szeptember 23.
13. Békeharcban
Mind harcba indulunk. Ha velünk voltál a múlt héten, pontosan tudod, micsoda erők és hatalmak ellen kell csatába menned. És azt is tudod, hogy az az Isten, aki felruház Téged minden harci eszközzel, a háborút már megnyerte. Ennek ellenére nem mindegy, hogy te miként vívsz meg az ellenséggel, hiszen Isten téged is szeretne a győztes csapatban látni. Nézzük, milyen fegyverzettel ruház fel téged azért, hogy biztosan diadalt arass!
„Végül pedig, erősödjetek meg az Úrban, az ő hatalmas ereje által! Öltözzetek fel abba a teljes fegyverzetbe, amit Isten ad, hogy képesek legyetek ellenállni a Sátán minden cselének és ravaszságának! Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak. Ezért szükséges, hogy vegyétek fel és használjátok mindazokat a fegyvereket, amelyeket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Tehát álljatok erősen, és vegyétek fel derekatokra az igazság övét! Melletekre az igazságosság páncélját kössétek fel! Legyetek állandóan készen rá, hogy a békesség örömhírét mindenkinek elmondjátok, ez legyen a saru a lábatokon! Mindezek fölé vegyétek a hitet, ez legyen a pajzsotok, amellyel elolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát! Vegyétek fel az Isten szabadítását, ez legyen a sisak a fejeteken! Vegyétek kezetekbe a kardot, amelyet a Szent Szellem ad! Ez a kard az Isten beszéde. Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban! Ne hagyjátok abba az imádkozást Isten embereiért és népéért!
Állhatatosan imádkozzatok értem is, hogy mikor megszólalok, tudjam, mit kell mondanom, és bátran hirdessem mindenkinek az örömhír titkát! Ezt az örömhírt képviselem itt, a rabságban is. Imádkozzatok értem, hogy bátran szólhassak, ahogyan kell!” (Efezus 6,10-20)
Pál levelének korábbi szakaszaiban már olvastunk arról, hogy Isten szeretné, ha átöltöznénk. A 4. fejezetben arra bátorít minket, hogy mint egy ruhát, vessük le a régi embert a maga helytelen életmódjával és romlott gondolataival. Helyette öltözzük fel az új embert, vagyis önmagunknak azt a verzióját, aki Isten legjobb szándéka szerint való. Aki becsületes, jóindulatú, tiszta beszédű és nem haragvó. A 6. fejezetben Pál abból indul ki, hogy ez a ruha, ez a jellem már rajtunk van. De ahhoz a harchoz amire készülünk, még meg kell erősítenünk speciális felszereléssel.
Kezdjük az övvel. Az igazság öve tartja össze a ruhánkat, a jellemünket. Másik fordítás igazságszeretetnek írja, amit úgy tudnánk itt a legjobban visszaadni, hogy hitelesség, integritás. (Integritás = érintetlen, egész, feddhetetlen, erényes, megvesztegethetetlen) Az igazság öve megőrzi a (jellem)ruhádat a széteséstől.
Vedd magadra a páncélt. (Pál korában ezt ne egy vaspáncélnak képzeld, inkább egy pikkelyvértnek.) Az igazságosság vagy megigazulás páncélját nem könnyű felvenni, főként manapság. Ez annak a biztos tudata, hogy Isten engem igazzá nyilvánított. Viszont ha felvesszük, akkor sebezhetetlenek leszünk.
Szerinted hogyan következik az integritásból és a megigazulásból az, hogy felveszed a sarut, azaz mindenkinek el akarod mondani az örömhírt?
Az eddigi ruhadarabok abban segítettek, hogy meglegyen a stabilitás a jellemedben, a keresztény életmódodban. A következők viszont már kőkeményen a harcról szólnak. Pál azt írja, hogy a hit pajzsa és Isten szabadításának sisakja fog téged megvédeni az ördög támadásai ellen. Lesznek, sőt talán már voltak is olyan helyzetek az életedben, amikor kizárólag arra támaszkodhatsz, hogy erősen hiszed: Isten meg fog szabadítani. Amikor úgy látod, hogy minden körülmény ellened van és sehol nem látod a megoldást, akkor emlékezz a pajzsodra és a sisakodra amit kaptál!
Észrevetted, hogy az összes harci eszköz közül csak egyetlen szól a támadásról, az összes többi a védelemről? Mit üzen ez számodra? Szerinted lehet Isten igéjének a kardját rosszul is használni? Hogyan használhatjuk megfelelően?
Mintha itt Pál megakadt volna kicsit a mondanivalójában. Mintha ez után az erőteljes hasonlat után csak gyorsan le akarta volna zárni a levelét, amikor arra kérte a gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte. De talán inkább valami olyasmit szeretett volna üzenni, hogy a keresztény ember nem olyan, mint Ríviai Geralt, aki teljesen egyedül (vagy legfeljebb egy kotnyeles bárddal) vívja meg a harcait a fenevadak ellen. Nekünk nem kell magányos harcosnak lenni, és épp az egymásért való ima az a kapocs, amitől mi együtt sokkal erősebbek vagyunk, mint külön-külön. Használd az eszközeidet!
Harcostársad,
Zsuzsi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése