattak, hogy évszázadok óta bevett szabályok és gyakorlat alapján bírálták felül a korábbi döntést. (SzIsk. 14. o. alapján)

A galáciai gyülekezetekben (ez a mai Törökország középső része) is hasonló dolog történt. Hamis tanítók kétségbe vonták Pál tanítását arról, hogy a pogányok egyházhoz való csatlakozá-sához elegendő, ha hitre jutnak. Erősködtek, hogy a pogányoknak előbb körül is kell metéltetni, csak utána lehetnek a gyülekezet tagjai. Pál látta, hogy ez a támadás az evangélium lényege ellen irányul, ezért nem hagyhatta válasz nélkül, így megírta a galáciai gyülekezetnek szóló levelét.

Először is az őt ért vádakat kellett helyre tennie:
 „Üdvözlet Páltól, az apostoltól. Engem nem emberek tettek apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba, hanem Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki Jézust feltámasztotta a halálból. (…) Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Is-tenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az em-berek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.” (Galata 1:1, 10 – EFO)
Galáciában a hamis tanítók igyekeztek aláásni Pál szolgálatát, tagadva, hogy Istentől kapta apostoli megbízatását és evangéliumi üzenetét.

Olvasd el, mit mond Pál a vezetők tekintélyéről (Galata 2:6)! Ha így gondol-kodott, miért akarta a saját tekintélyét helyreállítani a megszólított gyüleke-zet előtt? 
Mi tesz valakit tekintélyessé a gyülekezetben? (Olvass tovább a 9. versig!)

Nem mindenkinek tetszett Pál üzenete, miszerint az üdvösség alapja egyedül a Krisztusba vetett hit, nem pedig a törvény cselekedetei. Pál világosan látta a problémát: azzal, ha a csele-kedetektől tesszük függővé az üdvösséget, gyengítjük a kegyelem jelentőségét. Márpedig az egyetlen evangélium pontosan a kegyelem üzenete minden ember számára!
„Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez — máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek. Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüze-netet.” (Galata 1:6-7 – EFO)
 Ha tovább olvasod ezt a részt, akkor kiderül, mennyire elkeseríti – sőt, inkább kiborítja – Pált, hogy hamis evangélium terjed a gyülekezetekben. Ő határozottan azt hirdette, hogy egyetlen evangélium, vagyis örömhír létezik, amit a következőképpen fogalmazott meg:
 „Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet. Jézus önmagát áldozta fel a bűneinkért, és hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenlegi, gonosz világrendszerből — Atyánknak, az Istennek terve és akarata sze-rint.  Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ámen!” (Galata 1:3-5 – EFO)
Foglald össze, nagyjából olyan hosszan, mint Pál, hogy szerinted miről szól az evangélium! Húzd alá benne a leglényegesebb szavakat!
Miért volt Pál láthatóan „türelmetlen” azokkal, akiknek a hite eltért az övétől? Mit tartanának ma arról a gyülekezetünkben, aki ilyen határozottan, kompromisszumtól elzárkózva képviselné az álláspontját?

A 13-24. versekben Pál önéletrajzi részeket közöl a megtérését megelőző (13. és 14. vers), a megtérése körüli (15. és 16. vers), valamint az azutáni időből (16-24. versek). Állítja, ezeknek az eseményeknek a körülményei teljességgel kizárják, hogy mástól mint Istentől vette volna evangéliumát. Pál nem volt hajlandó nyugodtan tűrni, hogy bárki is elhívatását megkérdője-lezve becsmérelje üzenetét. Pontosan tudja, mi történt vele, tudja, mit kell tanítania, és ezt meg is teszi, kerüljön, amibe kerül.

Mennyire vagy biztos a saját elhívatásodban? Honnan tudhatod, hogy valóban Isten hívott el? Ugyanakkor miért kell megtanulnod meghallgatni mások ta-nácsát, még ha megingathatatlanul állsz is elhívatásod tudatában?

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…