Ugrás a fő tartalomra

2016/3/10 - Jézus elnyerte az emberek bizalmát

„De annál inkább terjedt a híre, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak betegségeikből​. (Lk 5:15 – ÚRK).
Biztosan volt már olyan, hogy nagyon szeretted volna elnyerni valaki bizalmát, mindent megtettél, hogy a bizalmába fogadjon. Személyes tapasztalatból tudom mondani, hogy a legmesszebb menőkig elkövetek mindent, hogy annak a valakinek ne csupán a szimpátiáját nyerjem el, hanem a bizalmát is. Nagyon sok esetben az embernél a bizalom elnyerése nem jelent annyira sokat, mint amennyire Jézus esetében jelentett. Mi emberek csak időlegesen szoktunk ilyen és ehhez hasonló dolgokba bocsátkozni, de Jézusnál egészen más volt a helyzet.

1. Miért fontos, hogy bizalommal forduljunk egymáshoz? És Jézushoz/Istenhez?

Szoktuk mondani, hogy a bizalom mindennek az alapja, ami valóban így is van. Amikor a Biblia a bizalomról beszél, akkor azt az egyik legerősebb szóval teszi: ’PISTIS’ (Újszövetség). Ez a kifejezés nem csupán a bizalom szavát jelenti, hanem: rábízni, ránehezedni, ráhelyezni, megbízhatóság, stb. Szóval, amikor a Biblia bizalomról beszél, akkor sokkal mélyebb értelemben vett bizalmat fejez ki, mint ahogyan azt mi hétköznapi módon értjük, és értelmezzük.
Hogy Jézusban miért bíztak az emberek, az egészen egyszerű: mert látták, hogy Jézus nem a saját célja elérése érdekében használja őket, hanem azért van velük, mert valóban szereti őket, és segíteni akar nekik, miközben Isten igazságát közvetíti számukra, és a megváltás munkáját végzi értük.

Mielőtt elvárnánk, hogy mások bízzanak bennünk, először nekünk kell igazán Istenbe vetnünk a bizalmunkat, hogy aztán megváltást nyerjünk tőle, amit majd közvetíthetünk embertársaink felé.

2. Hogyan nyerhetjük el Jézushoz hasonlóan mi is az emberek bizalmat?

Ez egy nagyon kényes kérdés, olyannyira kényes, hogy ez sajnos még családokon belül is nagyon nehezen, vagy pedig egyáltalán nem megy. Miért? Mert valaki bizalmának az elnyerése nem egy az emberrel vele született tulajdonság, éppen úgy, mint a szeretet. Egyesek azt gondolhatnák, hogy Jézusnak nem voltak küzdelmei, nehézségei, szenvedései, tehát neki könnyebb volt bizalmat ébreszteni másokban. A Biblia viszont mást mond:
„Ki [Jézus] az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsidok. 5:7 – ÚRK)
Jézusnak is küzdelmeken és szenvedéseken át kellett megtanulnia többek között a bizalom elnyerésének titkát is. Mindennek a kulcsa az Atyával való kapcsolata volt, valamint az írás kutatása. Jézus nem egyszer hívja fel a figyelmet az írások (Biblia) kutatására. Mivel Jézus és az Atya között mély, bizalmi kapcsolat volt, megláthatta, hogy mi az emberek valódi szükséglete, és így valóban azt tudta nyújtani, ami szükséges segítség volt számukra. Amikor a Biblia arról beszél, hogy az emberek úgy nyilatkoznak Jézusról, hogy: „úgy beszél, mint akinek hatalma van”, valójában csak azt említik meg, hogy Jézus az életével prédikál, mert minden amit mond, azt a saját élete bizonyítja.

3. Melyik réteg bizalmát nyerte el Jézus? Miért?
„A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” (Luk. 15:1­2 – ÚRK)
A Biblia rengeteg helyen beszél arról, hogy Jézust tömegek kísérték az útján. Nem egyszer számol be arról, hogy még az ellenséges farizeusok és írástudók közül is lettek követői. Nagyon érdekes ezt olvasni Jézusról, hiszen például a farizeusok ellenségéül szegődtek, ő mégis szeretettel és bizalommal fordult hozzájuk, amíg csak lehetett.

Mi ebből a tanulság?

Magamnak úgy tudtam ezt megfogalmazni, hogy bár nagyon nehéz, sőt emberi módon lehetetlen, de amennyire csak rajtunk múlik, mindenkivel békességben kell élnünk, pont úgy, ahogyan Jézus is tette. Amennyiben őt szeretnénk követni, akkor nekünk sem csupán üres szavakat kell hangoztatnunk, hanem az életünkkel kell bizonyságot tenni arról, hogy valóban Isten az, akivel mi szoros és élő kapcsolatot ápolunk. Így könnyebben megláthatjuk, akár erőlködés nélkül is, hogy hol, és mit, de főleg hogyan tudunk segíteni, és bizalmat ébreszteni az emberekben. Jézus is ezt tette.

Hogy miért? Mert a szeretete sokkal nagyobb volt, mint a saját igazságérzete.


Jerry

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/2/11 - Ruth és Eszter (Június 14.)

  11. Ruth és Eszter (Június 14.) Mint egy fáklya a sötét éjszakában, úgy világít Ruth könyve az Ószövetségben. A Bírák könyve a Biblia egyik morálisan és erkölcsileg legsötétebb fejezeteivel ér véget, melyek tele vannak nemi és fizikai erőszakkal, polgárháborúval. Azokban a fejezetekben a nőket kihasználják, meggyalázzák, akaratuk ellenére elrabolják, mintha nem lennének többek csupán valami használati tárgynál, amivel azt kezd az ember, amit akar. Ezt a poklot követi Ruth könyve, ahol a főszereplő nő szeretete, gondoskodása, megbecsülése a mai napig példaként áll előttünk. Egy történet az összetartozásról, a másik ember iránti elfogadásról, Isten gondviseléséről. Egy család meghozta élete talán addigi legnehezebb döntését, amikor Betlehemből, a kenyér házából (ez a helységnév jelentése) átköltöztek Moáb földjére éhínség miatt (Ruth 1:1-5). Annál a népnél kerestek menedéket, melynek tagjait a parancsolatok kitiltották az Örökkévaló gyülekezetéből egészen a tizedik nemzedékig (lás...