Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO) Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak. Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért n...

"Talán mindenki egyetért abban, hogy A jelenések könyve az Újszövetség legkülönösebb irata. Ezen túlmenően azonban nem sok mindenben van egyetértés. A jelenések könyvének titokzatos számai, szimbólumai és kódolt üzenetei nyomán több bizarr teória kapott lábra, mint a Biblia bármely más iratával kapcsolatban. Milyen célt szolgál mindez? Erre a kérdésre akkor kaphatunk választ, ha megpróbáljuk elképzelni a Bibliát A jelenések könyve nélkül. Az Ószövetség után a négy evangélium következik, majd Az apostolok cselekedetei a kalandos misszióutakról szóló beszámolókkal, ezt pedig az így létrejött gyülekezetekhez írott levelek követik. Mindez szép, ám valami hiányzik: merre tart a történelem? Mi lesz a végkifejlet? Jézus tanítványai mind zsidó emberek voltak, akik gyermekkoruk óta azt hallották, hogy a Messiás majd véget vet a sok igazságtalanságnak, és új királyságot alapít, amelyben béke, szeretet és igazság uralkodik. Amikor azonban végig kellett nézniük, ahogy Jézus két gonosz...

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés… Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták). Azért ebbe bele lehet fásulni, nem? A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt. Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza...

„Ezért teljesen megbízhatónak tartjuk a próféták üzenetét. Jól teszitek hát, ha hallgattok a prófétákra, mert a szavuk olyan, mint a fény a sötétségben. Figyeljetek is rá, amíg eljön a hajnal, és a hajnalcsillag felkel a szívetekben! Mindenekelőtt meg kell értenetek, hogy az Írásban található próféciák közül egyetlen egyet sem lehet önkényesen értelmezni és magyarázni. Ugyanis a próféciák sohasem ember akaratából keletkeztek, hanem úgy, hogy a Szentlélek indított bizonyos embereket arra, hogy az Isten üzenetét mondják!” (2Péter 1:19-21 – EFO)   Ha adventista családban nőttél fel, biztos, hogy úgy érzed, neked már semmi újat nem lehet mondani a próféciákról. Óvodásként le tudtad vezetni a Dániel és a Jelenések könyve kapcsolatát, mindent tudtál a világbirodalmak szerepéről a történelemben, és talán hozzám hasonlóan azon aggódtál, hogy legalább a családi nyaralásig ne kezdődjön még el a nagy nyomorúság. De vajon biztos, hogy olyan jól informáltak vagyunk ebben a kérdésben? ...

„Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak.” (Ez 47:9) Ezékiel leírja egy látomását, ami első ránézésre akár egy rémtörténet lehetne. Ezékiel könyve 37. fejezete 1-14-ig egy csontokkal teli völgyet mutat be nekünk. Csak Ezékiel és Isten élők. Ahogy körülnéz Ezékiel, azt látja, hogy rengeteg csont hever a földön, olyan rég, hogy teljesen kiszáradtak. Isten azt mondja, hogy beszéljen a csontoknak. Mondja nekik, hogy keljenek életre, mert Isten szólítja őket. Ahogy ezt elmondja nekik Ezékiel, a csontok összeállnak, majd testté formálódnak, és végül életre kelnek. Rengetegen vannak. Isten megmutatja a feladatást Ezékielnek. Ők Izráel. Ők azok, akik már rég feladták, akik lélekben halottak, de a Seregek Ura képes kihozni őket a sírjaikból, és új erőt adni nekik. Mit gondolsz erről a szimbólumról? Mire tudsz következtetni belőle? A feltáma...

„Csak egy mellékszereplő vagyok! Nem sokat tudok tenni, hisz nem vagyok olyan jó! Mégis hogy tehetném? Hisz nem vagyok különleges! Nem vagyok képes erre!” Hányszor küzdöttél ilyen gondolatokkal? Hányszor visszakoztál hasonló kifogásokkal Isten hívására, vagy a barátaid kérésére? Ha volt már ilyen, akkor a mostani tanulmány neked fog szólni! A Biblia tele van olyan történetekkel, olyan emberekkel, akik kicsik, gyengék, és ingerültek voltak, mégis Isten hatalmas feladattal bízta meg őket, és végre is hajtották, még akkor is, ha időnként elbuktak. Nézzünk meg pár ilyen történetet! Dávid ( 1Sámuel 17:41-51 és 2Sámuel 11, 12:1-24 ) „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál! Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor ma...

Tudtad, hogy az IQ-ként ismert kognitív készségek az összes készségeinknek mindössze 20%-át teszik ki? És tudod miért fontos ez? Az, hogy tudsz valamit, még nem jelent azt, hogy a tudásod szerint is fogsz cselekedni! Kérdezd meg azokat a szülőket, akik már vagy százszor elmondták a gyereküknek, hogy köszönjön, ne csoszogjon, csukott szájjal egyen... Három összetevő befolyásolja, hogy hogyan reagálsz a téged körülvevő dolgokra, eseményekre: Kognitív készség: ez tulajdonképpen minden, amit racionálisan, ésszel meg tudsz érteni. Logikai érveléssel, magyarázatokkal lehet fejleszteni. Affektív készség: ez az átélésnek vagy beleélésnek a képessége, amit empátiának nevezünk. Ezt tapasztalatokkal, történetekkel, mesével fejleszthetjük, amikor gyakoroljuk a különféle érzelmek átélését. Konatív készség: ez pedig a szociális készségeket jelenti, azt, hogy hogyan tudod kezelni a kapcsolataidat, hogyan kezdeményezed, tartod fenn vagy zárod le őket. Ez szintén csak megtapasztalással fej...

Ebben a tanulmányban megismerhetjük Jeremiás sorsán keresztül, hogyan viszonyul hozzánk Isten és mi hogyan viszonyulhatunk Istenhez életünk nehéz időszakaiban. 1. Kontextus Azok az emberek, akik nem szeretik Istent vagy egyáltalán az istenhitet, sokszor hozzák fel érvként Isten ellen, hogy annyi szenvedés és tragédia van az életben. Érdekes  módon Isten ugyanezeket az érveket hozza fel a hitetlen emberekkel szemben.

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.” (Jeremiás 17:14) „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Prédikátor 1:9) Mondhatnánk, hogy „sziszifuszi” munka a prófétáké. Tudjuk a görög mitológiából ismert történetet: Sziszüphosz királyt agyafúrt gonoszságai miatt örökös kőgörgetésre ítélték az istenek, ő a „példaképe” mindenkinek, aki sokat dolgozik feleslegesen. No nem az agyafúrtság és a gonosztettek miatt hasonlítanak a próféták erre a pórul járt királyra. 

„Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket! Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi! Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora. Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. — De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.” (Jeremiás 22:13-17 - EFO)

JEREMIÁS ELHÍVÁSA „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged. Még meg sem születtél, én már különválasztottalak magamnak, hogy a nemzetek prófétája legyél. (...) Ne mondd, hogy túl fiatal vagy, csak menj, ahová küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok! Ne félj azoktól, akikhez menned kell, mert én vagyok veled, hogy megmentselek a kezükből! (...) Saját szavaimat adtam most a szádba! Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek, nemzetek és királyságok fölé állítalak, hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj, s hogy építs fel, és ültess el.” (Jeremiás 1:5-10 - EFO) Jeremiás az elhívását fiatalon kapja Istentől, olyan 15-20 év közötti lehetett. Az életében még nincsenek olyan tapasztalatok, amelyre ráépíthetné a szolgálatát, hiszen még a mai szempontok alapján is túlságosan fiatal volt.  Milyen előnye lehet a szolgálat vonatkozásában egy fiatalnak? Milyen jellemtulajdonsággal rendelkezik egy fiatal, amely alkalmassá teheti őt a szolgála...

„ Péter pedig megnyitotta száját, és azt mondta: Most értettem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden népben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik. ”  (ApCsel 10:34-35) Jónás könyvére tökéletesen  jellemző a fent idézett igeszakasz. Jónás volt az első olyan próféta, akit az Úr egy olyan néphez küldött, akik nem héberek voltak, hanem  a Biblia szavait használva pogányok voltak. 

„Jézus mindig ilyen jelképes történetek segítségével tanította az embereket, példázatok nélkül nem mondott nekik semmit. Így teljesedett be, amit Isten a prófétán keresztül mondott: »Pél-dázatok és hasonlatok által szólok. Olyan titkokról beszélek, amelyek a világ teremtése óta rejtve voltak.«” (Mt. 13:34-35 EFO) Szinte biztos vagyok benne, hogy kellett már verset elemezned. Akkor pedig a hasonlat szó jelentésével is tisztában vagy, már csak azért is, mert ez az egyik legkönnyebben felismerhető szókép az iskolában tanultak közül. Ha nagyon egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a hasonlat két elem összehasonlítása, méghozzá úgy, hogy mindkét elemet, azt is amihez hasonlítunk (képi elem), meg azt is, amit hasonlítunk (tárgyi elem), megnevezzük. Gondolom a példázat is tudod, hogy mit jelent. A példázat (példabeszéd, para-bola) érdekes, tanulságos történet, amely valamilyen – elvont formában nehezebben érthető – erkölcsi, vallásos, társadalmi vagy filozófiai ...

„Minden hitvalló keresztény közül a hetednapi adventistáknak kellene elöl járniuk abban, hogy bemutassák Jézust a világnak. A harmadik angyal üzenete a szombat igazságának hirdetésére szólít fel. Ezt az igazságot az üzenetben szereplő többi fontos igazsággal együtt hirdetnünk kell; de mindennek középpontját, Jézus Krisztust nem szabad kihagyni bizonyságtételünkből.  A kegyelem és az igazság Krisztus keresztjénél találkozik, igazság és békesség csókolgatják egymást. A bűnösök tekintetét a Golgotára kell irányítani, hogy egyszerű gyermeki hittel bízzanak a Megváltó érdemeiben, igazságát elfogadva, kegyelmére hagyatkozva” (Ellen G. White: Gospel Workers. 156-157. o.) Mi, adventisták, nagyon sok bibliai ténnyel tisztában vagyunk. Tudjuk, mik lesznek a jelei Jézus visszajövetelének, tudjuk, hogy melyik napot kell Isten szerint ünnepelni és tudjuk azt is, hogy mi jellemzi Isten maradék népét.

Amikor megláttam, hogy milyen témáról kell írjam a gondolatébresztőt, első pillanatban felállt a szőr a hátamon. A végidő talán a legfélelmetesebb gondolatainkat hozz fel, hiszen abban nőttünk fel, hogy a próféciákat magyarázták nekünk, vagy legalábbis sokat hallottuk ezeket. Mindig valami negatív érzés párosult hozzá, és félelem, mert az üldözésről, és a katasztrófákról szólnak ezek a előadások, elmélkedések. Most egy kicsit szeretnék belemerülni veletek ebbe a témába, más oldalról megnézve. „ Semmit se félj a rád váró szenvedésektől! Mert a Sátán néhányat közületek börtönbe fog zárni, hogy próbára tegyen titeket, és szenvedni fogsz tíz napig. Maradj hűséges mindhalálig, és neked adom az örök élet koszorúját!” (Jelenések 2:10) Nem tudom hogy vagy vele, de ez az ige valahogy nem nyugtatott meg. Amikor először elolvastam, egyáltalán nem éreztem tőle jobban magam, sőt... Még börtönbe is csukhatnak, szenvedni fogok, és ki tudja mi lesz még velem. Hát ez nem hangzik valami kellemes...

„ Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (Mal. 3:16, KAR) Egész negyedévben kaptuk a lelki gyomrosokat a Biblia  „ kisprófétáitól” akik, mint kiderült, sokkal több helyrerakással szolgálhatnak, mint azt előre gondoltuk. Remélem, legalábbis, hogy Te is így gondolod. Viszont minden jónak egyszer vége szakad, — mindamellett, hogy tudjuk, hogy ez nem igaz ;) — de mielőtt a sarokba vágnánk ezt az állkoppantóan (tudod, a padlón) nagyszerű tanulmányt, mint kisiskolás a táskát a nyári szünet előtti utolsó tanítási nap délutánján (apropó! :D VAKÁCIÓ!) olvassuk el a könyvet, ami kemény négy fejezetével a két Szövetség közti szakadék szélén bal felé fekszik! Ez a könyv pedig nem más, mint Malakiás próféta könyve.

Erre a hétre a feladatunk Zakariás könyvének első négy és 7. fejezetének áttekintése. Ha van rá időd, érdemes elolvasni az egészet, hogy jobban megértsd, de a gondolatébresztőben csak néhány verset ragadunk ki közös megbeszélésre. Lássuk hát az első fejezetből, mi Zakariás próféta legfontosabb üzenete: „ Mondd meg hát népednek, Zakariás, hogy ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, akkor én is visszatérek hozzátok! ”  (Zakariás 1:3.)

Jártál már úgy, hogy az iskolapadban ülve, csengetés előtt két perccel a homlokodra ütöttél, mert akkor jutott eszedbe az a házi dolgozat, amit egyébként a kedvenc órádra kellett volna elkészíteni? És hogyan érintett az a tény, hogy nem is lett volna túl idő- és munkaigényes dolog lekörmölni azt a két oldalt? Nyilván attól sem érezted jobban magad, hogy nem tegnap adták ki a feladatot, hanem két és fél hete... Amikor megkaptad a témát, lelkes voltál és egyből azon törted a fejed, hogy melyik lexikont ütöd fel, honnan szeded össze az anyagot, ami alapján elkészíted. Gondolatban már a képeket válogattad, amelyekkel színesebbé teszed majd a prezentációdat. Hazafelé talán még egy írószerboltba is betértél valami különleges papírért, mert azért egy ilyen volumenű esszét mégsem spirálfüzetből kitépett lapon adunk be, ugye? Aztán hazaértél, a táska berepült a sarokba, te pedig fáradtan elfogyasztottad az ebédet, és meggyőzted magad, hogy pihenésképpen csekkolod a Facebook-ot, aztán p...

Mikeásnak nehéz dolga volt. Bármerre nézett, szinte mindenhol gonoszságot látott maga körül. De Isten tudta, hogy a legsötétebb sötétségből élőknek van igazán szükségük a meleget adó fényre.  Az Úr igaz prófétái, köztük Mikeás is, szenvedett attól, hogy a nép elpártolt Istentől. Látta a hitehagyás borzalmait és annak következményeit a nép életében. Lelki gyötrelmeket élt át, és szenvedett. Biztos, hogy félt is megfeddni, figyelmeztetni a népet, hogy hagyjanak fel a bűnös útjukkal. Pl.: Illés is azt írja, hogy a prófétákat fegyverrel ölik, meg akik megróják a népet. ( 1Kir. 19:14 ) Gondoljunk csak saját környezetünkre! Milyen hatással van ránk az, ha az ismeretségi körünkben nem követik az Úr útját? Beállunk a sorba? Vagy fel merjük emelni a szavunkat?

Jónás története talán a Biblia egyik legismertebb része. Már csak azért is, mert az egyik legnagyobb magyar írónk is feldolgozta. Babits Mihály művét is megéri végigolvasni ( itt ), de mi most nézzük meg az eredeti, bibliai leírást! Olvasd el az egész könyvet , nem hosszú :) Ha jobban belegondolunk, ez egy elég fura történet, nem? Nézzük csak meg a szereplőket! Adott egy engedetlen, és végül „csődöt mondó” próféta, aztán egy csomó bűnbánatra kész pogány, és végül egy körülményes, a döntését megbánó Isten… Nem mindennapi felállás, ugye? Nézzük meg egyesével őket!