A bírák kora igencsak izgalmas (értsd: kaotikus) kora volt a zsidó népnek, ami eléggé egysíkú, ha csak a felszínét nézzük: a nép elfordul Istentől, aki az elnyomó szomszédos népek kezébe adja őket, ekkor a nép segítségül hívja Őt, mire Isten egy szabadítót (bírát) küld, aki elhozza a békét. Mielőtt megnéznénk néhány konkrét példát, gondold végig, hogy hányszor tesszük ugyanezt: jól megvagyunk Isten nélkül, és amikor jön az ellenség, kétségbeesetten szaladunk vissza hozzá. De sosem tanulunk a hibánkból, így kezdődik az egész elölről...
Az eheti tanulmányhoz elég sokat kell olvasni, segítségként mindenhol megtalálod a vonatkozó részekhez vezető linket. Arra biztatlak, hogy legalább az egyik történetet olvasd végig, hidd el, úgy sokkal mélyebbre tudsz ásni!
Debóra
„Debóra magához hívatta Bárákot, Abínoam fiát, aki Kedesben, Naftáli törzsének területén lakott. Ezt mondta neki: »Bárák, ezt parancsolja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: Gyűjts össze 10 000 férfit Naftáli és Zebulon törzséből, és vonulj föl seregeddel a Tábór-hegyre! Én pedig oda hozom eléd a Kisón-patakhoz Siserát, Jábin vezérét, egész hatalmas seregével és harci szekereivel együtt, s kiszolgáltatom őket neked.« Bárák ezt felelte Debórának: »Ha te is táborba vonulsz velünk együtt, akkor vállalom. De ha nem jössz velem, akkor én sem megyek«. »Veled megyek én is — válaszolta Debóra —, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség ebben a hadjáratban, mert Siserát az Örökkévaló egy asszony kezébe adja majd. «” (Bírák 4: – EFO)
Elolvasva a történetet, egy dolog azonnal feltűnhet: a kor asszonyaihoz képest, Debóra szokatlanul nagy tekintély és befolyás birtokosa volt. Sőt, a történet hőse egy másik nő, Héber felesége Jáél, aki megöli az ellenséges csapatok vezetőjét (akit 20 évig senki nem tudott legyőzni...).
- Hogyan jelenik meg ebben a történetben a nagy küzdelem témája?
- Miért alázza meg a férfiakat Isten azzal, hogy egy nőt tesz vezetővé, és egy másik nő kapja a legnagyobb harci dicsőséget?
- Miben állhatott Debóra (és Jáél) igazi ereje?
Gedeon
„Az angyal megjelent Gedeonnak, és így szólította meg: »Az Örökkévaló veled van, bátor vitéz! (...) Én téged küldelek, hogy szabadítsd meg Izráelt a midjániaktól! Indulj el így, ahogy vagy, amennyi erőd van, azzal!« »Ó Uram! Én szabadítsam meg Izráelt? De hogyan, mikor Manassé egész törzsében a mi családunk a legszegényebb, és apám családjában én vagyok a legfiatalabb?« — szabadkozott Gedeon. »Én veled leszek — felelte az Örökkévaló —, ezért le fogod győzni a midjániakat, mintha csak egyetlen embert kellene megverned.«” (Bírák 6:12-16 – EFO)
A két nő után egy önbizalomhiányos férfi lesz Izrael szabadítója.
- Miért bátor vitézként szólítja meg az angyal Gedeont?
- Olvasd el 1Korinthus 1:25-29. verseit! Ez alapján miért Gedeon a legalkalmasabb a rábízott feladatra?
- Mi lehet annak az oka, hogy Isten nem angyalokkal vívja a nagy küzdelem csatáit?
- Ha bizonytalanok vagyunk, hogyan kérhetünk segítséget a jó döntéshez?
Sámson
„Közben Sámson az Örökkévalóhoz kiáltott: »Örökkévaló Úr Isten! Csak még ez egyszer tekints reám! Csak még ez egyszer add vissza erőmet, hadd álljak bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!« Azzal nekifeszült a két középső oszlopnak, amelyek az egész épület terhét hordozták: egyiket a jobb, másikat a bal kezével nyomta. Felkiáltott: »Haljak meg a filiszteusokkal együtt!« — s ekkor minden erejét megfeszítve kilökte az oszlopokat a helyükről úgy, hogy az egész épület összeomlott. A romok alatt lelte halálát az összes filiszteus fejedelem és mindazok, akik az épületben voltak. Így Sámson a halálával több filiszteust ölt meg, mint egész életében, amíg harcolt velük.” (Bírák 16:28-30 – EFO)
„Végre egy igazi hős” – gondolhatnád, amikor elkezded olvasni Sámson történetét. Isten még a születése előtt kiválasztotta, a szülei is felkészítést kaptak, hogy hogyan készüljenek gyermekük érkezésére, hogyan étkezzenek, mit tegyenek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki gyermekükből. Iszonyatos erőt kap, igazi szuperhősként tekintenek rá, az ellenségei pedig rettegnek tőle. Csak aztán elég idős lesz ahhoz, hogy elkezdjék érdekelni a nők, és onnantól katasztrófává válik az élete. Mégis, a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében a hithősök között Sámsont is megemlíti a levélíró (32. vers).
- Mi lehet számunkra Sámson történetének tanulsága?
- Milyen szerepet játszott Sámson a nagy küzdelemben? Hogyan vált hithőssé?
- Téged milyen lehetőségekkel és képességekkel áldott meg Isten? Élsz velük?
Ruth
(Ruth 1-4)
„Ne küldj el magadtól! Ne erőltesd, hogy visszamenjek a népemhez! Ahová te mész, én is oda megyek! Ahol te laksz, én is ott fogok lakni. Néped lesz az én népem, Istened lesz az én Istenem! Ahol meghalsz, én is ott fogok meghalni, ott temessenek el engem is! Csak a halál választhat el tőled. Úgy büntessen meg az Örökkévaló, ahogy akar, ha ezt nem tartom meg!” (Ruth 1:16-17 – EFO)
A körforgásban ezúttal nem a fő történésekre kerül a hangsúly, hanem egy mellékszálat láthatunk. Ruth története személyes síkon mutatja be a nagy küzdelmet, ott, ahol mi is naponta szembesülünk vele. Méghozzá nem is akárkinek, hanem az „ellenségnek” az életében.
- Mit gondolsz, milyen életet élhetett Naomi és családja a moábiták között, ha mindkét menye ennyire ragaszkodott hozzá?
- Hogy tekinthettek a moábitákra a zsidók? Miket mondhattak róluk egymás között? Mit tanulhatunk az előítéleteinkről ebből a történetből
Sámuel
„Az Örökkévaló ismét megállt Sámuel mellett, és szólította, mint azelőtt: »Sámuel, Sámuel!« A fiú így felelt: »Szólj, Örökkévaló, mert szolgád figyel rád!« Az Örökkévaló akkor ezt mondta: »Lásd meg, Sámuel! Hamarosan olyat teszek Izráelben, hogy mindenkinek belecsendül a füle, aki hallja! Beteljesítem, amit korábban már megmondtam Éli családjáról, semmit el nem hagyok abból. Megmondtam Élinek, hogy örökre meg fogom büntetni a családját azok miatt a bűnök miatt, amelyekről neki is tudomása volt. Jól tudta, hogy fiai gyalázzák az Örökkévalót, mégsem állította meg őket. Emiatt megesküdtem, hogy Éli családjának bűneit sohasem lehet jóvátenni sem véresáldozattal, sem lisztáldozattal.«” (1Sámuel 3:10-14 – EFO)
Sámuel történetében sokkal burkoltabban jelenik meg a jó és a rossz közötti küzdelem. Ez a történet Ruthéval állítható párhuzamban, ahol egy hívő család olyan hatást gyakorolt a környezetére, hogy Ruth hátrahagyva szülőföldjét, barátait, ismerőseit, követi anyósát, és Istent szolgálja. Sámuel azonban egy olyan közegben nő fel, ahol Izrael népének papja a saját családjában nem tud rendet tartani. Mondhatnánk, hogy biztos Éli sem élt igazán istenfélő életet, ha a fiai ilyenek lettek, de Sámuel családjában ugyanez történt.
„Amikor Sámuel megöregedett, a saját fiait tette meg bíráknak Izráel népe fölött. Elsőszülött fiát Jóelnek, második fiát Abijjának hívták. Ők Beérsebában bíráskodtak, de nem követték apjuk példáját, hanem a maguk hasznát keresték, elfogadták a megvesztegetést, és igazságtalan ítéleteket hoztak.” (1Sámuel 8:1-3 – EFO)
- Meddig terjed a felelősségünk családtagjaink viselkedésével kapcsolatban?
- Előfordult már, hogy csalódást okoztak nekünk emberek, akikre felnéztünk? És mi is okoztunk már csalódást olyanoknak, akik ránk néztek fel? Mit tanultunk meg ezekből az esetekből a hitről, a bizalomról, a kegyelemről és az emberi gyarlóságról?
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése