.png)
Adakozás Jézusnak
Ajándékot kapni nagyon jó dolog. És remélem, volt már részed abban is, hogy megtapasztaltad, milyen jó dolog megajándékozni valakit. Isten folyamatosan ajándékokkal halmoz el minket, és talán furcsa így kezdeni ezt a tanulmányt, de viszonzásképpen nem vár el semmit tőlünk. Igen, valóban így van: Isten semmit nem vár tőled az ajándékaiért cserébe.
Gondold végig, hogy az elmúlt időszakban milyen ajándékokat kaptál Istentől! Próbálj egy kicsit ráhangolódni Isten nagylelkűségére, és kezdd el feljegyezni ezeket!
Mit mond el valakiről az, ha úgy ad ajándékot, hogy tudja: nem várhat érte viszonzást? Mit érzel akkor, amikor te kapsz így valamit?
Amikor kapunk valamit, ami örömet okoz nekünk, egy különleges érzés jelenik meg bennünk: ez a hála. Ez arra ösztönöz minket, hogy valahogyan tegyünk valamit, amivel ki tudjuk fejezni, mennyit jelent nekünk, amit kaptunk. Lehet az egy ölelés, lehetnek köszönő szavak, vagy az, hogy megosztjuk az örömünket másokkal. Gyakori „mellékhatás” az is, hogy mi is nagylelkűbbé válunk, és szeretnénk hasonló örömöt okozni másnak.
A hála fontossága más vallásokban is megjelenik. Próbálj utánanézni, hogyan!
Miért lehet fontos neked, hogy viszonozni tudd a kapott ajándékokat?
Isten pontosan ismer minket, és tudja, hogy a viszonzás vágya ott él a szívünkben. Szeretne teret adni, hogy ez az érzés ne haljon el, hanem örömünket egy újabb szintre tudjuk emelni azzal, hogy viszonozzuk vagy továbbadjuk azt.
„Ne felejtsétek, hogy aki kevés magot vet a szántóföldjébe, az keveset is fog aratni! Aki pedig bőven vet, az majd bőven is arat. Mindenki annyit adjon a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad. Mert Isten hatalma több mint elégséges arra, hogy minden kegyelmét bőségesen rátok árassza – s ezáltal minden körülmények között mindent bőségesen és folyamatosan megkaptok, amire csak szükségetek van. Sőt még azon felül is, hogy bőségesen legyen módotok mindenféle jótettre.” (2Korinthus 9:6-8 – EFO)
Gyakran magyarázzuk úgy az előző igeszakaszt, hogy Isten többet ad annak, aki többet adakozik. Pedig ennél picit bonyolultabb a dolog. Isten mindannyiunknak ugyanúgy azt adja, amire szükségünk van. A kérdés, hogy mihez kezdünk vele. A hála, a továbbadás az, ami meg tudja sokszorozni a kapott dolog értékét. De csak akkor, ha őszintén, szívből jön.
Nem lehet erőszakkal hálásnak lenni, vagy érdekből viszonozni az ajándékot. Olyan ez, mint a mosolygás. Ha jó kedved van, és rámosolyogsz valakire, nagy valószínűség szerint ösztönösen visszamosolyog rád. De ha ki akarod erőszakolni ezt, és mosolyt erőltetsz az arcodra, nem fog működni a dolog.
Hogyan lehet túlzásba vinni vagy eltorzítani a hálát?
Ha megnézed az előző igevers második felét, azt is megtalálod, mi a célja Istennek azzal, hogy túláradóan, pazarló módon ajándékoz meg téged. Akár a tehetségedből vagy a kreativitásodból, esetleg az erődből vagy a tudásodból tudsz másoknak adni, mind-mind a hála körforgásába kerül bele, és világunkban ez tartja működésben a jót.
Gondold végig, te miből kaptál olyan bőségesen Istentől, hogy még másoknak is jut belőle! Hogyan tudod ezt ajándékká formálni az emberek felé?
Az emberek felé végzett szolgálat mellett Isten a vele való kapcsolatod fejlesztésére is fel szeretné használni a hálaérzeted. A vele való kapcsolatod minőségét a hited határozza meg, ami tulajdonképpen annak a mérőeszköze, hogy mennyire tudsz megbízni benne. Mersz-e kockáztatni, és Istennek is visszaadni abból, amit kaptál, nem tudva (és nem firtatva), hogy mi lesz a sorsa?
Mivel viszonozhatnám az Örökkévalónak, hogy gondot visel rólam? Fölemelem a szabadulás poharát, és az Örökkévaló nevét hívom segítségül! Az egész nép szeme láttára teljesítem, amit az Örökkévalónak fogadtam. (Zsoltárok 116:12-14 – EFO)
Isten ajándékaival szembeállítva a mi hálánk olyan, mint amikor egy kisgyerek valami igazán nagy ajándékot kap a szüleitől, és ő „cserébe” rajzol nekik valamit. Nem az ajándékozónak lesz fontos a viszonzás, hanem a megajándékozottnak.
Mert a hála törvénye—hogy a jó tett újabb jó tettet eredményez—Istentől ered, aki a természetéből adódóan mindig többet ad, mint amit le tudsz tenni elé. Amikor átlagos emberként belerakod Isten szolgálatába azt, amid neked van, akkor csodák fognak történni. Az Istennel való tapasztalataid ilyen csodák által tudnak épülni, amikor látod, hogy az Istennek adott időd, pénzed, kreativitásod, erőd, vagy bármid, amit fel tudsz ajánlani, nem fog hiányként megjelenni a mindennapjaidban.
„Jézus ezután elment a Galileai-tó (Tibériás-tó) másik oldalára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodákat, ahogyan a betegeket meggyógyította. (...) Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy mekkora tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: »Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?« Csak próbára akarta tenni, mert ő maga jól tudta, mire készül. Fülöp ezt felelte: »Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy falat jutna mindegyiküknek!« Egy másik tanítvány, András—Simon Péter testvére—ezt mondta Jézusnak: »Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat, de mi az egy ekkora tömegnek? «” (János 6:1-13 – EFO)
A történetben megjelenő kisfiú mindenét odaadta, és nem gondolkodott azon, hogy ő mit fog enni. Nem latolgatta, hogyan kapja majd vissza a befektetését, illetve Jézus hogyan fogja megsokszorozni azt. A hit ezt jelenti. Belerakod, amid van, mert bízhatsz benne, hogy Isten áldása minden nap bőségesen árad rád. És ha ezt meg mered lépni, látni fogod a 12 kosárnyi maradékot azon felül, hogy te is jóllaktál.
Olvasd el 2Korintus 9:12-15-öt! Hogyan jelennek meg benne a heti tanulmány gondolatai?
Görög Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése