„Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem!” (Lk 9:23 ÚRK)
Minden út az első lépéssel kezdődik. A második lépéshez már szükséged van az elhatározásra: folytatni akarod. A századik után se könnyű, és egész a célig minden egyes lépés magával hozza a feladás lehetőségét. Minden újabb méteren döntened kell, hogy érdemes-e folytatni...
Három halász egész éjszaka semmit nem fogott, pedig mindenki tudja, hogy ezen az éghajlaton csak éjszaka elég aktívak a halak, hogy a hálóba ússzanak. Logikusan következik tehát, hogy nappal, mikor mélyebbre, a hűvösebb vízbe menekülnek a tűző nap melege elől, legfeljebb egy szendvicsbe elegendő halacskát találnak majd az üres hálóikba gabalyodva.
Ma nem lesz mit a piacra vinni.
Mindeközben egy híres (hírhedt?) tanító nagy tömegnek beszél a tó partján, annyian követik, hogy a halászok közül az egyik, akit Simonnak hívnak, beljebb viszi a hajóján, mintegy pódiumot rögtönözve a fehér ruhás embernek. Az előadás végén, mikor a tömeg kezdett szétszéledni, és az asztalosból lett tanító elkezd halászati tanácsokat osztogatni a körülötte lévő három szakember számára.
Mégis, Simon azt mondja Jézusnak: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk. 5:1-11)
„A te szavadra...” – Ha te mondod, megteszem! El tudod képzelni ezt a csodát? Fel tudod mérni, hogy mennyire hihetetlen dolog történt ezzel a három (feltehetőleg több) halásszal? Mi lett az eredménye ennek a csodának?
Jézus földi életének idejében cseppet sem volt különleges, hogy tanítók tanítványokat vettek maguk mellé, és a városban sétálva, vagy éppen a fügefák között nézelődve oktatta őket bölcsességeire. Ő is hasonló módon vette maga mellé követőit, (ld. Lk 6:12-16 és 9:1-6) de itt a tanításnál sokkal több célja volt ezekkel az emberekkel.
Tegyük fel, hogy össze akarod állítani a „Szuper Csapatot”! Olyan embereket akarsz magad mellé venni, akikkel világhírnévre teszel szert, és akiknek a segítségével a világ legnagyobb alapítványát tudod megalapítani, amivel embereken tudsz majd segíteni. Milyen segítőket választanál magad mellé? Lenne köztük híres? Lenne gazdag? És még?
Lenne köztük szociálisan kivetett? Lenne köztük haltól bűzlő kétkezi munkás? Terrorista? Vagy olyan, akiről tudod, hogy hátba fog támadni?
Jézus őket választotta ki.
„Isten úgy fogadja az embert, ahogy van; emberi jellemvonásaival együtt; kiképzi szolgálatára, ha nevelhető és tanul tőle. Nem azért választja ki, mert tökéletes, hanem fogyatékosságai ellenére is éppen azért, hogy az igazság ismerete és gyakorlása által, Krisztus kegyelmével átalakulhasson az Ő képmására” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 240-241. o.).
Sőt! Jézus Téged és engem is kiválasztott, a magunk borzalmas természetével és tulajdonságaival együtt…
De mégis mire hívott el bennünket? Mi a célja a keresztény létünknek? Mert nem magunkért vagyunk keresztények! Nem azért élünk, hogy a saját lelki üdvünket biztosítgassuk be. Miért gyűjtött tanítványokat maga mellé, és mire hív bennünket, is Jézus? (Lk 9:1-6)
Hogy mi? Tanítani? Betegeket gyógyítani? Most ez komoly? Én csak egy fiatal, általános iskolás/középiskolás/főiskolás/……….. (a megfelelőt húzd alá) vagyok, nem tudok eleget, és főleg gyógyítani nem tudok! — mondhatnád.
„Az Isten akaratával együttműködő emberi akarat mindent meg tud cselekedni. Amit Isten parancsára kell tennünk, azt az Ő erejével meg is lehet tenni. Amikor parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 228. o.).
Nem TANULÓ vagy! Nem iskolapad-keresztény, aki szombatiskolától délutáni óra végéig megszívja magát, mint a szivacs, hogy egy hétig bírja az isteni élő vízzel!
TANÍTVÁNY vagy! Küldetésed van!
Ugyanúgy, ahogy a hetven tanítvány (Lk 10:1-24) neked is adatott erő Jézus nevében!
Te szoktál lelkeket menteni? Szoktál embereket halászni?
Ha nem, miért nem?
Valahol az úton talán elérted a holtpontot, és egyszerűbb megállni, vagy visszafordulni? A tizedik, századik, vagy százezredik lépésnél úgy tűnik, hogy nem érdemes tovább haladni?
„Azután azt mondta mindenkinek: ››Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem!‹‹” (Lk 9:23 ÚRK)
Követni annyit jelent, mint elfogadni valakinek a vezetését. Követni azt jelenti, hogy valaki után menni. Tanítványnak lenni azt jelenti, hogy az utat, amin most járok, Jézus már kitaposta nekem. Napról napra tovább kell haladnom rajta, mert a cél közel, és Jézus megy előttem.
Barátotok, Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése