Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO) Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak. Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért n...

Vasárnap volt az esküvőm. Az ezt megelőző időszak nem volt egyszerű (egyetem - gyakorlat - félállás - esküvőszervezés), de az utolsó hétre lett igazán kemény a helyzet. Elfelejtettem egy vérvételre elmenni, meg kellett változtassuk az esküvő helyszínét (3-4 nappal az esemény előtt ez nem olyan buli), a pendriveomról eltűnt minden (egyetemi beadandók, óravázlatok, diasorok, tételek...), majd az esküvő reggelén sikerült leejtenem a tabletemet a fürdőszoba kövére... Az eredményt gondolom mindenki ki tudja találni...   Az életünk valahogy mindig ilyen... Mindig egyszerre üt be minden irányból a baj. Nem elég, hogy frusztráltak vagyunk, mert különböző helyzetekben teljesítenünk kell, még jön néhány igazán idegesítő apróság, vagy akár komolyabb stresszfaktor, csak hogy biztosra menjünk. Mikor megnéztem miről kell írnom a gondolatébresztőt, arra gondoltam, hogy ilyen nincs... Pont nekem, pont most, pont ez a téma nem lehet véletlen. Jézus ezt üzente nekem a múlthéten, és ezt üzen...

„Az apró, de igen fontos tulajdonságok leckéje” A hegyi beszédről szóló tanulmányt követően a hitről és a gyógyulásról fogunk ezen a héten tanulni. Kezdjük az elején egy közös gondolkozással! Ha listát kellene írnunk arról, hogy mitől félünk a legjobban, szerintem elég változatos képet kapnánk. Többen a pókoktól, a magasságtól, és az életükben fontos dolgok elvesztését sorolnák fel.Te mitől félsz a legjobban? Gondolkozz el ezen picit.   A sok listában biztos vagyok a közös vonás a családtagok, illetve a szeretteink elvesztése lenne. Ez nem is csoda, mert az ember társas lény. Most azonban álljunk meg egy percre, és imádkozzunk. Gondoljuk végig, hogy mi lenne, ha ezt a listát nem mi, hanem Isten készítené? Vajon az ő mércéje alapján is ezek kerülnének be ebbe a listába? Az Ő mércéje alapján teljesen máshogy alakulna ez a lista. Az első helyre az örök élet elvesztése kerülne. Ennek ellenére Ő törődik a földi életünk listájával is, így a betegségek gyógyításával. A héten azoka...

„Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!” (Máté 28:20 – EFO) Ebben a negyedévben a lázadásról és az ezt követő megváltásról tanulunk, azon belül is hetedik tanulmányhoz érkeztünk. A tanulmány egy jó útmutatót ad, hogy megtaláld a lelki békét, és közösségbe lépj a Teremtővel. Szerinted mi az összefüggés a NYUGALOM és a BIZALOM között? Jézus arra hív, hogy pihenjünk meg, tegyük le a terheinket. Fantasztikus érzés ez. Amikor úgy éreznéd, hogy már nem bírod, mert összecsapnak a fejed felett a hullámok a sok teendő miatt, állj meg egy percre, és meríts erőt az Úrtól. Nekünk remek lehetőség a szombat, és az ahhoz kapcsolódó nyugalom. Ez egy nagy ajándék Istenünktől.  „Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult az alkotástól.” (1Mózes 2:2 – EFO) A nyugalom tehát úgy tűnik, hogy nagyon is az életünk részét kéne  képezze, de m...

„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (I. Mózes 3:15, RÚF) Minden itt kezdődött. Isten megteremtette a világosságot, hogy az ember fényben élhessen. Megteremtette a vizeket, a szárazföldeket, az eget, hogy az embernek meglegyen a helye a világban. Ez az ember lakhelye, a teremtménye ízlésére formálta azt. Ezután megteremtette a növényeket, hogy az embernek legyen mit enni, Megteremtette a különféle csillagokat, a napot, a holdat, hogy az ember mérni tudja az időt, a gyorsaságot, a távolságot, lásson fényt és sötétséget. Megteremtette a vízi állatokat, és a madarakat, megteremtette a szárazföldön élő állatokat, a csúszómászókat, és látta Isten, hogy ez jó az embernek. Ez jó neki. Ezután otthagyta a Mennyet, és a porba térdelt, úgy alkotta meg sárból, a saját kezével az embert. Végre élni fog az, akire annyira vágyik, akit annyira szeret, hogy minden vágya, hogy vele élhessen....

„Így szólt hozzám az Úr igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az Úr szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett - így szól az Úr.” (Jeremiás 2: 1-3)   Úgy gondolom nem járok messze az igazságtól ha azt mondom, a válság szó az egyik leggyakrabban használt kifejezés napjaink médiumaiban. Szinte átöleli egész életünket, rengeteget hallunk személyes, társadalmi, politikai, erkölcsi, vallási, egzisztenciális válságról, és a lista még korántsem teljes. Mivel nincs új a nap alatt azt mondhatjuk, hogy Jeremiás korának is az egyik legfontosabb üzenete ebben rejlett. Izrael népe külső és belső válsághelyzetekkel nézett szembe. Miben gyökerezett mindez? 

Nem mindig a főhős a főhős! Minden történetben vannak mellékszereplők. Olyan személyek, akiknek megvan a maguk kis élete, akik nincsenek reflektorfényben. De róluk olyan sokszor megfeledkezünk. A főszereplők körül forog a világ, mindenki ismeri a nevüket, a Facebook oldalukon ezernyi lájkot gyűjtenek minden egyes mosolygós, vagy éppen búskomor képük alá. Tetteik fontosak mások számára, már-már példaképként tekintenek rájuk. Hajlamosak vagyunk ilyenkor megfeledkezni a mellékszereplőkről. Akik ugyanolyan, sőt, sok esetben sokkal fontosabb részei az életünknek, a történetnek. Akik csendesen tevékenykednek, mindenféle feltűnés nélkül. A fenti képen vajon ki a főszereplő és ki a mellékszereplő? Vagy ez a kérdés nem is ilyen egyszerű? Vizsgáljuk meg kicsit jobban: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Máté 7:17 )

„Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.” (Lukács 4:32 - ÚRK) Tanárnak készülök, ezért sokat foglalkozom azzal, hogy hogyan lehet úgy elmagyarázni valamit, hogy az ne csak egyszerűen érthető legyen, hanem meg is ragadjon azokban a diákokban, akik hallgatnak. Vannak olyan óráim, amik kimondottan ilyen módszertani dolgokkal foglalkoznak, különféle ötleteket, praktikákat lehet összegyűjteni, amik segíthetnek. De miután elolvastam az eheti tanulmány alapigéjét, elgondolkoztam azon, hogy vajon miért nem a valaha volt legprofibbtól tanulok?

„Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok.” (Galata 3:26-28 - EFO) Tudtad, hogy Lukács evangéliumát időnként a nők evangéliumának is szokták nevezni? ennek az az oka, hogy a többi evangéliumnál sokkal inkább hangsúlyozza, hogyan gondoskodott Jézus az asszonyok szükségleteiről, illetve milyen részt vállaltak nők a Megváltó szolgálatában.

Veszélyes útelágazások – te mennyire vagy megtéveszthető? „Nem minden az, aminek látszik.” Gyakran eszembe jut ez a közmondás, amikor kedvelt elfoglaltságomra, a filmnézésre gondolok. A média világában ugyanis hatványozottan igaz ez az örökigazság: nem minden az, aminek látszik. Körül vagyunk véve az internet világában átverésekkel, hoax-okkal (tudod, ezek azok a körlevelek, amik valamilyen ál-veszélyre figyelmeztetnek), de a való világba kilépve is egyre gyanúsabbak az utcán minket leszólító alakok, a szuper üzlettel kecsegtető hirdetések. És sajnos el kell ismerni: mi is átverhetőek vagyunk, hisz nekünk is van gyenge pontunk. Itt van például ez a rövid videó. Kétlem, hogy észrevennéd az összes változtatást, amit a felvétel közben művelnek a háttérben!

Mielőtt belevágunk a témába, gondold végig miről is szólhat a cím! Azt hiszem nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy te sem hiszed, hogy fizikai növekedésről van szó. A Krisztusban való növekedés lényege, hogy fejlődik a hited. Na de ez mégis hogy lehetséges? Most erről fogunk gondolkozni. „Jézus így válaszolt: Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.” (János 3:3) Ismered ezt a történetet? Egy nagyon érdekes dologról van itt szó. Jézushoz az éjszaka közepén beállít egy nagyon fontos ember (a mai vallási életben ő minimum az unióbizottság tagja lenne), hogy beszéljen vele. Elkezd neki bókolni, de Jézus az egészre azt válaszolja:  „Szüless újra!”  Micsoda abszurd ötlet. Mégis mit jelenthet ez? Jézus nem az anatómiai ismeretek hiányában mondta ezt. Ez csak egy példa volt, amit feldobott.

FELFÜGGESZTETT Hallottál már a „felfüggesztett kávé” mozgalomról? Egy olyan másfél éve terjedt facebookon az erről szóló történet: „Egy barátommal betértünk egy kis kávéházba. Miközben leadtuk a rendelést két vendég lépett be és ment egyenesen a pénztárhoz. - Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüggesztve. Kifizették a rendelést, fogták a két kávét és elhagyták a kávézót. - Mi az a felfüggesztett ? – kérdeztem a barátomtól. - Várj egy kicsit és meglátod. – válaszolta. Ismét bejött néhány ember. Két lány kért egy-egy kávét, fizetett majd távozott. Ekkor három ügyvéd lépett be. - Kértek hét kávét. Hármat saját részre és négyet felfüggesztve. Amíg azon töprengtem, mégis mire szolgálnak ezek a felfüggesztett kávék, élveztem a kellemes napos időjárást, és gyönyörködtem a kilátásban, ami a hangulatos térre nyílt. Hirtelen, egy kopott ruhákba öltözött, koldusnak látszó férfi lépett az üzletbe, és kedvesen a pincérhez fordult. - Van egy felfügg...

Amikor gyerek voltam, anyukám mindig arra nevelt, hogy ha nehéz döntés előtt állok, üljek le, fogjak papírt, ceruzát és írjak. Ha ilyen helyzetbe kerültem például a továbbtanulással, vagy egy nagyobb kiadással járó szabadidős programmal kapcsolatban, leült velem, átbeszéltük és írtunk. Két oszlopra választottuk a papírt: mi szól mellette és mi szól ellene? Leírtuk az összes verziót, minden lehetséges következményt, mérlegeltünk, és ekkor már a döntés szinte adta magát. Ma már nem a szüleimnél töltöm az időm nagy részét, albérletben lakom és gyakran vagyok egyedül. De most is vannak az életemben ilyen nehéz döntések. Eleinte sokszor hívtam Anyut, hogy segítsen végiggondolni a dolgokat, de az otthon töltött évek alatt sikerült jól megtanulnom ezt a probléma megoldási módszert. Ha el kell döntenem, hogy például elvállaljak-e egy munkát, vagy egy fellépést, ma is Anyu szavai visszhangoznak a fejemben, az Ő kérdései jutnak eszembe: mi szól mellette? Na és ellene? Ilyenkor fogok egy pap...

Kivetett lelkek Csövesek, kéregetők, drogosok, prostituáltak, alkoholisták, bűnözők, rasszizmus áldozatai, politikai és szexuális botrányok elkövetői … Ismertetőik: sötét-lelkűség, lecsúszott életvitel, bűnösség mindenekfölött! A társadalmi ítélet pallosa keményen súlyt le azokra, akik nem férnek bele a „normális emberek” csoportjába. Hihetetlen ragályosan terjedő ítélkezés mindenkit, téged is megfertőz, még ha sikerül is kigyógyulnod belőle. Számodra ki számít/számított leginkább kivetettnek? Legyél őszinte, amikor ilyen emberekkel találkozol az utcán, nem tölt el egy bizonyos felsőbbrendűségi érzés?

Mielőtt mélyebben belevágnánk a témába fel szeretnék tenni egy nagyon fontos kérdést. Kiket értünk  „ betegek ”  alatt?  Ez egy elég tág fogalom, és mielőtt elkezdetek gondolkozni, hogy hogy tegyetek tanítványokká valakit, aki valamilyen betegséggel él, gondoljátok végig, hogy kik lehetnek ezek az emberek. Vajon az a beteg, akinek egy daganat van a testében? Minden bizonnyal. Ezek az emberek betegek. Vagy az a beteg, aki nem lát? Természetes. Ők is betegek. Vagy azok a betegek, akik influenzásak? Nyilván az ilyen betegség is betegség, viszont én most kicsit az előbbiek felé terelném a fonalat.

Az előző tanulmányokban a mennyei szentélyről és az engesztelésről tanultunk, múlt héten pedig Jézus értünk hozott áldozatáról. De Jézus feladata nem ért véget ott, hogy meghalt és feltámadt, hanem ebben a pillanatban is végzi a szolgálatát értünk. Ma azt fogjuk végiggondolni, hogy mit jelent az, hogy Jézus most, ebben a pillanatban is közbenjár értünk. Mikor fél évvel ezelőtt albérletet kerestem, végignéztem egy csomó újsághirdetést, az összes apróhirdetéses portált a neten és minden olyan lakáshoz tartozó telefonszámot felhívtam, ami egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet. Tudtam, hogy milyen bérleti díj az, amit megengedhetek magamnak, és mik az igényeim a lakással szemben, de valahol mindig kilógott a lóláb. Vagy túl drága volt, vagy bútorozatlan, vagy rossz környéken… Már-már azt gondoltam, a kívánságom lehetetlen, vagy irreális elképzeléseim vannak, és olyan lakás nem is létezik, amilyet szeretnék.

„Isten azonban egyre nagyobb kegyelmet ad nekünk. Ezért mondja az Írás: „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.” Adjátok hát oda magatokat Istennek, és engedelmeskedjetek neki! Ugyanakkor álljatok ellen a Sátánnak, és ő el fog futni tőletek!” (Jak 4:6-7) Szereted a változásokat? Nem tudom hogy vagy vele, de néha jó érzés, ha minden ugyanúgy megy egy darabig. Ha minden a megszokott, nem kell gondolkozni, hogy mit csinálj, csak tenni azt, amit mindig is. Ez olyan egyszerű. Néha erre vágyunk, de mi van akkor, ha ez már megy egy hete, egy hónapja, vagy talán évek óta? Minden nap ugyanúgy telik. Ha sokáig ugyanazt csinálod, bele is őrülsz. Megunod, eleged lesz, inkább világgá szaladnál, nehogy még egyszer meg kelljen tenni, még egyszer arra kelljen sétálni, még egyszer meg kelljen enni azt a valamit, amiből már eleged van. Az Istennel való kapcsolat is ilyen. Meg lehet unni, és akkor szükség van a változásra. Most erről fogunk gondolkodni kicsit.

Jártál már úgy, hogy az iskolapadban ülve, csengetés előtt két perccel a homlokodra ütöttél, mert akkor jutott eszedbe az a házi dolgozat, amit egyébként a kedvenc órádra kellett volna elkészíteni? És hogyan érintett az a tény, hogy nem is lett volna túl idő- és munkaigényes dolog lekörmölni azt a két oldalt? Nyilván attól sem érezted jobban magad, hogy nem tegnap adták ki a feladatot, hanem két és fél hete... Amikor megkaptad a témát, lelkes voltál és egyből azon törted a fejed, hogy melyik lexikont ütöd fel, honnan szeded össze az anyagot, ami alapján elkészíted. Gondolatban már a képeket válogattad, amelyekkel színesebbé teszed majd a prezentációdat. Hazafelé talán még egy írószerboltba is betértél valami különleges papírért, mert azért egy ilyen volumenű esszét mégsem spirálfüzetből kitépett lapon adunk be, ugye? Aztán hazaértél, a táska berepült a sarokba, te pedig fáradtan elfogyasztottad az ebédet, és meggyőzted magad, hogy pihenésképpen csekkolod a Facebook-ot, aztán p...