12. Eszter és Márdokeus
“Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter könyve 4:14)
Eszter királyné és nagybátyja, Márdokeus története, az azt magába foglaló könyvvel együtt az egyik legérdekesebb az egész Bibliánkban. Nem egy művészt ihletett már meg az elragadó szépségű zsidó lány és a király szerelmi története, vagy éppen a népirtást tervező Hámán megakadályozásának hősies elbeszélése. Bizonyára te is jól ismered ezt a történetet, de ha nem, szánj rá egy kis időt, és olvasd el Eszter könyvét! Csupán tíz fejezet, de tele van érdekes fordulatokkal – igazán olvasmányos!
A történet Perzsiában játszódik, abban az időben, amikor a zsidó nép már hazatérhetett otthonaiba a fogság után, ám volt egy csoport – köztük a címszereplő Eszter és családja – akik inkább a birodalomban maradtak. Nem tudjuk, mi lehetett az oka, hogy Márdokeus és a felügyelete alatt álló unokahúga miért maradtak idegen földön, de talán tudunk velük azonosulni valamennyire.
Érezted már úgy magad, hogy ahol vagy, az nem teljesen a te helyed? Lehet, hogy idegen országban élsz, de az is lehet, hogy a hazádban érzed magad kívülállónak. Miért nem lépsz tovább? Mennyire érzed magad kívülállónak a jelenlegi helyzetedben?
Ám Eszter és Márdokeus történetében nem érnek véget itt a furcsaságok. Ritkamód ez a bibliai könyv is egy nőt helyez reflektorfénybe. Ha elolvastad az egész könyvet, bizonyára te is láttad, hogy noha gyámság alatt van – mert azért a kor nem hazudtolja meg magát, – Eszter olyan dolgokat hajt végre, melyek egy férfi részéről is hőstetteknek számítanának.
Mit tett Eszter, amivel kiérdemelte a király bizalmát? (ld. Eszter könyve 2:19-23 - Mert nem minden a külcsíny, ugye!)
És ha már itt tartunk: érezted-e magad elnyomva, elhallgattatva, semmibe véve pusztán a nemed, irányultságod vagy más tulajdonságod miatt? Milyen érzés ez? Kinek tudod elmondani, amikor ilyen történik veled? Mit lehet tenni, hogy változzon ez a helyzet?
A következő furcsaság Eszter könyvében az, hogy hogyan is kerülhetett be a Szentírásba – hiszen az egész Bibliában egyedülálló módon egyetlen egyszer sem található meg benne Isten neve. (Ebből az okból kifolyólag egyébként sokáig vitáztak is rajta, hogy van-e helye az Ószövetségben.) Persze, meg tudjuk magyarázni: attól, hogy nincs leírva, még egyértelműen Isten az, aki vezeti az eseményeket ott, Súsán várában. Legalábbis a történet erre enged következtetni bennünket. Hiszen akárhányszor válaszút elé állnak hőseink, mindig valami fentről jövő sugallat szerint lépnek, és többnyire pozitívan változtatnak az eseményeken.
Már beszélgettünk róla, hogy talán te is idegen helyen vagy az életedben, vagy ha a hely nem is, te magad idegenként hatsz ott, ahol vagy – legyen szó a nemedről, irányultságodról, gondolkodásmódodról, stb. Amikor ilyeneket érez az ember, nagyon nehéz látni azt, hogy nincs egyedül, de most mégis erre kérlek: gondolkozz el rajta, és ha lehetőséged van, oszd meg a csoportban, hogy az elmúlt évben volt-e olyan tapasztalatod, amikor ebben az idegen helyzetben úgy érezted, Isten támogat téged! Könnyű találni ilyen tapasztalatokat?
A könyv – szerintem, legalábbis – központi gondolatát aztán Márdokeus mondja ki, kicsit talán neheztelve gyermeki unokahúgára, amikor Hámán ármánykodása veszélyezteti a birodalomban élő zsidóság egészének életét. Ekkor a nagybácsi felkereste Esztert, és egy furcsa, táviratszerű beszélgetésben ébreszti rá a királynét, hogy bizony, ő maga is veszélyben van.
“Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter könyve 4:13-14)
Ezek a szavak azóta emberek millióinak adnak erőt ahhoz, hogy kiálljanak a saját maguk és az elnyomottak igazáért, de legalább ugyanennyi embert terhelnek azzal a felelősséggel, hogy “ki tudja, talán nem pont azért vagyok itt, hogy ezt és ezt megváltoztassam?”
Neked mit mondanak ezek a szavak a saját helyzetedre vonatkozóan? Van olyan része az életednek, amiről úgy gondolod, hogy Isten konkrét céllal adta neked, és úgy, ahogy Eszter, te is éppen azért kerültél oda, ahol vagy, hogy valami nagy dolgot tégy? Vagy éppen ellenkezőleg, így gondolod, de csak a feszültség gyülemlik benned ezeket a sorokat olvasva, mert tehetetlennek érzed magad?
A Bibliából tanulnunk kell, de nem felejthetjük el, hogy a szavai nem nekünk íródtak. Márdokeus nem neked, vagy nekem küldte az üzenetet, miszerint “ez a te feladatod, ne légy gyáva” de rámutat arra, hogy bizony vannak olyan helyzetek, ahol Isten terve szerint csak mi hozhatunk változást. Nem könnyű azonban különbséget tenni a kettő között!
Zárásul, beszélgessetek róla, hogyan lehet különbséget tenni a kényszerhelyzet és Isten terve között? Mikor szabad azt mondani, hogy nem állunk bele egy helyzetbe (ahogy pl. Márdokeus megtiltotta Eszternek, hogy beszéljen a nemzeti hovatartozásáról - Eszter könyve 2:10) és mikor felelősségünk lépni (ld. Eszter könyve 4:13-14)?
Barátotok, Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése