Ugrás a fő tartalomra

2016/3/3 - Igazság és kegyelem az Ószövetségben 1.

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.  Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” (146. Zsoltár 7-9.)
Hányszor jártál már így?
Szombat reggel van, díszmagyarban várod a buszt, vagy ülsz be az autóba, hogy fél tízre biztosan odaérj a gyülekezetbe. Három percet késel a szombatiskoláról, megvető pillantások mindenfelől, ráadásul még a ruhád sem elég hosszú/fekete/stb. Az istentiszteletet végigülöd, és bár az elhangzottak vonatkozhatnának mindenkire, neked is csak a másik sorban ülő jut eszedbe — bizony, meg kellene változnia. A délutáni óra nem maradhat el, még akkor sem, ha csak hárman jönnek össze, és miután végre hazaértél, várod a naplementét, mint a rabbi a San Francisco-i Kölyök című filmben.
Isten határozott tervvel adta a szombatot az ember részére. Eredetileg úgy teremtette meg a szombat „intézményét”, hogy azzal mindenki jól járjon. Ma nézzük meg, mi is volt Isten célja azzal az egy nappal, amivel kapcsolatban annyit kér csupán, hogy „emlékezz meg” róla „szenteld meg”!

Bár ma nem igazán látszik már a társadalmunkon, de Isten igazságosra teremtette azt. Azt akarta, hogy az ember igazságosan, és kegyelemmel forduljon a saját fajtája felé, és miután ezt hamar tönkretette magának a teremtmény, a Teremtő új intézkedéseket léptetett érvénybe. Ilyen intézkedés maga a szombat. Az izraeliták számára a szombat három különböző dologra vonatkozott.
  • Kire vonatkozik a hetenkénti szombati pihenés és megnyugvás? - 2Mózes 20:8-10
  • Mi történik minden hetedik évben, a szombatévben? - 2Mózes 23:10-11
  • Mi történik minden ötvenedik évben, a jubileumi évben? - 3Mózes 25:8-55
Ma már a három szombatból csak egy él — míg a szombatév és a jubileumi év szociális intézkedés volt, addig a hetenkénti szombat Isten által örök időkre alapított ünnep. Habár csak ezt az egyet tartjuk meg hétről hétre, fontos emlékeznünk a másik kettőre is. Mi az a három dolog, amire minden szombaton emlékeznünk kell?

Izrael népét emlékeztette Isten, hogy mivel ők is megbocsátást és segítséget kaptak Istentől, ugyanígy kell nekik is viszonyulniuk az embertársaikhoz. Ez által lehetnek — és lehetünk mi magunk is — a világ világossága. Sokszor azonban ezzel szemben úgy viselkedünk, ahogyan Ámós próféta könyvében találjuk (Ámós 8:4-7). Milyen alternatívát ajánl fel Isten, illetve vár el tőlünk igaz istentisztelet gyanánt? (Példabeszédek 31:8-9)

Ézsaiás próféta is hasonló dolgokra hívja fel a figyelmünket, amikor az 58. fejezetben az igazi böjtről és szombatról beszél.

  • Miket emelnél ki belőle?
  • Mi a szombat valódi értelme?
  • Mit kell és mit nem szabad tenni?
  • Biztos, hogy eddig jól gondolkoztunk erről a napról?
  • Min változtatnál ezzel kapcsolatban?
Jézus arra tanít bennünket, hogy jobb adni, mint kapni (ApCsel. 20:35). Mégis, mi sokszor öncélúan használjuk fel a szombat áldásait. Ez lenne az egyetlen nap, amikor nem RÓLAM van szó, hanem a másikról. Végre nem magammal vagyok elfoglalva, hanem Istennel és az embertársaimmal.
Dolgozzatok ki egy tervet a csoportban, ahol megbeszélitek a mai tanulmányt, arra vonatkozóan, hogy hogyan változtatjátok meg a saját szombatjaitokat ezután ezeknek az időknek, és gondolatoknak a mentén! Hogyan lehet mostantól az átlagos, vagy esetenként átlag alatti szombatainkból áldott és csodálatos, ami eleget tesz annak a felelősségnek, amit Isten ránk helyezett?
Olvasd el a 82. zsoltár 2. versét és Ézsaiás 1:17-et!
Ha a szombatjaid hétköznapiak, és Isten változásra késztet, kezdd a fókusszal: mától ne tartsd meg azt az áldást, amit Istentől azért kaptál, hogy másoknak is szétosszad, mert minél többet adsz tovább, annál több marad neked is.

Kiki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…