Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„ Szólt Isten: » Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak! « Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. ” (1Mózes 1:26-27 – EFO ) Keresztényként hiszünk abban, hogy Isten a saját képére teremtette meg az embereket, vagyis olyannak, hogy hasonlítsunk hozzá. De vajon még mindig olyanok vagyunk mint Isten? Ha körülnézünk a világunkban, mit látunk? Háborúk, faji ellentétek, pénzügyi válságok, éhezés, sikkasztás, hazugságok vesznek minket körül, amit az emberek hoztak létre. Olyanok vagyunk mint Isten? Vagy legalább a keresztények olyanok? Azok a keresztények, akik marakodnak egymás között, lenéznek mindenkit, aki nem keresztény, meghurcolnak bizonyos bűnöket, másokról viszont nem vesznek tudomást... Olyanok vagyunk, mint Isten? Mit jele...

„Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket! Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi! Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora. Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. — De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.” (Jeremiás 22:13-17 - EFO)

MIÉRT PONT ÉN?  Miért nem élhetem a magam nyugodt életét? Miért kell másokért is nekem felelnem? Ha más is megtehetné, miért pont nekem kell? Miért pont én? „Ne gondold, hogy csak azért, mert a palotában élsz, megmenekülhetsz a haláltól, amikor az összes zsidót megölik! Ha most hallgatsz, a zsidók számára majd máshonnan támad szabadulás és menekülés — te azonban el fogsz pusztulni, apád családjával együtt. De gondold csak meg, talán éppen azért lett belőled királyné, hogy ebben a veszedelmes időben helytállj!”  (Eszter 4:13-14, EFO) 

A NEMET MONDÁS MŰVÉSZETE  „Mai példabeszédek könyve, valahol a közepe tájékán, a lap tetején, második bekezdés: És történt egyszer, hogy  a mi emberünk, akinek problémái valának az alkohol fogyasztással, amely oly mélyen ette bele magát az életébe, mint az hernyó magát az almába, elméne az orvoshoz, és mondá neki vala: Doktor Úr! Szívem és vesém beleremeg vala abba az állapotba, amibe most sajnos belekerültem, s amelyből önerőből kimászni nem nagyon van lehetőségem. Mondá néki az orvos, miután megvizsgálta vala minden oldalról: - Kedves Uram önnek problémája van az alkohollal, sőt! Egyenesen kimondhatom, hogy az ön betegségének az oka, az alkohol maga. Erre imigyen kezdett hálálkodni a mi emberünk, nagy boldogan és megnyugodva: - Jaj drága doktor úr, maga az első olyan ember, aki végre nem engem hibáztat és nem engem okol a betegségemért, hanem végre az alkoholt teszi felelőssé! S emberünk nagy boldogan távozott el vala onnan, és gyújték pár gyertyát valamely szentnek, hálá...

„Tudás az, hogy a paradicsom gyümölcs. Bölcsesség, hogy nem teszem a gyümölcssalátába.” Egy kis ráhangolódás: Mi a különbség a tudás és a bölcsesség között? Melyik a fontosabb?

„Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.” (Péld. 1:7, RÚF) Életemben rengeteg tanácsot kaptam már — jót és rosszat is. Tanácsoltak azért, hogy segítsenek valamiben és tanácsoltak már azért is, hogy hátráltassanak. Tanácsoltak azért, mert az érdekem úgy kívánta, de tanácsoltak a saját érdekeikből is. Egy dolog viszont biztos: ha az összes jó és rossz tanácsot el is felejtettem már, azok, melyeket édesapámtól kaptam, még a mai napig a fülembe csengenek.  És egytől-egyig jó tanácsok! Legyen szó egyszerűen munkáról, hogy hogyan használjam a fűrészt, a forrasztót, vagy hogy milyen fúrószárat használjak, egészen az emberekkel és Istennel való kapcsolataimig, édesapám tanácsai elkísérnek, és sokszor segítenek ki olyan szituációkban, amelyekben saját kútfőből — vagy mások tanácsolgatásaival — nem tudnék helytállni. A szüleim tanítottak meg „helyesen” imádni Istent, és sokszor az ő tanácsaik segítettek a gyülekezetben, sőt, egyszerűen...

Milyen érzések kavarognak benned, amikor egy-egy tehetősebb ismerősöd külföldi nyaraláson készült képeit lapozgatod a neten, miközben neked esetleg csak egy hétvége jutott a Balatonnál? Ha föl is merül benned, hogy  „ sajnálod ”  őt, ezt legfeljebb egy jó nagy adag iróniával teszed. De képzeld el, van a Bibliában egy személy (igazából legalább kettő), aki valóban szánakozik az ilyen embereken. Az egyik Jézus. (Ugye, emlékszel a példázatra a tevével és a tű fokával? Ideillő, szóval nyugodtan elevenítsd fel például Máté 19-ben! ) A másik Jakab.

Szabályok, szabályok mindenhol! A szabályokat nem szeretjük. Legyen szó játékról, életről, iskoláról, munkáról, az otthonodról, vagy a szobádról, a szabályok az egész életeden át elkísérnek. Meg kell felelned szülőknek, tanároknak, családtagoknak, barátoknak, ismeretleneknek, a közösségi médiának, Istennek, sőt, önmagadnak is, egyszóval mindenkinek - legalábbis így érzed. És akkor itt vannak még ezek a szabályok is... Nem teheted ezt, nem teheted azt. Csupa korlát. És akkor most jöhet az a megszokott szöveg, hogy „de hát ez mind érted van, ha ezeket betartod, akkor lesz erkölcsös, szép, tiszta, jó, megfelelő, irigylésre méltó az életed ” . Csak az adott pillanatban ebből nem érzünk semmit. És elfeledkezünk róla, hogy a szabályok jóval többek ennél.

Én a világból jövök! Egy olyan világból, ahol a SZABADSÁG és a mindentől való FÜGGETLENSÉG üzenet zengi be faltól falig az utcákat. Lobog a „te mindenre képes vagy” zászló, és a személyiségi jogok mindenre feljogosítanak. És bárki bármit mond ez ellen, én elmondom, hogy ebben könnyű és komfortos élni! Én genetikailag nem szeretem a törvényeket! Független AKAROK lenni, és SZABADON tenni a dolgaimat. 20 éves vagyok, mikor megérkezem a világból. A törvényről mindig a hatalom jut eszembe. A hatalom, aki a saját érdekeit szolgálja. Amikor elkezdek ismerkedni a Bibliával, akkor látom, hogy itt bőven vannak törvények. Ez az én lázadó természetemnek olyan, mint olaj a tűzre! Biztos, hogy ezek a törvények is a Hatalom érdekeit szolgálják. Dübörögnek az ellenérvek: Miért...!?!?!, Mi értelme...?!?!?!, Majd én tudom..., ha meg nem, akkor megmagyarázom..., mert nekem az is elég... ÉS ENGEM HAGYJON BÉKÉN MINDENKI!

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak:  » Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól:  » Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!«  » Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO) Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások. Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek. ...

Egy kis nosztalgiára invitállak. Gondolj vissza a gyerekkorodra! Ismerős az a szituáció, amikor egy rosszul végződő csínytevés után alaposan elnáspángolnak a szüleid? Gondolok itt arra például, hogy a nappaliban focizás közben eltalálod A Vázát, ez pedig azonnali fizikai szankciókat eredményez, ami fáj ugyan, de a jogosságát meg sem kérdőjelezed... Vagy az az eset, amikor a szavaiddal vagy viselkedéseddel okozol csalódást nekik, és azt kívánod, bárcsak kapnál egy kijózanító nyaklevest, de ehelyett csak egy szívszorítóan csalódott tekintetű Apuval és Anyuval állsz szemben? És most nem a „tiltott alma a legédesebb” dologgal szeretnék foglalkozni, vagy a csábítással, önuralommal, stb., hanem azzal a ténnyel, hogy tudtad a szüleid álláspontját az összes huncutságoddal kapcsolatban, vagy ki tudtad következtetni, hogy mi lesz az ítélet, és azzal is tisztában voltál, hogy következetesen és igazságosan „jutalmaznak meg”. De mégis megtetted, és vállaltad a következményeket. Most pedig itt v...

A múlt héten talán sikerült közelebb jutnunk ahhoz, hogy lássuk, Isten hogyan tud menedék lenni az életünkben. Történt veletek az elmúlt héten olyan, amikor ezt megtapasztaltátok? Meg is osztjátok velünk? :) Ezen a héten egy elég nehéz témáról beszélgetünk. Arról próbáljuk felébreszteni a gondolataikat, hogy a JóIsten hogyan érez azok iránt a bűneink iránt, amiről egyértelmű utasítást adott számunkra. Ámos próféta könyvében találhatunk a Bibliában erre példákat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem többek között Ámos könyve is azok közé tartozik, amelyik nem a legkönnyebben érthető és nehéz kiszűrni belőle a tanulságot. A nélkül, hogy bármiről is beszélnénk, olvassátok el az első két fejezetet ! Mit mond nektek?

Biztosan találkoztál már vele, hogy nagyon sok irodalmi műben, novellákban, regényekben és színdarabokban is, sokszor a történet tanulságának kimondását a mű legjelentéktelenebb, legkisebb, legvisszahúzódóbb, legszótlanabb, vagy épp a legalacsonyabb beosztású szereplője mondja ki. Valahogy így lesz ez ebben a negyedévben is. Van, tudod, az a szakasz a Bibliád háromnegyedénél, közvetlenül az izgalmas részek (Újszövetség) előtt, ahol csupa mókás nevű emberek (Habakuk?... Ugyan, kérlek!) írnak mindenféle teljesen fura dologról. Isteni csapásokról, emberekről, akik eltávolodtak Istentől, és megoldásokról, amik olyan távol állnak tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől, majdnem szó szerint, lévén, hogy mindez annak az Izraelnek íródott, akik nem mi vagyunk, közünk sincs hozzájuk, teljesen más problémákkal küzdünk, és nem is voltunk soha a helyzetükben. Ugyan, kérlek! Vagy talán mégis? Lehet, hogy az a 12 “kispróféta”, — akiknek a mondanivalója biztosan nem, de talán a termetük se volt kics...

„ Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.”    (1Mózes 1:27) A mostani tanulmány egy nehéz kérdésről tárgyal. A Biblia ugyan tele van az erkölcsi parancsolatokkal, vagy tanácsokkal, törvényekkel, de ezeket ki kell hámozni a történetekből. Most a teremtés történetével foglalkozva kell ezt megtennünk. V ajon hol szól a teremtés az erkölcsről? Mit tanácsolhat? Milyen gondolatokkal foglalkozhat? Mielőtt belemélyednénk a kérdésbe, kezdjük azzal, hogy tisztázzuk magának az erkölcs szónak a jelentését! Mit jelent? Mit tudtok róla? Az erkölcs jelentése, az, hogy egy adott társadalomban szükség van szabályokra, melyek korlátozzák, vagy védik az embert. Így, ezt tisztázva talán kicsit könnyebb lett a téma.