Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  2. tanulmány, január 7-13. Isten velünk kötött szövetségei A teremtéskor az Úr megalkotta az első emberpárt és szövetséget kötött velük. Élettel, otthonnal, feladattal ajándékozta meg őket, felelősséget bízott rájuk, és szabott egy feltételt is: ne egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról. Vázolta világosan a következményeket, és így éltek együtt ezután harmóniában, békében, szeretetben. Kapcsolatban.  Az ember azonban rosszul döntött, fellázadt Isten ellen, megszakítva ezzel a békét, harmóniát, szeretetet. A Teremtővel való kapcsolatot. És mint egy sakkjátszmában, miután az ember lépett, Istenen volt a sor. Ő pedig ahelyett, hogy az ellenségesen viselkedő teremtményre borította volna az asztalt táblástul, mindenestül, kezébe vette a Vezért, és elindult, hogy feláldozza; így mentve meg gyermekeit és a velük kötött szövetségét a biztos pusztulástól. Olvasd el 5Mózes 28:1-14 szakaszát! Mit mond ez a szakasz neked Istenről, az emberről, és kettejük szövetségéről?  Mit olva...

„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO) Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak. Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért n...

Szereted a jó történeteket? Szeretsz olvasni, filmet vagy sorozatot nézni? Esetleg belegondoltál már, hogy milyen lenne a kedvenc történeted világának (fő)szereplőjének lenni? De biztos nem ezek a kérdések futottak végig a fejeden, amikor a Gondolatébresző új témájának címét megláttad… Apropó… miért nem? Ha azt gondolod, hogy ez a könyv a csodás múltról szól, amikor sokkal könnyebb volt kereszténynek lenni, és különben is, sokkal könnyebb volt hinni is akkoriban, akkor még biztos nem olvastál eleget az első keresztényekről. Tudtad, hogy az első keresztények nagyrésze ugyanúgy csak történetek alapján hitt Jézusban, mint te is? Tudtad, hogy komoly nézeteltérések voltak a helyes keresztény életmódról a gyülekezeteken belül? Tudtad, hogy akkor is ugyanúgy meglepődtek az emberek a keresztények gondolkodásán, mint ma? Tudtad, hogy az, hogy valaki feltámadt a halálból, az már akkor is valótlannak tűnt? Tudtad, hogy az Apostolok cselekedetei egy olyan történet, aminek te is a sz...

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz. Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást j...

„Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: »Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.« Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: »Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.« Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.” (Galata 3:6-9 – EFO) Pál idejében a Biblia még csak az ószövetségi részből állt. Annak is elsősorban Mózes öt könyvét – helyesebben a Tórát – tartották nagy tiszteletben. Az apostol maga is többször hivatkozik az Ószövetségre, mint iránymutató, Istentől érkező üzenetre. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert 21. századi keresztényként (bár meglepő, hogy mennyire nem újdonság ez) hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ránk csak az új...

 „Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galata 2:20 – EFO) Teljes gőzzel készülök az idei Páneurópai Adventista Ifjúsági Kogresszusra, ami legnagyobb örömömre Spanyolországban lesz megrendezve. Lévén, hogy nyelvész alapokkal rendelkezem, gondoltam, nekiállok, és amennyit csak lehet, tanulok ebből a számomra eleddig ismeretlen nyelvből, hogy ha kint leszünk, néhány szót tudjak váltani a helyiekkel, és ne legyünk annyira elveszve nyelvi ismeretek hiányában. Szépen lassan haladok a tanulással, de hát az ilyent nem is lehet elkapkodni. Megnéztem a Duolingo-t, és állítólag körülbelül 400 szót már tudok is használni Spanyolul. Persze ez nem tűnik soknak, de talán már egy üveg vizet fogok tudni kérni a benzinkúton, ha arra kerül a sor...

„Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni! Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!” (2Péter 3:17-18 – EFO) Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Péter idejében még könnyű lehetett kereszténynek lenni. Ott voltak az élő tanúk, akik személyesen ismerték Jézust, aki maga képezte ki őket… Aztán ott volt a Szentlélek, aki nagyon is látható módon volt jelen az akkori egyház életében: sorra történtek a csodák, tömegével tértek meg az emberek… Csakhogy a korabeli egyház két nagyon komoly problémával nézett szembe: egyrészt a kereszténységük miatt őket érő általános megvetéssel és zaklatással (a szervezett üldözések előszele), másrészt a hamis tanítókkal. Péter erőteljes és határozott levelei...

„Egy dolgot biztosan tudok: csakis azok lehetnek igazán boldogok, akik keresik és megtalálják a lehetőséget mások szolgálatára.” (Albert Schweitzer)  Egyszer egy lelkésszel beszélgettem az elhivatottságról. Próbáltuk megfogalmazni, hogy mi az az elhívás, amit érezhetünk a szolgálatunkban. Valahogy így hangzott: „Nincs annál nagyobb dolog, mint embereket Jézushoz vezetni.” Ha komolyan vesszük azt, amit hiszünk és Jakab apostol levele alapján nem csak szóban, hanem tettekben, cselekedetekben is valljuk, akkor hamar rájövünk, hogy az e heti gondolatok a mi életünkre is vonatkoznak. Akkor is, ha esetleg nincs az imaházunkban ránk osztva vezetési feladat vagy nem érezzük magunkat vezetőnek. A vezetés lelki ajándék. Meg kell, hogy teremjen bennünk. Ápolni, gondozni kell, de legfőképpen akarni kell. Hiszek abban, hogy Isten mindenkit elhív egy olyan feladatra, ami rá van szabva és Ő tudja a legjobban végezni a közösségében, jól érzi magát benne. Te már megtaláltad a tied? Mi az? A...

„Mert az Úr figyel az igaz emberekre, és meghallgatja imádságukat, de szembeszáll azokkal, akik gonoszságot művelnek.” (1Péter 3:12 – EFO)  A mai tanulmányhoz olvasd el 1Péter 3:8-12 és 4:1-11 verseit! Te hogyan szoktál várni? Van valamiféle megszokott rendje annak, ahogyan vársz egy vendéget, vagy a kedvenc műsorodat a TV-ben? A múlt héten megfigyeltem magamon, hogy van egy sajátságos stílusom, ahogyan várakozom. Barátok jelentkeztek be hozzánk, hogy egy éjszakát szeretnének nálunk aludni — a Somoskői vár, a Karancs hegy mind vonzó célpontjai lehetnek a túrázó kedvűeknek, ezért mindig be van készítve egy garnitúra ágynemű és törölköző az erre tévedő vándoroknak. Így volt ez aznap is, ám akadt egy kis bökkenő: senki nem tudta megmondani, hogy pontosan mikor érkeznek meg hozzánk. Így hát időben felkelve az egész napot arra szántuk Annával, hogy a házat felkészítsük a vendégek érkezésére: takarítottunk, pakoltunk, rendezkedtünk, és vártuk, hogy a barátok végre megérkezz...

„ Beszéltünk nektek arról, hogy Urunk, Jézus Krisztus nagy hatalommal fog visszajönni. De nem ravaszul kitalált történeteket meséltünk el nektek, hiszen mi a saját szemünkkel láttuk Jézus fenséges nagyságát! Ott voltunk Jézussal együtt a szent hegyen, amikor az Atya-Isten abban a dicsőségben és tisztességben részesítette, hogy a Felséges Dicsőség hangja szólt hozzá: » Ez az én Fiam, akit nagyon szeretek, és akiben gyönyörködöm! « Mi hallottuk ezt a Mennyből jövő hangot! ” (2Péter 1:16-18 – EFO) Ha feltennénk az embereknek a kérdést, hogy hány tanítványt tudnak felsorolni, Péter jó eséllyel köztük lenne. Nyilván azért, mert elég sok szó esik róla, egy aktív, lobbanékony természetű, nagy hangú, mindig a középpontban álló alakja a Jézust körülvevő csoportnak. Ha Péterről hallasz, neked mi az első történet, ami eszedbe jut róla?  Milyennek mutatja az be a tanítványt? Csak nagyjából tudjuk azt, hogy pontosan hogyan is került Jézus és Péter kapcsolatba, köszönhetően annak, h...

Gondolkodtatok Ti már azon, hogy mit miért teszünk? Én bevallom sokszor. Néhány év gazdasági képzés alatt belém nevelték, hogy az ember hogyan is működik a világ szerint. Egyszer, régebben említettem már a Maslow-féle szükségletpiramist. A közgáz egy elmélete alapján az emberi szükségletek így épülnek egymásra, ezek a mozgatórugók. Ez határozza meg, hogy mire van kereslet és kínálat. Egyszerűbben ezt úgy fogalmazhatnám meg, hogy mindennek lesz egy ok-okozati összefüggése, amit teszünk. Mindenért, amit teszünk, valamilyen ’hasznosságot’, előre lépést várunk. Itt jön a képbe a Biblia tanítása. Ahogy a címben is olvashatjuk, volt Valaki, aki nem szorosan e piramis mentén lépdelt előre. Mesterünk úgy akarta az embert szolgálni, hogy nem a saját igényét, elvárásait nézte. Pedig nem kisebb dolgot hordozott, mint a mi Üdvösségünk lehetőségét. Ezen a héten gondolatébresztőként arról fontos gondolkodnunk, hogy a mi szívünkben milyen motiváció is van az emberek szolgálata iránt. Mi az, ami...

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.  Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” (146. Zsoltár 7-9.) Hányszor jártál már így? Szombat reggel van, díszmagyarban várod a buszt, vagy ülsz be az autóba, hogy fél tízre biztosan odaérj a gyülekezetbe. Három percet késel a szombatiskoláról, megvető pillantások mindenfelől, ráadásul még a ruhád sem elég hosszú/fekete/stb. Az istentiszteletet végigülöd, és bár az elhangzottak vonatkozhatnának mindenkire, neked is csak a másik sorban ülő jut eszedbe — bizony, meg kellene változnia. A délutáni óra nem maradhat el, még akkor sem, ha csak hárman jönnek össze, és miután végre hazaértél, várod a naplementét, mint a rabbi a San Francisco-i Kölyök című filmben. Isten határozott tervvel adta a szombatot az ember részére. Eredetileg ...

A bírák kora igencsak izgalmas (értsd: kaotikus) kora volt a zsidó népnek, ami eléggé egysíkú, ha csak a felszínét nézzük: a nép elfordul Istentől, aki az elnyomó szomszédos népek kezébe adja őket, ekkor a nép segítségül hívja Őt, mire Isten egy szabadítót (bírát) küld, aki elhozza a békét. Mielőtt megnéznénk néhány konkrét példát, gondold végig, hogy hányszor tesszük ugyanezt: jól megvagyunk Isten nélkül, és amikor jön az ellenség, kétségbeesetten szaladunk vissza hozzá. De sosem tanulunk a hibánkból, így kezdődik az egész elölről... Az eheti tanulmányhoz elég sokat kell olvasni, segítségként mindenhol megtalálod a vonatkozó részekhez vezető linket. Arra biztatlak, hogy legalább az egyik történetet olvasd végig, hidd el, úgy sokkal mélyebbre tudsz ásni!