Ugrás a fő tartalomra

2016/3/5 - Jézus szavai a környezetben végzett munkáról

„Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák. Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni. Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van. Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!” (Máté 5:13-16 - EFO)
Eltöprengtem, hogy az e heti szombatiskola miben más, mint az előzőek. Minden eddigi lecke a helyreállításról és a hívők ebben betöltött szerepéről szól, mégis most egy kicsit más szemszögől nézzük meg ezt a témát. Ez pedig a SZÜKSÉGLET. Jézus eljön és szabadulást hirdet, mert az emberiségnek megmentőre van szüksége. Elküld minket, hogy legyünk a föld sói a világban, hogy szeressük a felebarátot és legyünk az Ő munkatársai, mert a körülöttünk élőknek szüksége van erre. De miért kellünk mi, emberek ehhez? Isten nem tudná valahogy máshogy megoldani ezt? Ha végig nézünk a régi korok hívőin, a botlásaikon és a gyarlóságaikon, a sajátjainkról már nem is beszélve, ez nem tűnik valami hatékony megoldásnak.

Ugorjunk egy nagyot visszafelé az időben, a kezdetek kezdetére. A Jelenések könyve (12:4) arról tudósít, hogy Sátán a bukásakor az angyalok harmadát maga mellé állította. Nem tudom, hogy mennyi angyal maradt számszerűen Isten oldalán, de ez a 2:1 arány nem túl szívderítő. Gondolj bele, hogy van egy cég, egy üzem, ami foglalkoztat mondjuk 3000 alkalmazottat és egyik napról a másikra hirtelen felmondanak ezren. Mi történne a vállalattal? Azon kívül, hogy a Mariana-árok fenekén lennének a részvényáraik, biztos, hogy a cég tönkremenne, mert ekkora munkaerőhiánnyal nem lehet ellátni a feladatokat. Az angyalok Isten szolgálatában állnak, hirtelen megcsappan a számuk. Mi történik a Világegyetemmel? Semmi különös, köszöni szépen, azóta is jól van! Mert Isten képes egyedül fenntartani amit teremtett. Mindenható és nincsen rászorulva mások segítségére, hiszen a Szentlélek mindenhol jelen van.
Akkor miért van szükség az angyalokra? Vagy, ha akár a köveket is szóra bírhatná, akkor miért bíz meg bennünket, embereket különféle feladatokkal?

Jézus eljött erre a világra és az élete a másokért végzett szolgálat volt. De nem akkor kezdte. Ő nem azért gyógyított betegeket, nem azért tanított, vigasztalt vagy emelt fel embereket, hogy bemutassa azt, hogy Isten erre is képes, hogy szolga is tud lenni, ha nagyon muszáj. Nem, Ő előtte is ezt csinálta, mert a szeretete gondoskodó, önzetlen, másokért élő, vagyis kifelé irányuló. Egyszerűen ilyen Isten természete! Neki tehát nincs szüksége a szolgálatodra, hogy segíts másokon, hogy fény vagy só legyél, mert millió és egy módon el tudna érni embereket. Azért hív el mégis, mert neked van szükséged erre! Mert meg akarja osztani veled azt az örömöt és boldogságot, amit ő érez, amikor gondoskodik másokról!

Pál apostol is erre utal, hogy nem azt jelenti a megtérés, hogy nem csinálsz rosszat többé, hanem azt, hogy pont az ellenkezőjét csinálod a rossznak („Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.” Ef 4:28). Vagyis Istennel járni nem egy passzív dolog. Képzeld el, hogy van egy párkapcsolatod. Ha tényleg van, akkor ez könnyebben fog menni. Te folyton kitalálsz valami programot: menjünk el kirándulni, menjünk el moziba, találkozzunk itt és itt. beszélgessünk stb., mire a párod meg mindenre azt mondaná, hogy most nem jó, most nincsen hozzá kedve, de biztosítana róla, hogy szeret, hiszen nem csal meg mással. Nos, nem vagyok egy szakértő, de nem jósolnék túl hosszú kapcsolatot nektek.
Istennel is valahogy így van. Nem azért akar veled lenni, hogy ne kövess el semmi rosszat ezután, hogy Aranyhaj módjára egy biztonságos toronyba zárjon, mert az nem csak önző dolog lenne, de rettenetesen unalmas is. Viszont rengeteg dolgot csinálhattok együtt, amire szükséged van, hogy boldog légy és másoknak is szüksége van, hogy boldogok legyenek! És ezek legtöbbször talán hétköznapi apróságok. Nem kerülsz a címlapra, mert kedvesen rámosolyogtál a morcos ellenőrre vagy, mert figyelmesen meghallgattad az osztálytársad/kollégád/barátod problémáját, de aznap a világ körülötted fényesebb és ízesebb volt, mert a Szeretet mindent megváltoztató erejét hordoztad magadban.

Jácint

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2013/3/12 - Reformáció: megromlott kapcsolatok helyreállítása

Míg Jézus a földön járt, nagyon sokat beszélt a szeretetről, és ha megnézzük, ez az apostoloknál is fontos pontja a hívő életnek. De azt ne felejtsük el, hogy az, hogy szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy konfliktusok nélkül fogjuk leélni a hívő életünket. Pár hete szó volt az egységről. A kapcsolatok helyreállítása az egység feltétele:  „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egy-mást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” (Jn. 13:34-35) Ha közelebb kerülsz Istenhez, akkor közelebb kerülsz az embertársaidhoz is. Nem csak az idegenekhez, hanem a rokonaidhoz is, azokhoz is, akik megbántottak, akikben csalódtál, akiket „nem bírsz elviselni”, meg azokhoz, akik jobbak valamiben nálad és ezért idegesítőek. Mindenkihez, nincsen kivétel. Ha ez nem történik meg, akkor még valami nincs rendben közted és Isten között.
Olvasd el az Apostolok cselekedeteinek 15. fejezetét. A…

2018/2 - Felkészülés a végidőre

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem m…

2018/1 - Sáfárság: A szív indítékai

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz.
Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást jelent valamiért, i…