Ugrás a fő tartalomra

2017/3/5 - Hit az ószövetségi időkben

„Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: »Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.« Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: »Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.« Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.” (Galata 3:6-9 – EFO)
Pál idejében a Biblia még csak az ószövetségi részből állt. Annak is elsősorban Mózes öt könyvét – helyesebben a Tórát – tartották nagy tiszteletben. Az apostol maga is többször hivatkozik az Ószövetségre, mint iránymutató, Istentől érkező üzenetre. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert 21. századi keresztényként (bár meglepő, hogy mennyire nem újdonság ez) hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ránk csak az újszövetség írásai vonatkoznak, az ószövetség törvényeinek vége Jézus halálával.

A galáciai gyülekezetek tagjai között is terjedni kezdett hasonló tanítás. Ennek követői azt gondolták, hogy az ószövetségi emberek törvény által üdvözültek, de ők már „kegyelem alatt vannak”, rájuk egyáltalán nem vonatkozik a törvény.

A múltheti tanulmány alapján miért tűnik kicsavartnak ez a logika?
Mit mond Jézus a törvényről a Máté 5:17-20-ban?

Pál Ábrahám példáját hozza elő, és rámutatott arra, hogy nem a cselekedetei, hanem a hite alapján lett ő Isten gyermekeinek ősatyja (ezt a gondolatmenetet részletesebben is kifejti a Római levél 4. fejezetében), sőt, egyenesen egy erre vonatkozó ószövetségi idézetet is hoz: „Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” (1Mózes 15:6 – EFO)

De mit is tudunk arról a bizonyos régi, azaz ó szövetségről?
Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked! Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged! Megáldom azokat, akik téged áldanak, de akik átkoznak téged, azokat én sújtom átokkal! Rajtad keresztül megáldom a föld összes nemzetségét!” (1Mózes 12-1-3 – EFO)
Mit tudhatunk meg az Ábrahámmal kötött szövetségről? Mit ígér Isten? Mit vár cserébe Ábrahámtól?

A szövetség központjában Isten ígéretei állnak. Csak Isten az, aki ígér, nem Ábrahám. Ez épp az ellenkezője annak, ahogy a legtöbb ember közelít Istenhez. Általában fogadkozunk, hogy majd neki szolgálunk, ha ezért cserébe megad valamit. Csakhogy pont ez a törvényeskedés. Isten nem várt ígéretet Ábrahámtól, csupán azt, hogy hittel fogadja el ígéreteit. Természetesen ez sem volt könynyű, mert Ábrahámnak meg kellett tanulnia teljesen Istenre hagyatkozni, nem pedig önmagára (lásd 1Mózes 22).

Nem csak Ábrahámról emlékezik meg a Biblia, mint aki a hite alapján vált győztessé. Olvasd el a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét!
Mit tudsz az itt felsorolt hithősökről? Válassz ki néhányat, olvass utána a Bibliában, hogy milyen gyengeségekkel, hibákkal küzdött, és mi segítette a győzelemre!
Gyűjts még néhány olyan ószövetségi alakot, aki még felkerülhetne erre a listára!
Egyesek arra a téves következtetésre jutottak, hogy a Biblia tanítása szerint az üdvösséghez két út is vezet. Szerintük az ószövetségi időkben a parancsolatok betartása volt az üdvösség alapja, majd pedig, mivel ez nem bizonyult igazán eredményesnek, Isten eltörölte a törvényt és az üdvösséget hit által tette elérhetővé. Nem is eshetne távolabb az igazságtól ez az elképzelés! Amint Pál leszögezte Gal 1:6-7 versében, csak egy evangélium létezik.
  • Még ma, gyülekezeteinkben is vannak, akik nehezen tudják elfogadni a kizárólag hit által elnyerhető megváltás gondolatát, azaz, hogy nem a cselekedeteink, hanem Isten kegyelme üdvözít Krisztus által. Mi húzódhat meg annak hátterében, ha valaki vonakodik elfogadni ezt az alapvető igazságot?
  • Mint látod, a galáciai gyülekezetben akadtak, akik a cselekedeteket helyezték előtérbe a kegyelemmel szemben, és olyanok is, akik semmi jelentőséget nem tulajdonítottak cselekedeteiknek. Mit gondolsz, te a két tévút közül melyik felé hajlassz inkább? Melyiknek mi az ellenszere?

Gondoltál már úgy az Ószövetségre, mint ami tele van bátorító üzenettel? Hajlamosak vagyunk mesekönyvként, vagy szigorú, betarthatatlan szabályok gyűjteményeként olvasni a Biblia ezen részét. Pedig bármennyire is úgy tűnik, hogy az akkori emberek életét a szabályok betartása határozta meg, láthatjuk, hogy az evangélium már akkor sem volt más, mint Jézus születése után.
„A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát!” (Zsidókhoz írt levél 12:1 – EFO)
Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…