Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Szereted a jó történeteket? Szeretsz olvasni, filmet vagy sorozatot nézni? Esetleg belegondoltál már, hogy milyen lenne a kedvenc történeted világának (fő)szereplőjének lenni? De biztos nem ezek a kérdések futottak végig a fejeden, amikor a Gondolatébresző új témájának címét megláttad… Apropó… miért nem? Ha azt gondolod, hogy ez a könyv a csodás múltról szól, amikor sokkal könnyebb volt kereszténynek lenni, és különben is, sokkal könnyebb volt hinni is akkoriban, akkor még biztos nem olvastál eleget az első keresztényekről. Tudtad, hogy az első keresztények nagyrésze ugyanúgy csak történetek alapján hitt Jézusban, mint te is? Tudtad, hogy komoly nézeteltérések voltak a helyes keresztény életmódról a gyülekezeteken belül? Tudtad, hogy akkor is ugyanúgy meglepődtek az emberek a keresztények gondolkodásán, mint ma? Tudtad, hogy az, hogy valaki feltámadt a halálból, az már akkor is valótlannak tűnt? Tudtad, hogy az Apostolok cselekedetei egy olyan történet, aminek te is a sz...

Pál a pogányok misszionáriusaként számos gyülekezetet alapított a Földközi-tenger vidékén. Amikor csak tehette, felkereste ezeket a közösségeket, de nem időzhetett egy helyen sem túl sok ideig. Ám amikor távol volt, akkor sem hagyta magukra az új keresztényeket, akiknek nyilván sok kérdésük volt, gyakran előtérbe kerültek a korábbi életük rossz berögzülései, illetve folyamatosan konfliktusba kerültek a zsidókból lett keresztényekkel, akiknek nagyon határozott elképzelésük volt arról, hogy mi is a feltétele az üdvösségnek. Mivel személyesen nem tudott mindenhol jelen lenni (még ma is problémás ekkora területet beutazni, az akkori közlekedési viszonyok mellett pedig gondolhatod, hogy mennyire volt gyors a dolog), a legegyszerűbb és leghétköznapibb formában, levelekben küldte el válaszait, tanácsait és instrukcióit a gyülekezetekbe. Idővel leveleinek másolatait más gyülekezeteknek is elküldték (Kol 4:16), és bár néhány levele elveszett, tizenhármat mi is olvashatunk a Bibliában. Ha ...

„Ezért teljesen megbízhatónak tartjuk a próféták üzenetét. Jól teszitek hát, ha hallgattok a prófétákra, mert a szavuk olyan, mint a fény a sötétségben. Figyeljetek is rá, amíg eljön a hajnal, és a hajnalcsillag felkel a szívetekben! Mindenekelőtt meg kell értenetek, hogy az Írásban található próféciák közül egyetlen egyet sem lehet önkényesen értelmezni és magyarázni. Ugyanis a próféciák sohasem ember akaratából keletkeztek, hanem úgy, hogy a Szentlélek indított bizonyos embereket arra, hogy az Isten üzenetét mondják!” (2Péter 1:19-21 – EFO)   Ha adventista családban nőttél fel, biztos, hogy úgy érzed, neked már semmi újat nem lehet mondani a próféciákról. Óvodásként le tudtad vezetni a Dániel és a Jelenések könyve kapcsolatát, mindent tudtál a világbirodalmak szerepéről a történelemben, és talán hozzám hasonlóan azon aggódtál, hogy legalább a családi nyaralásig ne kezdődjön még el a nagy nyomorúság. De vajon biztos, hogy olyan jól informáltak vagyunk ebben a kérdésben? ...

Ha tudnád, hogy hamarosan meghalsz, te kinek írnál levelet? A családodnak? A barátaidnak? És mit írnál nekik? Péter nagyon is valóságosan szembesült ezzel a problémával. Második levelében azokat a dolgokat gyűjti össze, amelyeket mindenképpen tudatosítani akar a címzettekben, még a halála előtt. Most a 2Péter 1:1-15-ig tartó részt vizsgáljuk meg alaposabban. „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, üdvözletét küldi mindazoknak, akik velünk együtt ugyanazt a drága hitet kapták Istenünk és Üdvözítőnk, az igazságos Jézus Krisztus által. Mind több és több kegyelem és békesség töltsön be titeket azáltal, hogy Istent és Urunkat, Jézust, személyesen és egyre mélyebben megismeritek.” (1-2) Kiknek ír Péter? Mi lehet a levél témája a bevezetője alapján? Oké, a levél tehát minden kereszténynek szól. Ezt elég könnyű kiolvasni belőle. Na de kik azok a keresztények, és mi az a hit, amit Jézus által kaptak? Keresztény az, aki Krisztust követi, és ebből következik az a hit is, a...

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2:9 – KAR) Nagyon érdekes módon ír Péter a pogányokból lett hívőknek. Azért is szokatlan az, ahogyan fogalmaz, mert egy zsidó ember a pogányokat nem hogy szentnek nem tartotta, hanem egyenesen kerülte, ha csak nem üzleti, vagy érdekbeli dolog vezette rá, hogy tárgyalást folytasson vele. Igazából annyira tisztátalannak tartották a más nemzetbeli (= pogány) embereket, hogy ha netán találkoztak, vagy akár kezet fogtak eggyel, különböző tisztulási folyamatokon kellett átmenniük, és amíg nem estek át ezen, addig tisztátalannak voltak nyilvánítva. Ehhez képest most Péter egészen másként fogalmaz: papnak,  szentnek és megtartásra valónak nevezi a pogányból kereszténnyé lett embereket. (Az egyszerű fordítás szerint kiválasztottnak és Isten tulajdonának hívja őket – szerk.) ...

„ A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: » Ez az ember a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük! « ” (Lukács 15:1-2) A gyülekezetek rendkívül sok energiát fektetnek abba, hogy felvegyék a kapcsolatot olyan emberekkel, akik még nem tértek meg, és Jézushoz vezessék őket. Előadássorozatok, egészségügyi programok, párkapcsolati tréningek, szeretetszolgálat, gyermektáborok, sportolási lehetőségek... Hosszú listát lehetne írni ezekből. De vajon el tudjuk mondani azt magunkról, hogy az emberek körénk gyűlnek, hogy hallgassák amit mondunk? Hogy el kell menekülnünk előlük, hogy egy kicsit magunk legyünk és feltöltődhessünk (Máté 14:13)? Milyen hatékonynak látod a gyülekezeted törekvéseit minél több ember elérésére? Mi volt a legjobban sikerült evangelizációs alkalmatok? Mit gondolsz, az miért volt sikeres? A negyedév első tanulmányában beszéltünk arról, hogy a kereszténység lényege az, ...

„Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák. Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni. Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van. Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!” (Máté 5:13-16 - EFO) Eltöprengtem, hogy az e heti szombatiskola miben más, mint az előzőek. Minden eddigi lecke a helyreállításról és a hívők ebben betöltött szerepéről szól, mégis most egy kicsit más szemszögől nézzük meg ezt a témát. Ez pedig a SZÜKSÉGLET. Jézus eljön és szabadulást hirdet, mert az emberiségnek megmentőre van szüksége. Elküld minket, hogy legyünk a föld sói a világban, hogy szeressük a felebarátot és legyünk az Ő munkatársai, mert a ...

„Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak.” (Ez 47:9) Ezékiel leírja egy látomását, ami első ránézésre akár egy rémtörténet lehetne. Ezékiel könyve 37. fejezete 1-14-ig egy csontokkal teli völgyet mutat be nekünk. Csak Ezékiel és Isten élők. Ahogy körülnéz Ezékiel, azt látja, hogy rengeteg csont hever a földön, olyan rég, hogy teljesen kiszáradtak. Isten azt mondja, hogy beszéljen a csontoknak. Mondja nekik, hogy keljenek életre, mert Isten szólítja őket. Ahogy ezt elmondja nekik Ezékiel, a csontok összeállnak, majd testté formálódnak, és végül életre kelnek. Rengetegen vannak. Isten megmutatja a feladatást Ezékielnek. Ők Izráel. Ők azok, akik már rég feladták, akik lélekben halottak, de a Seregek Ura képes kihozni őket a sírjaikból, és új erőt adni nekik. Mit gondolsz erről a szimbólumról? Mire tudsz következtetni belőle? A feltáma...

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.  Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” (146. Zsoltár 7-9.) Hányszor jártál már így? Szombat reggel van, díszmagyarban várod a buszt, vagy ülsz be az autóba, hogy fél tízre biztosan odaérj a gyülekezetbe. Három percet késel a szombatiskoláról, megvető pillantások mindenfelől, ráadásul még a ruhád sem elég hosszú/fekete/stb. Az istentiszteletet végigülöd, és bár az elhangzottak vonatkozhatnának mindenkire, neked is csak a másik sorban ülő jut eszedbe — bizony, meg kellene változnia. A délutáni óra nem maradhat el, még akkor sem, ha csak hárman jönnek össze, és miután végre hazaértél, várod a naplementét, mint a rabbi a San Francisco-i Kölyök című filmben. Isten határozott tervvel adta a szombatot az ember részére. Eredetileg ...

„ Szólt Isten: » Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak! « Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. ” (1Mózes 1:26-27 – EFO ) Keresztényként hiszünk abban, hogy Isten a saját képére teremtette meg az embereket, vagyis olyannak, hogy hasonlítsunk hozzá. De vajon még mindig olyanok vagyunk mint Isten? Ha körülnézünk a világunkban, mit látunk? Háborúk, faji ellentétek, pénzügyi válságok, éhezés, sikkasztás, hazugságok vesznek minket körül, amit az emberek hoztak létre. Olyanok vagyunk mint Isten? Vagy legalább a keresztények olyanok? Azok a keresztények, akik marakodnak egymás között, lenéznek mindenkit, aki nem keresztény, meghurcolnak bizonyos bűnöket, másokról viszont nem vesznek tudomást... Olyanok vagyunk, mint Isten? Mit jele...

Jézus elment. Itt hagyta a tanítványait egy nagyon nehéz feladattal: „Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön. Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:18-20a - EFO) Összegyűjtöttem néhányat azok közül a problémák közül, amivel az első időkben ezeknek az embereknek szembesülniük kellet. Aki a barátjuknak mondta magát, otthagyta őket, már nem láthatták szemtől szembe, nem beszélgethettek vele úgy, mint korábban. Ez a barát rájuk bízta egy olyan feladat folytatását, amiért őt már egyszer megölték, így nem elképzelhetetlen, hogy rájuk is ez vár. Csapatuk nagy része tanulatlan, egyszerű ember, nyelvismeret, szónoki és teológiai tanulmányok, illetve tudományos ismeretek nélkül. Azt a feladatot kapták, hogy kb. hetvenen fogják magukat, és a világon élő össz...

Egy darabig eltöprengtem azon, hogy mit jelenthet ez a cím. De végig gondolva a tanulmányt, azt hiszem nagyon találó, mert Isten a bajtársainak hív el minket, hogy Vele járjuk ez a világot és tegyük azt, amire elhívott minket. „Ti pedig a barátaim vagytok, ha folyamatosan megteszitek, amit parancsolok nektek. Ezentúl már nem szolgák vagytok, mert a szolga nem tudja, hogy az ura mit és miért tesz. Mostantól fogva a barátaim vagytok, mert mindent elmondtam és megmutattam nektek, amit az Atyától hallottam és tanultam!” (János 15:14-15 — EFO) Itt van Jézus tanítványi köre. Ennél színesebb társaságot azt hiszem sehogy sem lehetett volna összeválogatni. A szabadságharcos partizántól a kollaboráns vámszedőig, a művelt könyvmolytól az egyszerű halászig bezárólag. Viszont egy dolog közös volt bennük: annak ellenére, hogy mindegyik tisztában volt saját méltatlanságával és alkalmatlanságával, mégis hajlandóak voltak követni Jézust. Isten módszere mindig is az volt, hogy tökéletlen, ese...