A gravitáció az egyik legjelentősebb azok közül a természeti törvények közül, amelyek meghatározzák az életünket. Soroljatok fel néhány dolgot, ami ebből a tömegvonzás törvényéből következik! Isten teremtette ezt a világot, és annak törvényeit is. Mit gondolsz, miért van szükségünk ezekre a fizikai törvényekre?
Isten királyságának alapja a szeretet törvénye, aminek első kitétele, hogy önkéntes kell legyen. Azért ez furcsa, nem? Képzeld el, ha a gravitáció is ilyen lenne, eldönthetnénk, hogy hasson-e ránk, vagy ne... Csakhogy ennek a törvénynek csakis így van értelme. Parancsra nem lehet szeretni, így ha Isten ragaszkodni akar a saját maga által felállított játékszabályokhoz, akkor ez a törvény egyenes út a szabad akarat törvényéhez, amivel hatalmas kockázatot vállalt Isten. Ha szabad akaratot ad minden teremtményének, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kilépünk abból a rendszerből, ami a legjobb nekünk (hiszen erre lettünk teremtve), ami egyenes út a pusztuláshoz. Mit ha egy hal azt mondaná, hogy márpedig ő a szárazföldön akar élni... Egyszerűen természetellenes.
A baj, pedig megtörtént:
„A tökéletesség mértéke voltál, bölcsességgel és szépséggel teljes! Isten kertjében, az Édenben jártál. Minden drágakő téged ékesített: rubin, topáz, gyémánt, krizolit, ónix, jáspis, zafír, gránát és smaragd. Teremtésed napján foglalták aranyba mindegyiket. Felkent kerub voltál Isten szent hegyén, aki szárnyaival védelmez. Tüzes kövek között jártál. Teremtésedtől fogva tökéletes voltál, amíg gonoszságot nem találtam benned. Kereskedésed meggazdagított, gazdagságod erőszakossá tett, így vétkeztél. Ezért ledobtalak Isten hegyéről, száműztelek a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub! Szépséged miatt szíved felfuvalkodott, fényességed miatt bölcsességed megromlott, ezért a földre dobtalak, királyok szeme elé hajítottalak, hogy mind lássanak. Szentélyedet bemocskolták súlyos bűneid, meggyalázták kereskedésed vétkei. Ezért tüzet hoztam ki belőled, hogy megemésszen téged, porig égesse dicsőséged, hadd lássa vesztedet minden földi lakó! Mind, akik ismertek a népek között, megrémültek bukásod miatt, s elborzadtak szörnyű veszteden. Mindörökre végeztem veled!” (Ezékiel 28:12b-19 – EFO)
„Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa! Pedig szívedben azt forgattad: »Felemelkedem a Mennybe, fölemelem trónomat Isten csillagai fölé, felülök a szent hegyre, messze északon, ahol az istenek összegyűlnek. Fölemelkedem a felhők fölé, s olyanná leszek, mint a Felséges!« Mégis alászálltál a holtak közé, lezuhantál a mélységes verem fenekére! Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek, s eltűnődnek rajtad: »Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld, akitől királyok és országok remegtek, aki a lakott földet pusztává pusztította, a városokat romhalmazzá rombolta, s foglyait sohasem engedte szabadon?«” (Ézsaiás 14:12-17 – EFO)
Egy angyal, Lucifer, fellázadt Isten uralma, és a szeretet törvénye ellen. Ez pedig egy hatalmas háború kezdetét jelentette. Mi volt Lucifer lázadásának az oka? Egyértelmű volt, hogy az első lázadást több is fogja követni, sőt, az első bátor (vagy botor) jelentkező egész lavinát fog elindítani, hiszen most már lesz aki elültesse a kétkedés magjait a többiek között, és így is lett. Lucifer maga mellé állította az angyalok egyharmadát, és az emberek őseit, Ádámot és Évát is.
Amikor arra panaszkodsz, hogy nehéz betartani a törvényeket, képzeld magad egy pillanatra Isten helyébe: szerinted milyen érzés volt tudni, hogy hatalmában állna megváltoztatni az univerzum sorsát, csak meg kéne változtassa a saját maga által hozott törvényt? Csak egy egészen apró módosítás vagy kiegészítés kérdése... De ez a törvény Istennek annyira a saját lényéből fakadt, hogy egyszerűen nem volt más út: ha szeret, engedi, hogy magunk döntsünk a sorsunkról. És valami más módszert keresett. Elfogadta a kihívást, és háborúba kezdett...
(Folyt. köv.)
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése