Ugrás a fő tartalomra

2015/4/9 - Jeremiás próféta igája

„Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen.” (Lukács 9:23b  - EFO)
Az iga általában azt a szerszámot jelenti, amibe az állatot bevonják, valamilyen munka elvégzéséhez. Az iga formája különböző alakú és anyagú lehet attól függően, hogy milyen állatot akarnak igába kötni. Legyen szó bármilyen állatról, valahogy úgy gondoljuk, hogy ez egy meglehetősen alantos feladat. Ha nézegetjük a különböző lovas fényképeket, akkor egész biztos vagyok abban, hogy nem azon az állaton fog megakadni a szemünk, amelyik a munka terhét cipeli, hanem azon, amelyik egy szép zöld rét kellős közepén tarka virágok mellett pózol kifésült szőrével.
Ezen a héten próbáljuk meg pozitív tartalommal megtölteni ezt a szót, és ismerkedjünk meg egy olyan történettel, amikor egy ember az isteni parancs ábrázolásaként ölti magára fa jármot („Ezt mondta nekem az Úr: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba!”). Bármennyire is furcsának tűnik az, hogy ez Isten parancsa („Ezt mondta az Úr”), a tanulmány végére megértjük, hogy ez nem volt hiábavaló.

Mielőtt belevágnánk, az eszmecserébe tegyük fel magunkban a kérdést: „Én tennék ehhez hasonlót (tenni valami olyasmit, ami akár megalázó helyzetbe is hozhat), ha az Isten arra kérne?”  Őszintén feleljünk rá, nem kell a mellébeszélés, meg a szokásos sablonos válaszok. Ez borzasztó nagy kihívás, és ehhez lelkileg is elég érettnek kell lenni. Kész vagy rá?

Ismerjük ezt a kifejezést, hogy misszió? Azt remélem, hogy a többség ismeri, mert lenne egy feltevésem ezzel kapcsolatban. Nekünk az a legnagyobb vágyunk, hogy embereket Krisztushoz vezessünk, és ezért hajlandóak vagyunk szinte mindent megtenni. Olykor-olykor azonban a lelkesedésünk alább hagy, a Bibliánkat se olvassuk olyan gyakran, míg szépen lassan az érzelmekre helyezzük át a hangsúlyt, míg az értelem háttérbe szorul. Persze nem arról van szó, hogy az érzelem nem fontos és teljes mértékben ki kell zárni a vallásos életünkből, sőt, csupán arról van szó, hogy nagy szerepe van értelemnek hívői életünkben.
Régen úgy hívták az adventistákat, mint a Biblia Népe. Vajon ezt ma is elmondhatják rólunk? Mit teszünk meg azért, hogy szélesedjen a látókörünk, hogy gyarapodjanak az ismereteink azért, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között? 

Érdekes élete volt Jeremiásnak. Az egész élete a jövő eseményeit hirdette és hirdeti ma is. Mi történik akkor, amikor a babiloni fogság idején a családok gyászolják elvesztett hozzátartozóikat, amikor Jeremiás be sem tér egy gyászoló család otthonába? Minden tett arra próbálta ösztönözni a népet, hogy elgondolkodjanak azon, hogy az út, amin járnak, Isten szerinti e?
Mit gondolsz, te jó úton jársz? Gondoltál-e már arra, hogy az terheid, amiket cipelsz, figyelmeztetnek téged arra, hogy Istenhez közeledj inkább és ne távolodj tőle?

Amikor Jeremiás szó szerint magára veszi az igát (valóságos fa járom) magára veszi a leigázás szimbólumát. Ha az Istennek van egy terve, akkor embernek ne legyen szándéka azt a tervet felülbírálni. Isten terve a babiloni fogság volt, és ezt el kellett mindenkinek fogadni. Sokszor nagyon nehéz elfogadni azt az állapotot, ami látszólag rossznak tűnik. Az ember próbál megoldást keresni, de a legjobb megoldás, ha elfogadja mindenki azt, amit az Úr rendelt el neki. 
„Én vagyok az, aki nagy hatalommal és erős kézzel teremtettem a Földet, az embert és az állatokat az egész földön. Ezért annak adom a földet — és mindent, ami rajta van —, akinek akarom.” (Jeremiás 27:5 - EFO)
Milyen fontos üzenetet kapunk itt? Miért olyan fontos, hogy ezt az üzenetet elraktározzuk?

Egy másik oldalról is meg kell világtanunk ezt a témát. Egy dolog igát hordani, és másik dolog, valakire igát rakni. Volt már olyan az életedben, hogy valaki mást iga alá helyeztél (más szóval igazságtalan elnyomás alá helyeztél)?

Kinek hiszel?

A nyugati társadalom alapja, a döntési lehetőségeink maximalizálása. Képzeld el a következőt! Egy hosszú nap után, amikor ebédelni is csak annyi időd volt, hogy épp megettél egy szendvicset haza felé tartasz és elhatározod, hogy éhséged csillapítására a következő üzletben megállsz, és megveszed a kedvenc csokidat! (Tételezzük fel, hogy a kedvenc csokid a Tibi csoki eperkrémmel töltött étcsokoládé). Namármost, megérkezel az üzlethez, bemész, odaállsz a csoki pult elé, és jól tudod, hogy mit akarsz venni: Tibi csokit. Könnyű a választás, mert tudod, hogy szereted és különben is, csak Americana csoki van ezen kívül, amit utálsz. Mit tesz erre a piac? Maximalizálja a döntési lehetőségeidet. Ha egy hipermarketbe mész be, és megállsz a csoki pult előtt, azt fogod látni, hogy 900 féle csoki közül választhatsz, és már korántsem lesz olyan egyértelmű a döntésed, mert vehetsz Milkát ugyanazért az árért.

  1. A népnek csak két próféta közül kellett választania, hogy kinek hisz. Te kinek hinnél? (Jer. 28:1-11)
  2. Ha történet csak eddig tartana, akkor el lehetne mondani, hogy Jeremiás megszégyenülve vonult vissza, de nem így történt, ha tovább olvassuk ezt az izgalmas részt, akkor visszaköszön számunkra az az életelv, amit a 27. fejezet 5. versében olvastunk! A történet úgy folytatódik, hogy 28:12-17!
Ma az embereknek könnyebb a hazugságokban hinni, könnyebb azokban a dolgokban hinni, amelyek kényelmessé teszik az életünket, akár a hitéletünket. A hitszegéseinket, könnyedén megmagyarázzuk, pedig ez helytelen. Az Úrnak világos beszéde van hozzánk, amelyet a Szentíráson keresztül ismerhetünk meg. Ma gyakran találkozunk azzal, hogy nehezen tudunk embereket megszólítani az örökkévaló evangélium üzenetével (2Tim 4,3-4).

Törekedjünk rá, hogy amikor választani kell, akkor mi ne a kényelmesebbik megoldást válasszuk, hanem azt, amelyik az Isten szerint van! Fel kell vegyük az igát, és hordanunk kell, nem szabad megfutamodnunk mert ezt mondja nekünk Jézus: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Isten vezesse életetek: O. Laci

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…