Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  Adakozás Jézusnak Ajándékot kapni nagyon jó dolog. És remélem, volt már részed abban is, hogy megtapasztaltad, milyen jó dolog megajándékozni valakit. Isten folyamatosan ajándékokkal halmoz el minket, és talán furcsa így kezdeni ezt a tanulmányt, de viszonzásképpen nem vár el semmit tőlünk. Igen, valóban így van: Isten semmit nem vár tőled az ajándékaiért cserébe. Gondold végig, hogy az elmúlt időszakban milyen ajándékokat kaptál Istentől! Próbálj egy kicsit ráhangolódni Isten nagylelkűségére, és kezdd el feljegyezni ezeket! Mit mond el valakiről az, ha úgy ad ajándékot, hogy tudja: nem várhat érte viszonzást? Mit érzel akkor, amikor te kapsz így valamit? Amikor kapunk valamit, ami örömet okoz nekünk, egy különleges érzés jelenik meg bennünk: ez a hála. Ez arra ösztönöz minket, hogy valahogyan tegyünk valamit, amivel ki tudjuk fejezni, mennyit jelent nekünk, amit kaptunk. Lehet az egy ölelés, lehetnek köszönő szavak, vagy az, hogy megosztjuk az örömünket másokkal. Gyakori „mellék...

„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO) Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak. Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért n...

„Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: »Ez a helyes út, ezen járjatok!«” (Ézsaiás 30:21 – EFO) Törvény és kegyelem. Olyan sokszor használt, mégis olyan kevéssé értett kifejezések. Szegény Pál is megpróbált valahogy rendet tenni a fejekben és a szívekben, de mindig valahogy szélmalomharcot vívott. Talán azért, mert a probléma nem a megértéssel hanem a hitetlenséggel van. Pál, akiben ott él a kegyelem és akit Isten lelke vezet, olyan embereknek magyarázza ezeket a dolgokat, akik szintén átélték már ezt az állapotot, életérzést, de valahogy mindig átvették az irányítást Istentől újra a saját kezükbe. A két irány, a bizonyos ló egyik vagy másik oldala pedig a törvényeskedés és a szabadosság. Mindegyik a lelkiismeretünket nyugtatja, a törvényeskedéssel a saját szemünkben akarunk jobbak lenni, a másikkal pedig folyton felmentjük magunkat. Kegyelemben élni tulajdonképpen Isten jelenlétében élést jelent és ez egyszerűen jó érzés....

„Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.” (Galata 3:18 – EFO) Gondolkodtál már azon, hogy az Ószövetséget miért nevezzük időnként Ótestamentumnak? Nem, nem azért, mert szeretjük a régies és érthetetlen szavakat :) Járjunk egy picit ennek utána! Mit jelent a testamentum szó? Próbálj utánanézni! Mi a különbség a szövetség és a testamentum között? Általában véve a szövetség és a végrendelet (testamentum) eltér egymástól. A szövetség jellemzően két vagy több fél közös megegyezése, amit szerződésnek vagy megállapodásnak is neveznek. Ezzel szemben a végrendelet egyetlen ember kijelentése. Ha visszalapozol az előző heti tanulmányhoz, akkor láthatod, hogy mikor Isten Ábrahámmal szövetséget kötött, tulajdonképpen egy ilyen egyoldalú kijelentést tett. Nem volt semmi „de”, „csak”, „ha”, „amennyiben”. Nagyon érdekes, hogy az Ószövetség görög ...

„Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: »Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.« Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: »Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.« Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.” (Galata 3:6-9 – EFO) Pál idejében a Biblia még csak az ószövetségi részből állt. Annak is elsősorban Mózes öt könyvét – helyesebben a Tórát – tartották nagy tiszteletben. Az apostol maga is többször hivatkozik az Ószövetségre, mint iránymutató, Istentől érkező üzenetre. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert 21. századi keresztényként (bár meglepő, hogy mennyire nem újdonság ez) hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ránk csak az új...

 „Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galata 2:20 – EFO) Teljes gőzzel készülök az idei Páneurópai Adventista Ifjúsági Kogresszusra, ami legnagyobb örömömre Spanyolországban lesz megrendezve. Lévén, hogy nyelvész alapokkal rendelkezem, gondoltam, nekiállok, és amennyit csak lehet, tanulok ebből a számomra eleddig ismeretlen nyelvből, hogy ha kint leszünk, néhány szót tudjak váltani a helyiekkel, és ne legyünk annyira elveszve nyelvi ismeretek hiányában. Szépen lassan haladok a tanulással, de hát az ilyent nem is lehet elkapkodni. Megnéztem a Duolingo-t, és állítólag körülbelül 400 szót már tudok is használni Spanyolul. Persze ez nem tűnik soknak, de talán már egy üveg vizet fogok tudni kérni a benzinkúton, ha arra kerül a sor...

Nincs igazad! Rendben, most azt mondod, hogy fogalmam sincs mire gondolsz, mit tudsz vagy hogyan látod a világot és egyáltalán, mire mondom, hogy nincs igazad. Ebben igazad van. De továbbra is fenntartom az állításom, hogy nincs igazad. Pont úgy, ahogy nekem se. Ez viszont ellentmondás, hiszen, ha nekem nincs igazam akkor, amikor azt állítom, hogy neked nincs igazad, akkor neked van igazad, nem? Bocsáss meg, ha kissé komplikált filozófiai fejtegetésbe mentem bele, de ez az önellentmondás nagyon jellemző ránk, emberekre. Először is azt gondoljuk, hogy ha nekem igazam van valamiben, akkor aki másként gondol erről valamit, neki automatikusan nincs igaza. Pedig az élet általában bonyolultabb, mint hogy eldöntendő kérdések sorával ki lehessen bogozni. Egyik kedvenc római császárom, Marcus Aurelius mondta, hogy: „minden amit látok, az nem az igazság, hanem csupán egy nézőpont”. És ezt a kijelentést azért emésszük meg nehezen, mert szeretünk önmagunk előtt tetszelegni azzal, hogy tudjuk...

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.  Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” (146. Zsoltár 7-9.) Hányszor jártál már így? Szombat reggel van, díszmagyarban várod a buszt, vagy ülsz be az autóba, hogy fél tízre biztosan odaérj a gyülekezetbe. Három percet késel a szombatiskoláról, megvető pillantások mindenfelől, ráadásul még a ruhád sem elég hosszú/fekete/stb. Az istentiszteletet végigülöd, és bár az elhangzottak vonatkozhatnának mindenkire, neked is csak a másik sorban ülő jut eszedbe — bizony, meg kellene változnia. A délutáni óra nem maradhat el, még akkor sem, ha csak hárman jönnek össze, és miután végre hazaértél, várod a naplementét, mint a rabbi a San Francisco-i Kölyök című filmben. Isten határozott tervvel adta a szombatot az ember részére. Eredetileg ...

A gravitáció az egyik legjelentősebb azok közül a természeti törvények közül, amelyek meghatározzák az életünket. Soroljatok fel néhány dolgot, ami ebből a tömegvonzás törvényéből következik!  Isten teremtette ezt a világot, és annak törvényeit is. Mit gondolsz, miért van szükségünk ezekre a fizikai törvényekre? Isten királyságának alapja a szeretet törvénye, aminek első kitétele, hogy önkéntes kell legyen. Azért ez furcsa, nem? Képzeld el, ha a gravitáció is ilyen lenne, eldönthetnénk, hogy hasson-e ránk, vagy ne... Csakhogy ennek a törvénynek csakis így van értelme. Parancsra nem lehet szeretni, így ha Isten ragaszkodni akar a saját maga által felállított játékszabályokhoz, akkor ez a törvény egyenes út a szabad akarat törvényéhez, amivel  hatalmas kockázatot vállalt Isten. Ha szabad akaratot ad minden teremtményének, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kilépünk abból a rendszerből, ami a legjobb nekünk (hiszen erre lettünk teremtve), ami egyenes út a pusztuláshoz. Mi...

Néhány ráhangoló kérdés: Mi a kultusz? Istenben vetett hitünk rendezett, istentiszteleti keretek között folyó rendszeres megvallása. Nem Istennek, hanem az embernek van rá szüksége, hitének megvallásához. Mi a reform? Visszatérés az alapokhoz. Nem újítás, nem konzervatív hagyománytisztelet, hanem újragondolni az érvényes tartalom felől a formákat. Ki volt Jósiás? Júda utolsó nagy királya (Kr. e. 639­-608) között, aki a bálványok imádása helyett visszatért az ősi egyistenhithez és megreformálta az ország vallásos életét.

„Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket! Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi! Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora. Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. — De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.” (Jeremiás 22:13-17 - EFO)

Nem tudom, te hogy jöttél ki a szombattal, mikor még kisebb voltál és nem is tudtad, miért szombat, mit jelent a szombat. Én arra emlékszem, hogy néha szerettem a szombatot, néha nem. Ez leginkább attól függött, hogy hova mentünk és hol volt közös ebéd, ki volt a gyerektanító és érett-e már a körte a gyüli udvarán vagy lehetett-e gyűjteni stikában diót a hátsó udvarban. Később, mikor megtértem, rácsodálkoztam, hogy micsoda vak és süket lehettem több éven át a gyülekezetben, hogy nem fogtam fel Jézus kereszthalálát, miközben milyen sokszor erről beszéltek. Ezzel sok mindent leírtam. Ennyire figyeltem a szombati prédikációkon és a gyerektanításokon. Vagy éppen ennyire sem érdekelt. Egyszóval a gyerekkori szombatnapok nekem (és valószínűleg nem csak én voltam így) nem a teremtés emlékünnepéről és Isten imádatáról szólt. Csak egy szokás volt, hétről-hétre, ami a kajálásról, játékról, társaságról szólt.

„Mert Szövétnek [fényforrás] a parancsolat, és a tudomány világosság, és az életnek útja tanító-feddések” (Példab. 6:23) Jogosan merül fel bárkiben a kérdés: vajon mit is jelent az, hogy valami élet-halál kérdés? Ez valami olyasmit jelenthet, hogy vannak dolgok, melyek eldöntése az életünk javát szolgálhatja, vagy pedig az ellenkező dolgot, vagyis halált vonhat maga után.

Szabályok, szabályok mindenhol! A szabályokat nem szeretjük. Legyen szó játékról, életről, iskoláról, munkáról, az otthonodról, vagy a szobádról, a szabályok az egész életeden át elkísérnek. Meg kell felelned szülőknek, tanároknak, családtagoknak, barátoknak, ismeretleneknek, a közösségi médiának, Istennek, sőt, önmagadnak is, egyszóval mindenkinek - legalábbis így érzed. És akkor itt vannak még ezek a szabályok is... Nem teheted ezt, nem teheted azt. Csupa korlát. És akkor most jöhet az a megszokott szöveg, hogy „de hát ez mind érted van, ha ezeket betartod, akkor lesz erkölcsös, szép, tiszta, jó, megfelelő, irigylésre méltó az életed ” . Csak az adott pillanatban ebből nem érzünk semmit. És elfeledkezünk róla, hogy a szabályok jóval többek ennél.

„Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.” (Jak. 2:13, EFO) Az ellentétek tengerében élünk. Van minden, és a minden ellentéte is: a semmi. Van szép és csúnya, jó és rossz, — még ha sokszor elmosódottnak hatnak is a határok, — kegyelem és irgalom, gazdag és szegény… Sőt, mi több, nekünk, keresztényeknek kiegészül a lista a „szenttel” és „profánnal” vagy mondhatjuk „világinak” ez utóbbit, ha a politikai korrektség nem az erősségünk. De kérdem én, minden esetben van különbség? Vagy kell legyen? Mert lássuk be, ez a kérdés igenis számít. Mert ha van különbség gazdag és szegény között, vagy magyar és <helyettesítsd be a megfelelő nemzetiséget> között, akkor van különbség aközött is, hogy hogyan viszonyulok az egyikhez és a másikhoz, nem?

„Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben? Ő így válaszolt: »Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!« Ez az első és legfontosabb parancs. A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!« Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.” (Mt 22:36-40 - EFO) Kiskoromban mindig félelemből engedelmeskedtem a szüleimnek. Inkább lemondtam az éjszakai expedíciókról, a gardróbszobai bunkerkészítésről vagy nem másztam fel az öreg diófa legtetejére, mert apukám azt mondta, ha leesek, kikapok. Ahogyan elkezdtem növekedni és kezdtem megérteni az életet, már nem rettegésből, hanem szeretetből engedelmeskedtem. A farizeusok nem keresték a törvények mélyebb értelmét. Úgy gondolkodtak, mint az a kisgyermek, aki nem azért marad a járdán, mert elütheti egy autó, hanem azért, mert egy felette álló személy ezt „parancsolta” neki.  A gyermek korából adódóan, a zsidók viszont fel...

Ahogy „növekedünk Krisztusban”  nem meglepő, hogy az e heti gondolatébresztésünk is Jézusról, mint példaképről szól. De mielőtt bármire is rájövünk az olvasgatás alatt, egy fontos kérdést érdemes megválaszolni magunknak: MIÉRT CSINÁLOD EZT AZ EGÉSZET? Elkezdted olvasni a heti gondolatébresztőt (netán az eredeti szombatiskolát is?), talán azért mert így szoktad. Lehet, hogy a héten te tartod az ifi bibliakört és kéne egy kis infó vagy téma. Azonban Krisztusi életről nem lehet csak olvasni. Mi keresztények sokat beszélgetünk erről a témáról, de ha nincs meg egy olyan belső motiváció, ami késztet erre, kíváncsivá tesz, vágyakozóvá, akkor csak száraz dogmának vagy frázis puffogtatásnak fog tűnni az egész. Tehát mindenek előtt gondolatban (vagy akár fizikailag) csendesedj el. Fújd ki magad, dobd ki a fejedből a sok zavaró gondolatot és keress választ arra, hogy miért szeretnél Krisztusra hasonlítani.

„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.” (Jer 31:33) Ha örökké élhetnék itt, a Földön, biztos vagyok benne, hogy nem tanultam volna meg angolul, nem tanultam volna meg gitározni, főzni, nem akartam volna diplomát, főleg nem kettőt, nem akartam volna minél több országot meglátogatni, vagy megnősülni, mire 25 éves leszek. Ha örökké élhetnék itt, a Földön, biztosan úgy gondolnám, hogy előttem van ez a rengeteg idő, nem kell semmit elkapkodni. De nem élünk örökké. Ezen a Földön biztosan nem! Behatárolt időnk van, nem is tudjuk, pontosan mennyi, és ha ütött az óránk, az álmainknak, a tetteinknek, az összegyűjtött vagyonunknak, az emlékeinknek, mindennek annyi. Itt, a Földön. Semmi értelme. Mert ez a Föld ilyen. Behatárolt, törvényekkel, törvényszerűségekkel lekorlátozott, és az egyik ilyen korlátozás az, hogy csak ideig...

A RECEPT „Ezt kell tenni, hisz ez a törvény.” Hány fiatalt ismerek, aki e szavak hallatán máris ugrana, hogy haját tépve másszon a falra! Azonban ezeket a szavakat nem csak ma hallatják sokan, de a tanítványok idejében is sűrűn hangoztatták olyan emberek, akik teljes megszállottjai voltak a kérdéskörnek. Igen, a legtöbbünk a sok végighallgatott prédikáció után már ismeri a farizeusi rendet. Ők voltak Jézus korának erkölcsi óriásai. Ma sok ember mondaná rájuk, hogy na, ők igazán keresztények. De hogy volt valójában? Valahogy Pilátus udvarán azzal szembesülünk, hogy nem a parázna és a vámszedő szítja a tömeget, hogy azt kiáltsák „Feszítsd meg!”, hanem a farizeusok és maga a főpap.

„A törvény azért van, hogy áthágjuk...” A közhelyektől nem idegenkedő forgatókönyvírók előszeretettel szajkózzák ezt a mondatot. De azon túlmenően, hogy elég sekélyes a hangzása, és kisstílűvé teszi az alkotást, az igazságtartalma is megkérdőjelezhető, és egy jó érzésű, tisztes ember nem ehhez tartja magát. Eddig kilenc héten át Krisztus törvényéről elmélkedtünk, de a címben megjelent egy új szó is: a szövetségek. Mit jelent a szövetség? Egy ilyen kérdés hallatán akár zavarba is jöhetünk, hiszen a szó jelentése mindenki számára ismert, mégis nehézkes szavakba önteni. Azért próbáljuk meg!