Ugrás a fő tartalomra

2014/1/10 - Tanítvánnyá tenni a népeket

Amikor meg akarsz kapni egy munkát, akkor elküldöd az önéletrajzodat (meg rajtad kívül valószínűleg még több száz másik ember is) a pályázatot kiíró céghez, és ha úgy döntenek, hogy te vagy a legmegfelelőbb a munkára, és felvesznek. De mi történik utána? Hátra dőlhetsz, és elégedett lehetsz magaddal? Nyilván nem, mert el kell látnod a rád bízott feladatot, végül is arra választottak ki téged a sok-sok jelentkező közül. Ha nem teszed, kirúgnak. Ennyire egyszerű. 
Mi kiválasztottaknak tartjuk magunkat, és én azt gondolom, hogy valóban azok is vagyunk, de pontosan mit jelent ez? Nagyon sok embertől hallottam már azt, hogy mivel én keresztény vagyok, különb vagyok azoknál, akik nem keresztények. Sőt, adventistaként a többi keresztény közül is kiemelkedek. Ezt jelentené a kiválasztottság?
„Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett. Szolgai formában élve a földön, még jobban megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig!” (Fil. 2:5-8 - EFO)
Már az Ó-szövetségi időkben is nyilvánvaló volt, hogy a zsidó nép „kiválasztottsága” nem azt jelenti, hogy csak ők üdvözülnek (Ézs. 56:1-8), hogy ők különbek lennének a többieknél. Igen, kiválasztottak, de egy munkára lettek kiválasztva. Ezt a munkát nem látták el, így Istennek új munkaerő után kellett néznie.

Amikor aláírod a munkaszerződésed, akkor kapsz egy munkaköri leírást is (jó esetben az aláírás előtt lehetőséged van, hogy végigbogarászd, hogy tudod-e vállalni, amit szeretnének tőled). Mi is kaptunk ilyen leírást, ebből most csak néhány idevágó részletet emelnék ki:
„Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon!” (Mt. 28:19a –EFO)
 „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit se tartsak »közönségesnek« vagy »tisztátalannnak«.” (ApCsel 10:28 – EFO)
„Ekkor ismét láttam: magasan az égen egy angyal repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a Föld lakóinak — minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.” (Jel. 14:6 – EFO)
Na most akkor ezek alapján gondoljuk végig újra: mi is az én feladatom? Mire lettem kiválasztva? Arra, hogy a munkatársaim öltözködéséről, étkezési szokásairól és munkastílusáról folytassak végeláthatatlan vitákat? Szerinted a főnököd mennyire fog megdicsérni azért, ha ezzel töltöd az idődet?

Az előző szövegrészekben kiemeltem néhány szót. Az a feladatom, hogy MINDENKINEK elvigyem azt az üzenetet, amit Isten üzen neki. De hogyan? Hogyan tudok úgy közelíteni valakihez, hogy jó eséllyel végig is hallgasson?
„Bár én minden embertől független vagyok, mégis mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél több embert nyerjek meg Krisztusnak. A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem őket. A Mózesi Törvény alatt élőknek olyanná lettem, mint aki a Törvény alatt él, hogy megnyerjem őket — pedig én magam nem élek a Törvény uralma alatt.  A Törvény nélkül élőknek olyanná lettem, mint egy Törvény nélkül élő, hogy megnyerjem őket is — bár Isten törvényét egyáltalán nem utasítom el, hanem Krisztus törvénye szerint élek.  A gyengéknek olyanná lettem, mint aki gyenge, hogy őket is megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden lehetséges módon megnyerjek Krisztus számára, akit csak lehet.  Mindezt az örömhírért teszem, hogy én is részese lehessek az örömhír által megígért jutalomnak.” (1Kor. 9:19-23 – EFO)
Itt van néhány kreatív módszer a munkavégzésre:
Van ezeknek egy közös pontjuk. Mégpedig az az alapelv, amit egészen röviden egy szólással tudnék összefoglalni: „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”.
Mit gondolsz, a gondolatébresztő hogyan illeszkedik a sorba?
Ez közel sem az összes lehetőség, ki tudnád egészíteni a sort még néhány módszerrel?
Hogyan tudod összhangba hozni az előző Biblia szöveget az 1Jn 2:15-17-ben leírtakkal?

Ha nekünk is szemgyógyító kenőcsre van szükségünk, hogy észrevegyük, hogy hányadán is állunk Istennel, pedig mi vagyunk a „kiválasztottak”, hogy elvigyük a gyógyulás lehetőségét, akkor miért várjuk, hogy akik még soha nem hallottak a gyógyszerről, sőt, gyakran meg sem fordul a fejükben, hogy valami bajuk lenne, majd sorban állnak a segítségünkért?

Te készen állsz arra, hogy elvégezd a munkád, és „mindenkinek mindenné legyél”?

Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…