Ugrás a fő tartalomra

2015/3/3 - Akit nem mondanánk misszionáriusnak

Nem mindig a főhős a főhős!

Minden történetben vannak mellékszereplők. Olyan személyek, akiknek megvan a maguk kis élete, akik nincsenek reflektorfényben. De róluk olyan sokszor megfeledkezünk. A főszereplők körül forog a világ, mindenki ismeri a nevüket, a Facebook oldalukon ezernyi lájkot gyűjtenek minden egyes mosolygós, vagy éppen búskomor képük alá. Tetteik fontosak mások számára, már-már példaképként tekintenek rájuk.
Hajlamosak vagyunk ilyenkor megfeledkezni a mellékszereplőkről. Akik ugyanolyan, sőt, sok esetben sokkal fontosabb részei az életünknek, a történetnek. Akik csendesen tevékenykednek, mindenféle feltűnés nélkül. A fenti képen vajon ki a főszereplő és ki a mellékszereplő? Vagy ez a kérdés nem is ilyen egyszerű? Vizsgáljuk meg kicsit jobban:
„Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Máté 7:17 )

Vajon mit szólnál, ha egy rákos beteghez beállítana egy kislány azzal, hogy „Bárcsak Isten útján járnál, és akkor kigyógyulnál a betegségedből!”? Őszintén, milyen arcot vágnál hozzá? Mekkora lenne benned a hit? Olvasd el a Királyok második könyvének ötödik fejezetét, és tedd fel magadnak a kérdést: vajon mekkora hit kell ahhoz, hogy higgy egy idegen kultúrából jövő leánynak? Mekkora hit kell, hogy előbb a bálványimádó királyhoz fordulj engedélyért, majd elmenj a kislány szülőföldjére és ott hétszer megmártózz egy folyóban, csak mert egy „próféta” ezt tanácsolta?

De fordítsuk csak meg a dolgot, és ne a halálos beteg, így voltaképpen az „esélytelenek nyugalmával” cselekvő Naamán szemszögéből nézzük a dolgot. Vajon mekkora hit kell az ártatlan kislánynak, hogy átadja ezt az üzenetet: keresd Istent! Nem kérdés, hogy az Úr őt, ezt a kis csöppséget, aki fogolyként, szolgálóként egy idegen nemzet részévé vált, azért küldte, hogy általa csodát művelhessen. Mert Márk 2:17 szerint: „nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.”
Valószínűleg senki nem foglalkozott azzal, hogy ki is igazán ez a leányzó. A történetből még a neve sem derül ki. Nem egy főszereplő alkat, nincs hosszas monológja, nem zengenek róla hőskölteményeket és nincs hatalmas rajongótábora. Mégis, a főszereplőknek, különösképpen Istennek, szükségük van ezekre a névtelen hősökre, akik csendesen teszik a dolgukat és általuk csodák születhetnek.
„Sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naámán, pedig ő nem is Izráelből, hanem Szíriából származott.” (Lukács 4:27, EFO)
Már csak az a kérdés: a te életedben vajon kik a mellékszereplők?

csibu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...