2013/4/10 - A végidei engesztelés napja

Amikor megláttam, hogy milyen témáról kell írjam a gondolatébresztőt, első pillanatban felállt a szőr a hátamon. A végidő talán a legfélelmetesebb gondolatainkat hozz fel, hiszen abban nőttünk fel, hogy a próféciákat magyarázták nekünk, vagy legalábbis sokat hallottuk ezeket. Mindig valami negatív érzés párosult hozzá, és félelem, mert az üldözésről, és a katasztrófákról szólnak ezek a előadások, elmélkedések. Most egy kicsit szeretnék belemerülni veletek ebbe a témába, más oldalról megnézve.

„Semmit se félj a rád váró szenvedésektől! Mert a Sátán néhányat közületek börtönbe fog zárni, hogy próbára tegyen titeket, és szenvedni fogsz tíz napig. Maradj hűséges mindhalálig, és neked adom az örök élet koszorúját!” (Jelenések 2:10)

Nem tudom hogy vagy vele, de ez az ige valahogy nem nyugtatott meg. Amikor először elolvastam, egyáltalán nem éreztem tőle jobban magam, sőt... Még börtönbe is csukhatnak, szenvedni fogok, és ki tudja mi lesz még velem. Hát ez nem hangzik valami kellemesen. Ha te is így érzel, ne hagyd abba az olvasást! Gondolj arra, hogy nem vagy egyedül! Folytasd és megérted, hogy miért nem hagytam fel az írással én sem!

Mit érzel amikor a végidőre gondolsz? Mi az első gondolatod? Neked is a sok szörnyűség jut eszedbe róla? Amikor kisebb voltam mindig azok a történetek jutottak eszembe, amiket papám mesélt, vagy a lelkészük mondott prédikációkban. Eszembe jutott, hogy a végidőben majd üldöznek, és rossz lesz. Pár éve volt földrengések, vulkánkitörés, szökőár hallatán mindenki azt mondta, hogy biztos hogy vége a világnak, mert már olyan sok jel beteljesedett. Azóta évek teltek el, és még mindig attól rettegnek egyesek, hogy mindjárt kezdődik az üldöztetés. Vajon Isten ezért mondta el a próféciákat? Szerinted azt szeretné, ha te félnél?

Sokszor hallottam azt a mondatot (és nagyon tetszik nekem), hogy a próféciák nem a jövőt mutatják meg, hanem azt, hogy a jelen mikor van a történelem folyamán. Azt látjuk, hogy épp most hol állunk a tegnaphoz képest, de azt nem tudjuk meg hogy holnap mi fog történni. A Biblia már jóval előttem kitalálta ezt, olvasd csak el a „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt! A holnap majd magával hozza az új gondokat és az új megoldásokat is. Minden napnak elég a maga gondja-baja.” (Máté 6:34) Ez nem azt jelenti, hogy most csukd be a be a Bibliád, meg a tanulmányt, és ne tanulmányozd a próféciákat, hanem azt, hogy bármennyire érted, és biztos vagy benne, hogy világosan látod mit mond, ne a jövőben élj!

Kaptam egyszer egy csillagászatról szóló könyvet egy ismerősömtől. Nagyon örültem neki. Amikor kinyitottam, egy kis mondat várt benne: „Ha folyton a csillagokat nézed, megbotlasz, bevered a fejed, és csillagokat fogsz látni!” Ne a próféciákban, ne a jövőben élj! Biztosak lehetünk abban, hogy közel van Jézus második eljövetele. Ez majdnem biztos. De attól még nem szabad csak erre helyeznünk a hangsúlyt. Nem szabad csak erre koncentrálnunk. A jelenben kell élnünk, bármennyire tudjuk, hogy mi lesz a jövőben.

Isten útmutatásnak küldte a próféciákat, nem rém történeteknek. Ha megijedsz tőlük, gondolj bele, hogy milyen Isten lenne az, aki elárulja a jövőt, azért hogy félj tőle?! Szerintem Isten nem ilyen. Elmondja nekünk, hogy az utolsó időben lesznek nehézségek, de mindig üzen valami mást is vele. Nézzük meg kicsit közelebbről a Jelenések könyvéből vett igét! Elmondja, hogy üldözni fognak. Hogy nagyon nehéz lesz. Hogy szenvedések lesznek. De nem csak ennyit árul el az egészből. Sőt, én szerintem nem is ez az üzenete. Ha figyelsz, észreveszel egy hatalmas erdőt a fa mögött, jó hogy ki nem szúrja a szemünk. Úgy kezdi: „Semmit se félj...” Nem kell félned, mert nem egyedül leszel. Beszélgettem olyan fiatalokkal, akik nagyon egyedül érezték magukat ebben a világban. Elgondolkoztam ezen, és az jutott eszembe, hogy nem lehet az ember egyedül. Gondoltál már erre? Isten akkor is ott van veled, ha egy lakatlan szigeten, egy légmentesen zárt dobozba vagy zárva, „teljesen” egyedül. Az csak a látszat, hogy egyedül vagy. Isten ott ül melletted a dobozban, és várja hogy észrevedd. Nem kell félned, mert Ő ott van melletted, bármi is történjék.

Na de még mindig nem veséztük ki az egész verset. Olvassuk el a végét! A közepét nagyon jól tudjuk, de az csak egy pici rész. A vége viszont fantasztikus. Azt írja: „...neked adom az örök élet koszorúját!” Hihetetlen! Isten, aki megteremtette az egész világot, aki megalkotott téged és engem, annyira szeret minket, hogy szurkol nekünk, hogy vele lehessünk a mennyben. Neked akarja adni az örök életet! Ez már eszedbe jutott valaha? Gondolkoztál rajta, hogy Isten vajon hogy gondol rád, amikor figyel? Vajon mit csinál, amikor valami baj ér, vagy ha nehézségek vannak az életedben? Vajon érdekli ez egyáltalán Őt? A válasz itt van, ebben a versben. Isten szurkol neked, hogy neked adhassa az örök életet. Ő azt szeretné, ha majd te is vele lennél a mennyben, és ezért csak annyit kér, hogy maradj hűséges hozzá! A világmindenség alkotója szurkol neked a mennyben, hogy kitarts, és odaadhassa neked a jutalmad!

Így már nem is olyan ijesztő! Nem igaz? :)

Dádi