11. Isten pecsétje és a fenevad bélyege / 1. rész
„Majd észrevettem egy másik angyalt is, aki kelet felől közeledett, és az Élő Isten pecsétjét hozta magával. Erős hangon kiáltott a másik négy angyalnak, akik hatalmat kaptak, hogy kárt okozzanak a földön és a tengeren: »Ne bántsátok se a földet, se a tengert, se a fákat addig, amíg Istenünk rabszolgáit a homlokukon meg nem jelöljük a pecséttel!«” (Jelenések 7:2-3)
Általános iskola, 1. osztály. Már nem az óvodai jeledet, hanem a nevedet írja Anya a cuccaid címkéjére. És amin a neved van, az a tied. Senki nem nyúlhat hozzá, mert ha csak egy ujjal is érinteni meri, megfizet érte. Azóta felnőttél, de a dolgok nem változtak. A doboz kaja a tiéd a kolesz közös hűtőjében, mindenki láthatja, mert rajta van a neved. Ha valaki megeszi, kifizeti. Kétszeresen. Ez a szabály, STIPISTOP!
A következő két tanulmányban Isten pecsétjéről és a fenevad bélyegéről fogunk gondolkodni. Két terhelt szimbólumról, amit már a lehető legtöbb módon értelmeztek és értelmeztek félre teológusok és laikusok egyaránt. Arról, hogy a két motívum helytelen és agresszív félremagyarázása hány ember lelkiségének torzulását és pszichéjének frusztrációját okozta, statisztikai adataim nincsenek, de empirikusan tanúsíthatom: soknak.
Bizonyára te is hallottad már a Bibliának ezt a szakaszát, lehet, hogy te magad is foglalkoztál vele. Mi az első dolog, ami eszedbe jut a két megjelölésről, a bélyegről és a pecsétről? Mit hallottál róluk? Te mit gondolsz róluk?
Én sok opciót hallottam már: a bőrünk alá ültetett chipektől, (ld. Előszó) a COVID-oltásokon keresztül a bankkártyákon át egészen a Vodafone-os előfizetésig (igen, jól olvastad) minden technikai újítás kivívta már a fenevad bélyege jelzőt. A lényeg, hogy aki a dolgot értelmezi, ne legyen érintett adott technikai újításokban. Az Isten pecsétje már egy teljesen más kérdés. Ott a kép sokkal egyszerűbb szokott lenni, főleg nálunk, adventistáknál: a szombat. Ilyen egyszerű. De tényleg ilyen egyszerű lenne? Két hetünk van, hogy ennek utána járjunk. Kezdjük az Isten pecsétjével!
Olvasd el a Jelenések könyve 7:1-4 és 9-10. verseit! Milyen következtetéseket tudsz levonni ebből a szakaszból az Isten pecsétjére vonatkozóan? Különösen figyelj oda a következő motívumokra: hogyan és hova kerül fel a pecsét? Kik kapnak pecsétet? Hányan kapnak pecsétet?
A Jelenések könyve központi témája (ha eddig nem tűnt volna fel) az imádat. Pontosabban kétféle imádat konfliktusa: a helyes és a hamis imádaté. A helyes imádat Isten imádata, az, amire a tízparancsolatban is kötelezi a népét (2Mózes 20:2-6). A másik oldalon a Sátán hamis imádatra való felhívása (amit a Szentháromsággal szemben álló hamis háromság – sárkány, fenevad, hamis próféta – követelnek a Föld lakóitól) áll. Értelemszerűen tehát, mindazok, akik az angyaltól pecsétet kaptak a homlokukra a Jelenések 7:9-10-ben, imádnak – és nem is mást, mint Istent magát. Valójában azonban itt az Isten imádatának oda-vissza ható folyamatát láthatjuk (ez az, amiért 7:3-ban ezeket a megpecsételteket az angyal Isten szolgáinak nevezi): hiszen már a pecsétet is azért kapták, mert Istennek adták az életüket és az imádatukat.
Olvasd el a Jelenések 7:13-17 és 8:6-9-et (ez is elég lehangoló)! Mi történik röviddel az elpecsételés után? Az elpecsételtek hol vannak ez idő alatt? Milyen arányban pusztulnak el dolgok az angyalok trombitálásának hatására?
Még mielőtt az angyalok trombitaszava előidézné a föld egy részének (nem, nem fogom leírni, keresd meg a választ te magad!) pusztítását, az elpecsételtek védelmet nyernek. A pecsét nem produktum, amit az ember tett azért, hogy Isten elfogadja őt, hanem tulajdonjel, amit Isten helyez mindazokra, akik az övéi. STIPISTOP
A Jelenések könyve egyik alapvető tanulsága, hogy nincsenek bámészkodók, a földi történelem végén mindenkinek oldalt kell választani: vagy Istent, vagy Sátánt. Márpedig tudjuk, érezzük, és az előző tíz héten közösen tanultunk is róla, hogy mindkét fél erejét megfeszítve toborozza a megjelölendőket saját táborába.
Olvasd el a következő szakaszt! Milyen képet kapsz arról, hogy kiket szeretne Isten az elpecsételtek között látni? Vedd még hozzá a ezeket is: Ámósz 9:7; Jónás 4:10-11!
„Fiam, Timóteus, erősödj meg a kegyelemben, Istennek irántunk való jóindulatában, amely a Krisztus Jézusban fordult felénk! Mindazt, amit sok tanúval együtt te is hallottál tőlem, bízd rá megbízható és hűséges emberekre, akik majd képesek lesznek ezeket a tanításokat továbbadni. Vállald velem együtt a közös szenvedéseket és nehézségeket, mint Krisztus Jézus jó katonája. Aki katonai szolgálatot teljesít, az nem foglalkozik a hétköznapi élet dolgaival. Csak arra törekszik, hogy a felettese meg legyen vele elégedve! Az atlétikai versenyen résztvevőknek a szabályok szerint kell küzdeniük, különben nem kaphatják meg a győztesnek járó koszorút! A földjén szorgalmasan dolgozó gazdának kell elsőként részesednie a föld terméséből!” (2Timótheus 2:1-6)
Persze, bonyolíthatnánk még a végtelenségig ezt a témát, de talán első körben elég lesz ennyi. Ma még csak bemelegítettünk, jövő héten jön a mélye: a fenevad bélyege. Ott találkozunk! STIPISTOP
Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése