Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  2. Végzetes pillanat A Jelenések könyve tele van furcsa képekkel. Így van ez a most vizsgált résznél is. A Jelenések könyvének 14. fejezetében találjuk az úgynevezett Hármas angyali üzenet et. Erről fogunk a következő hetekben lépésről lépésre tanulni, de ma próbáljunk átfogó képet alkotni róla. Vannak pillanatok az életben, amik meghatározóak a későbbiekre nézve. Most csukd be a szemed (ne aludj el!), és gondolj bele, milyen történetek tettek azzá aki vagy! Milyen döntések vezettek oda, hogy ma az az ember legyél aki? Jézusnak is alakulnia, fejlődnie kellett. Mondhatjuk, hogy nem úgy, mint neked vagy nekem, de Ő is csecsemő volt, aztán gyerek, és végül felnőtt. Éppen ezért legtöbbször még önmagára is „Emberfia”-ként hivatkozik. János is így tesz a Jelenések könyvében. „Azután ismét láttam: egy fehér felhőn ült valaki, aki hasonlított az Emberfiához. A fején aranykoszorút viselt, a kezében pedig éles sarlót tartott.” (Jelenések 14:14) Jézus, mint győztes hadvezér ment a mennybe ...

"Talán mindenki egyetért abban, hogy A jelenések könyve az Újszövetség legkülönösebb irata. Ezen túlmenően azonban nem sok mindenben van egyetértés. A jelenések könyvének titokzatos számai, szimbólumai és kódolt üzenetei nyomán több bizarr teória kapott lábra, mint a Biblia bármely más iratával kapcsolatban. Milyen célt szolgál mindez? Erre a kérdésre akkor kaphatunk választ, ha megpróbáljuk elképzelni a Bibliát A jelenések könyve nélkül. Az Ószövetség után a négy evangélium következik, majd Az apostolok cselekedetei a kalandos misszióutakról szóló beszámolókkal, ezt pedig az így létrejött gyülekezetekhez írott levelek követik. Mindez szép, ám valami hiányzik: merre tart a történelem? Mi lesz a végkifejlet? Jézus tanítványai mind zsidó emberek voltak, akik gyermekkoruk óta azt hallották, hogy a Messiás majd véget vet a sok igazságtalanságnak, és új királyságot alapít, amelyben béke, szeretet és igazság uralkodik. Amikor azonban végig kellett nézniük, ahogy Jézus két gonosz...

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés… Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták). Azért ebbe bele lehet fásulni, nem? A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt. Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza...

„Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: »Ez a helyes út, ezen járjatok!«” (Ézsaiás 30:21 – EFO) Törvény és kegyelem. Olyan sokszor használt, mégis olyan kevéssé értett kifejezések. Szegény Pál is megpróbált valahogy rendet tenni a fejekben és a szívekben, de mindig valahogy szélmalomharcot vívott. Talán azért, mert a probléma nem a megértéssel hanem a hitetlenséggel van. Pál, akiben ott él a kegyelem és akit Isten lelke vezet, olyan embereknek magyarázza ezeket a dolgokat, akik szintén átélték már ezt az állapotot, életérzést, de valahogy mindig átvették az irányítást Istentől újra a saját kezükbe. A két irány, a bizonyos ló egyik vagy másik oldala pedig a törvényeskedés és a szabadosság. Mindegyik a lelkiismeretünket nyugtatja, a törvényeskedéssel a saját szemünkben akarunk jobbak lenni, a másikkal pedig folyton felmentjük magunkat. Kegyelemben élni tulajdonképpen Isten jelenlétében élést jelent és ez egyszerűen jó érzés....

„ Szólt Isten: » Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak! « Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. ” (1Mózes 1:26-27 – EFO ) Keresztényként hiszünk abban, hogy Isten a saját képére teremtette meg az embereket, vagyis olyannak, hogy hasonlítsunk hozzá. De vajon még mindig olyanok vagyunk mint Isten? Ha körülnézünk a világunkban, mit látunk? Háborúk, faji ellentétek, pénzügyi válságok, éhezés, sikkasztás, hazugságok vesznek minket körül, amit az emberek hoztak létre. Olyanok vagyunk mint Isten? Vagy legalább a keresztények olyanok? Azok a keresztények, akik marakodnak egymás között, lenéznek mindenkit, aki nem keresztény, meghurcolnak bizonyos bűnöket, másokról viszont nem vesznek tudomást... Olyanok vagyunk, mint Isten? Mit jele...

A bírák kora igencsak izgalmas (értsd: kaotikus) kora volt a zsidó népnek, ami eléggé egysíkú, ha csak a felszínét nézzük: a nép elfordul Istentől, aki az elnyomó szomszédos népek kezébe adja őket, ekkor a nép segítségül hívja Őt, mire Isten egy szabadítót (bírát) küld, aki elhozza a békét. Mielőtt megnéznénk néhány konkrét példát, gondold végig, hogy hányszor tesszük ugyanezt: jól megvagyunk Isten nélkül, és amikor jön az ellenség, kétségbeesetten szaladunk vissza hozzá. De sosem tanulunk a hibánkból, így kezdődik az egész elölről... Az eheti tanulmányhoz elég sokat kell olvasni, segítségként mindenhol megtalálod a vonatkozó részekhez vezető linket. Arra biztatlak, hogy legalább az egyik történetet olvasd végig, hidd el, úgy sokkal mélyebbre tudsz ásni!

„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (I. Mózes 3:15, RÚF) Minden itt kezdődött. Isten megteremtette a világosságot, hogy az ember fényben élhessen. Megteremtette a vizeket, a szárazföldeket, az eget, hogy az embernek meglegyen a helye a világban. Ez az ember lakhelye, a teremtménye ízlésére formálta azt. Ezután megteremtette a növényeket, hogy az embernek legyen mit enni, Megteremtette a különféle csillagokat, a napot, a holdat, hogy az ember mérni tudja az időt, a gyorsaságot, a távolságot, lásson fényt és sötétséget. Megteremtette a vízi állatokat, és a madarakat, megteremtette a szárazföldön élő állatokat, a csúszómászókat, és látta Isten, hogy ez jó az embernek. Ez jó neki. Ezután otthagyta a Mennyet, és a porba térdelt, úgy alkotta meg sárból, a saját kezével az embert. Végre élni fog az, akire annyira vágyik, akit annyira szeret, hogy minden vágya, hogy vele élhessen....

A gravitáció az egyik legjelentősebb azok közül a természeti törvények közül, amelyek meghatározzák az életünket. Soroljatok fel néhány dolgot, ami ebből a tömegvonzás törvényéből következik!  Isten teremtette ezt a világot, és annak törvényeit is. Mit gondolsz, miért van szükségünk ezekre a fizikai törvényekre? Isten királyságának alapja a szeretet törvénye, aminek első kitétele, hogy önkéntes kell legyen. Azért ez furcsa, nem? Képzeld el, ha a gravitáció is ilyen lenne, eldönthetnénk, hogy hasson-e ránk, vagy ne... Csakhogy ennek a törvénynek csakis így van értelme. Parancsra nem lehet szeretni, így ha Isten ragaszkodni akar a saját maga által felállított játékszabályokhoz, akkor ez a törvény egyenes út a szabad akarat törvényéhez, amivel  hatalmas kockázatot vállalt Isten. Ha szabad akaratot ad minden teremtményének, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kilépünk abból a rendszerből, ami a legjobb nekünk (hiszen erre lettünk teremtve), ami egyenes út a pusztuláshoz. Mi...

„Ők pedig mondták Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel elküld téged hozzánk az Úr, a te Istened” (Jer. 42:5) Ezen a héten Jeremiás könyvének, vagy történetének a végéhez közeledünk, ami eléggé beszédes történet Júda történelmén belül, sőt meg is határozza azt. Beszédes, mert igazán magunkra ismerhetünk benne. A júdeaiak megtudták Jeremiástól, hogy nekik nem túl jó következménnyel járó dologgal kell szembenézniük, ha nem hallgatnak Isten szavára, egészen pontosan az akkori legnagyobb hatalom kezébe adja őket, mert ennek a hatalomnak a fejét (Nabukodonozor) találta alkalmasnak arra, hogy népét megnevelje, vagy kigyógyítsa a bálványimádásból, illetve minden olyan dologból, ami fal volt Isten és népe között.

Néhány ráhangoló kérdés: Mi a kultusz? Istenben vetett hitünk rendezett, istentiszteleti keretek között folyó rendszeres megvallása. Nem Istennek, hanem az embernek van rá szüksége, hitének megvallásához. Mi a reform? Visszatérés az alapokhoz. Nem újítás, nem konzervatív hagyománytisztelet, hanem újragondolni az érvényes tartalom felől a formákat. Ki volt Jósiás? Júda utolsó nagy királya (Kr. e. 639­-608) között, aki a bálványok imádása helyett visszatért az ősi egyistenhithez és megreformálta az ország vallásos életét.

„Vigyázzatok, mert úgy küldelek ki benneteket, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyetek okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!” (Mt 10:16 EFO) Amikor elolvastam a tanulmány címét szemeim előtt rögtön két álarc jelent meg: egy a már görögök által is használt álarc, amellyel a különböző emberi érzéseket fejezték ki, míg a második a csodálatos Velencei Karnevál ideje alatt is viselt maszk, amelyekkel egy-egy jellemző emberi gesztust, mimikát is magunkra ölthetünk vagy akár érzelem nélküliséget is kifejezhetünk. A titokzatosság varázsa miatt is sokan kedvelik, és örömmel vesznek fel ilyen maszkot.  Ha azt érzed, hogy egy rövid történelem,- irodalom,- művészettörténet órába csöppentél bele e sorok után, és már szeretnél a bevezetőn túl lépni, akkor tarts velem, és bontsuk ki együtt a Példabeszédek könyvének néhány részét.