Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Szereted a jó történeteket? Szeretsz olvasni, filmet vagy sorozatot nézni? Esetleg belegondoltál már, hogy milyen lenne a kedvenc történeted világának (fő)szereplőjének lenni? De biztos nem ezek a kérdések futottak végig a fejeden, amikor a Gondolatébresző új témájának címét megláttad… Apropó… miért nem? Ha azt gondolod, hogy ez a könyv a csodás múltról szól, amikor sokkal könnyebb volt kereszténynek lenni, és különben is, sokkal könnyebb volt hinni is akkoriban, akkor még biztos nem olvastál eleget az első keresztényekről. Tudtad, hogy az első keresztények nagyrésze ugyanúgy csak történetek alapján hitt Jézusban, mint te is? Tudtad, hogy komoly nézeteltérések voltak a helyes keresztény életmódról a gyülekezeteken belül? Tudtad, hogy akkor is ugyanúgy meglepődtek az emberek a keresztények gondolkodásán, mint ma? Tudtad, hogy az, hogy valaki feltámadt a halálból, az már akkor is valótlannak tűnt? Tudtad, hogy az Apostolok cselekedetei egy olyan történet, aminek te is a sz...

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés… Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták). Azért ebbe bele lehet fásulni, nem? A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt. Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza...

„Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni! Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!” (2Péter 3:17-18 – EFO) Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Péter idejében még könnyű lehetett kereszténynek lenni. Ott voltak az élő tanúk, akik személyesen ismerték Jézust, aki maga képezte ki őket… Aztán ott volt a Szentlélek, aki nagyon is látható módon volt jelen az akkori egyház életében: sorra történtek a csodák, tömegével tértek meg az emberek… Csakhogy a korabeli egyház két nagyon komoly problémával nézett szembe: egyrészt a kereszténységük miatt őket érő általános megvetéssel és zaklatással (a szervezett üldözések előszele), másrészt a hamis tanítókkal. Péter erőteljes és határozott levelei...

Születésnap, szalagavató, esküvő, diploma… Mindegyikünknek vannak nagy napjai az életben. Neked milyen nagy eseményed lesz a közeljövőben? Nemrég beszéltünk arról, hogy a próféták nem jósok, hanem azok, akik Isten szemével látnak. Most egy olyan próféciáról lesz szó, ami a jövőbe enged belesnünk. De álljunk csak meg egy pillanatra: Most akkor mégis a jövőt tudjuk meg a próféciából? Hogyan derül ki a jövőről szóló próféciákból, hogy mi Isten akarata a jelenben? Nézzük meg, hogy miről ír Péter: „Mindenekelőtt értsétek meg, hogy az utolsó napokban olyan gúnyolódók lépnek majd színre, akik csak a saját emberi kívánságaikat követik, és mindenből gúnyt űznek! Azt mondják: »Jézus megígérte, hogy vissza fog jönni, igaz? De hol késik? Mióta őseink meghaltak, semmi sem változott! Minden ugyanúgy megy tovább, mint a világ teremtése óta.« Ezek a gúnyolódók szándékosan nem akarnak emlékezni arra, hogy Isten a szava által teremtette az eget és a földet réges-régen, majd a szárazfölde...

„Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!” (Máté 28:20 – EFO) Ebben a negyedévben a lázadásról és az ezt követő megváltásról tanulunk, azon belül is hetedik tanulmányhoz érkeztünk. A tanulmány egy jó útmutatót ad, hogy megtaláld a lelki békét, és közösségbe lépj a Teremtővel. Szerinted mi az összefüggés a NYUGALOM és a BIZALOM között? Jézus arra hív, hogy pihenjünk meg, tegyük le a terheinket. Fantasztikus érzés ez. Amikor úgy éreznéd, hogy már nem bírod, mert összecsapnak a fejed felett a hullámok a sok teendő miatt, állj meg egy percre, és meríts erőt az Úrtól. Nekünk remek lehetőség a szombat, és az ahhoz kapcsolódó nyugalom. Ez egy nagy ajándék Istenünktől.  „Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult az alkotástól.” (1Mózes 2:2 – EFO) A nyugalom tehát úgy tűnik, hogy nagyon is az életünk részét kéne  képezze, de m...

Képzeld el életed legnehezebb napját: A munkahelyeden a főnököd még több feladatot rótt rád, szinte beletörődve indulsz haza, tudva, hogy ezen a hétvégén is dolgozni fogsz. Szívesen felhívnál valakit, de természetesen a telefonod is most merült le. Ekkor az autód a semmi közepén lerobban – azt az út szélére kormányzod–, és te kétségbeesve gondolsz rá, hogy az utolsó szendvicsed is elfogyott és hosszú-hosszú kilométerekre van a legközelebbi település. Órák telnek el így, és bármennyire is igyekszel, a szokásos optimizmusod kezd cserbenhagyni. Az éjszakát el-elbóbiskolva átaludtad, remélve, hogy csak jár erre valaki és segíteni fog. Nemsokára valóban előbukkan egy autó, majd szép lassan félrehúzódik, és megáll. Kipattansz az ülésről és máris szaladsz, de hirtelen a földbe gyökeredzik a lábad: legnagyobb ellenséged az, és egészen biztos vagy benne, hogy ez nem jelenthet jót… Nagyjából két évezreddel korábban – mobiltelefonok, autók nélkül – volt valaki, aki negyven hosszú na...

1. Hetven év, egy emberöltőnyi idő. Sok, vagy kevés? Megítélés kérdése. Ha azt mondják, hogy ennyi ideig kell egy gyűlölt országban élned, ahol másodrangú polgár, legjobb esetben is megtűrt személy lehetsz a társaddal együtt, biztosan túlságosan hosszúnak érzed. Sok minden átértékelődik bennünk akkor, ha hosszú ideig nem élhetünk Istentől kapott legelemibb emberi jogunk egyikével, a mozgás szabadságával.

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.” (Jeremiás 17:14) „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Prédikátor 1:9) Mondhatnánk, hogy „sziszifuszi” munka a prófétáké. Tudjuk a görög mitológiából ismert történetet: Sziszüphosz királyt agyafúrt gonoszságai miatt örökös kőgörgetésre ítélték az istenek, ő a „példaképe” mindenkinek, aki sokat dolgozik feleslegesen. No nem az agyafúrtság és a gonosztettek miatt hasonlítanak a próféták erre a pórul járt királyra. 

„Így szólt hozzám az Úr igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az Úr szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett - így szól az Úr.” (Jeremiás 2: 1-3)   Úgy gondolom nem járok messze az igazságtól ha azt mondom, a válság szó az egyik leggyakrabban használt kifejezés napjaink médiumaiban. Szinte átöleli egész életünket, rengeteget hallunk személyes, társadalmi, politikai, erkölcsi, vallási, egzisztenciális válságról, és a lista még korántsem teljes. Mivel nincs új a nap alatt azt mondhatjuk, hogy Jeremiás korának is az egyik legfontosabb üzenete ebben rejlett. Izrael népe külső és belső válsághelyzetekkel nézett szembe. Miben gyökerezett mindez? 

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

„Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.” (Lukács 4:32 - ÚRK) Tanárnak készülök, ezért sokat foglalkozom azzal, hogy hogyan lehet úgy elmagyarázni valamit, hogy az ne csak egyszerűen érthető legyen, hanem meg is ragadjon azokban a diákokban, akik hallgatnak. Vannak olyan óráim, amik kimondottan ilyen módszertani dolgokkal foglalkoznak, különféle ötleteket, praktikákat lehet összegyűjteni, amik segíthetnek. De miután elolvastam az eheti tanulmány alapigéjét, elgondolkoztam azon, hogy vajon miért nem a valaha volt legprofibbtól tanulok?

„Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok.” (Galata 3:26-28 - EFO) Tudtad, hogy Lukács evangéliumát időnként a nők evangéliumának is szokták nevezni? ennek az az oka, hogy a többi evangéliumnál sokkal inkább hangsúlyozza, hogyan gondoskodott Jézus az asszonyok szükségleteiről, illetve milyen részt vállaltak nők a Megváltó szolgálatában.

„Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem!” (Lk 9:23 ÚRK) Minden út az első lépéssel kezdődik. A második lépéshez már szükséged van az elhatározásra: folytatni akarod. A századik után se könnyű, és egész a célig minden egyes lépés magával hozza a feladás lehetőségét. Minden újabb méteren döntened kell, hogy érdemes-e folytatni...

„A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer. 31:3) Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem a társasjátékokat. Gyerekkoromban sokat játszottunk a szüleimmel és testvéreimmel, általában a „klasszikusokat” vettük elő, mint a sakk, dáma, römi, Uno, akkoriban számunkra ezek voltak „A” társasjátékok. Nagy ritkán azonban (főleg az évnek ebben a szakában, az ünnepek beköszöntével) kibontottuk a család külön bejáratú Monopolyját, és kezdődhet az órákig tartó üzletelgetés. Viszont ahogy elkezdtünk játszani, hamar rájöttünk, hogy miért nem szeretjük a Monopolyt. Egyhangú, unalmas, és a végtelenségig tart.

Szia!  Bár lehet, hogy kísértést érzel arra, hogy ne olvasd végig, de legyél kitartó. Talán megéri.  Oké, hasonló, kicsit frázis gyanús mondatokat gyakran mondunk egymásnak, amikor egy közeli barátunk vagy ismerősünk egy feladattal gyürkőzik az életben. Jogosan tesszük fel a kérdést: Meddig legyek kitartó? Na, kezdjük az elején! Gyakran szoktam mondani, hogy „a Sátán ott dolgozik, ahol sok munkája van”. Ilyenkor az egyik leggyakoribb eszköze a kísértés. De mi is ez? Egy barátom azt mondta nekem egyszer: „Istennek a mi életünkben egy célja van. Az, hogy üdvözülj. Minden más csak ráadás.” A helyes állapot az, amikor Ővele járunk, benne élünk. Tudjátok milyen ez a hétköznapokban? Ez egy olyan dolog, amikor boldog vagy. Amikor tudod, hogy fogják a kezed. Nyugodt maradsz akkor is, ha már látod záródni a hullámokat a fejed felett. Na, ez az, amit Sátán nem nézhet ölbe tett kézzel. Éppen ezért tisztában kell lennünk a kísértés eredetével. Honnan ered a kísértés? Miért...

„Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.”  (Mt. 24:14 - EFO) 1. Csináld azt, amit egyébként is tennél! Emlékeztek még, hogy mit mondott Jézus a halászoknak, akiket maga mellé vett, hogy tanítsa és képezze őket? „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” (Mt.4:19 - EFO) Jézus nem akart valami olyat végeztetni követőivel, amire azok nem voltak képesek. Annyit kért, hogy azt, amit amúgy is csinálnának nézzék más szemmel és úgy végezzék tovább. Te mivel töltöd az idődet? Gondold végig, hogy hogyan tudnád azt mától úgy végezni, hogy azzal Isten örömüzenetét hirdesd!

Mielőtt belevágunk a témába, gondold végig miről is szólhat a cím! Azt hiszem nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy te sem hiszed, hogy fizikai növekedésről van szó. A Krisztusban való növekedés lényege, hogy fejlődik a hited. Na de ez mégis hogy lehetséges? Most erről fogunk gondolkozni. „Jézus így válaszolt: Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.” (János 3:3) Ismered ezt a történetet? Egy nagyon érdekes dologról van itt szó. Jézushoz az éjszaka közepén beállít egy nagyon fontos ember (a mai vallási életben ő minimum az unióbizottság tagja lenne), hogy beszéljen vele. Elkezd neki bókolni, de Jézus az egészre azt válaszolja:  „Szüless újra!”  Micsoda abszurd ötlet. Mégis mit jelenthet ez? Jézus nem az anatómiai ismeretek hiányában mondta ezt. Ez csak egy példa volt, amit feldobott.