Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Az emberek lenézték őt, még barátai is elhagyták. Tudta, mi a fájdalom, és hogy mit jelent a betegség, de mi arcunkat eltakartuk, hogy ne is lássuk. Nem törődtünk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá. S mi még azt hittük, hogy Isten csapásai sújtják, hogy ő veri és bünteti! Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt! Békességünk büntetését ő fizette meg, és sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:3-5 – EFO) „Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk. Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből.” (1Péter 2:24 – EFO)   Jézus az érthetetlen Isten. Egyszerűen mindig meg tud lepni. Péter is így volt vele. Tapasztalt ember volt, ismerte a világot, amiben élt. Tudta, hogy csak a kemény munkával lehet elérni valamit és ő nem volt tétlen. Ismerte a világ törvény...

„ A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: » Ez az ember a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük! « ” (Lukács 15:1-2) A gyülekezetek rendkívül sok energiát fektetnek abba, hogy felvegyék a kapcsolatot olyan emberekkel, akik még nem tértek meg, és Jézushoz vezessék őket. Előadássorozatok, egészségügyi programok, párkapcsolati tréningek, szeretetszolgálat, gyermektáborok, sportolási lehetőségek... Hosszú listát lehetne írni ezekből. De vajon el tudjuk mondani azt magunkról, hogy az emberek körénk gyűlnek, hogy hallgassák amit mondunk? Hogy el kell menekülnünk előlük, hogy egy kicsit magunk legyünk és feltöltődhessünk (Máté 14:13)? Milyen hatékonynak látod a gyülekezeted törekvéseit minél több ember elérésére? Mi volt a legjobban sikerült evangelizációs alkalmatok? Mit gondolsz, az miért volt sikeres? A negyedév első tanulmányában beszéltünk arról, hogy a kereszténység lényege az, ...

„Az apró, de igen fontos tulajdonságok leckéje” A hegyi beszédről szóló tanulmányt követően a hitről és a gyógyulásról fogunk ezen a héten tanulni. Kezdjük az elején egy közös gondolkozással! Ha listát kellene írnunk arról, hogy mitől félünk a legjobban, szerintem elég változatos képet kapnánk. Többen a pókoktól, a magasságtól, és az életükben fontos dolgok elvesztését sorolnák fel.Te mitől félsz a legjobban? Gondolkozz el ezen picit.   A sok listában biztos vagyok a közös vonás a családtagok, illetve a szeretteink elvesztése lenne. Ez nem is csoda, mert az ember társas lény. Most azonban álljunk meg egy percre, és imádkozzunk. Gondoljuk végig, hogy mi lenne, ha ezt a listát nem mi, hanem Isten készítené? Vajon az ő mércéje alapján is ezek kerülnének be ebbe a listába? Az Ő mércéje alapján teljesen máshogy alakulna ez a lista. Az első helyre az örök élet elvesztése kerülne. Ennek ellenére Ő törődik a földi életünk listájával is, így a betegségek gyógyításával. A héten azoka...

„Csak egy mellékszereplő vagyok! Nem sokat tudok tenni, hisz nem vagyok olyan jó! Mégis hogy tehetném? Hisz nem vagyok különleges! Nem vagyok képes erre!” Hányszor küzdöttél ilyen gondolatokkal? Hányszor visszakoztál hasonló kifogásokkal Isten hívására, vagy a barátaid kérésére? Ha volt már ilyen, akkor a mostani tanulmány neked fog szólni! A Biblia tele van olyan történetekkel, olyan emberekkel, akik kicsik, gyengék, és ingerültek voltak, mégis Isten hatalmas feladattal bízta meg őket, és végre is hajtották, még akkor is, ha időnként elbuktak. Nézzünk meg pár ilyen történetet! Dávid ( 1Sámuel 17:41-51 és 2Sámuel 11, 12:1-24 ) „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál! Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor ma...

A bírák kora igencsak izgalmas (értsd: kaotikus) kora volt a zsidó népnek, ami eléggé egysíkú, ha csak a felszínét nézzük: a nép elfordul Istentől, aki az elnyomó szomszédos népek kezébe adja őket, ekkor a nép segítségül hívja Őt, mire Isten egy szabadítót (bírát) küld, aki elhozza a békét. Mielőtt megnéznénk néhány konkrét példát, gondold végig, hogy hányszor tesszük ugyanezt: jól megvagyunk Isten nélkül, és amikor jön az ellenség, kétségbeesetten szaladunk vissza hozzá. De sosem tanulunk a hibánkból, így kezdődik az egész elölről... Az eheti tanulmányhoz elég sokat kell olvasni, segítségként mindenhol megtalálod a vonatkozó részekhez vezető linket. Arra biztatlak, hogy legalább az egyik történetet olvasd végig, hidd el, úgy sokkal mélyebbre tudsz ásni!

„Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1:37). Bevezetésként sok mindent írhatnék Lukácsról. Például azt, hogy egy igazi reneszánsz ember lehetett, noha ennek a szónak még nem igazán volt értelme akkor, amikor az evangéliuma született, hiszen a reneszánszra még kellett várni úgy másfélezer évet, de a tények embere és egy igazi tudós volt, aki logikus és ok okozati összefüggéseket keresett a világ dolgai és történései között. Alapos volt és tényszerű. Amit alkotott, az evangéliuma és az apostolok cselekedetei, az nyugodtan megállná a helyét akármelyik tudományegyetem szakdolgozatai között. Elmondhatnám azt is, hogy az evangéliumát mindenkinek írta. A megfogalmazásai és az, ahogyan Jézust bemutatja, az Ádámig visszavezetett családfa vagy az, hogy konkrétan elhelyezi Jézus életét a történelemben, térben és időben, ezáltal minden korban élő mindenféle embernek válaszol arra, hogy Isten mennyire valóságos és tevékeny az egész emberiség és minden ember életében személy szerint.

„Végül ezt mondta: »A szombat ünnepe van az emberért, és nem az ember a szombatért.  Így hát az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is«” (Mk. 2:27-28 - EFO) Az eredeti dolgok sokkal értékesebbek az utánzatoknál, azt hiszem ebben mindannyian egyetértünk. Biztos nem rossz egy Adios cipő, na de az csak az Adidas utánzata... Az utánzat rosszabb, mint ha valami márkajelzés nélküli holmid van. Tudod, a hamisítvány-kereszténység is ilyen: ha vissza tudod mondani azt, amit tanultál, sokat tudsz, de nem éled meg, akkor valami nem stimmel. Az Istennel való kapcsolat az, ami eredetivé tesz, azzá, akinek lenned kell - nyilván a gonosz pedig abban érdekelt, hogy gyengítse ezt. A kereszténység a folyamatos kapcsolatról szól. Nincs annál silányabb dolog, mint 30 éves tapasztalatokat mesélni (főleg, ha nem is a sajátod), miközben Isten naponta akar veled csodát művelni. Mikor találkoztál utoljára Istennel? El tudod mondani azt magadról, hogy folyamatosan látod őt munkálkodni az életedben...

„ Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza! Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. ”   (Zsid. 10:21-22 EFO) Világ életemben izgattak azok a helyek, ahova nem szabad bemenni. A Parlament elzárt zugai, egy templom hátsó ajtajai, vagy egy vár díszes tervei, amik el vannak zárva a látogatók elől. Valami mindig vonzott, meg akartam nézni, mit rejt az  „ Idegeneknek belépni TILOS! ”  tábla, hogy elrejtett kincseket, kékszakálli borzalmakat, vagy üres termeket találok.

„Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, Isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. . Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja.” Talán nem sokan tudjátok, hogy melyik kedvenc regényem kezdő sorai az előbbiek. A következőt viszont biztosan ismeritek: "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet" Bár a Bibliát nem úgy szoktuk olvasni, mint a Galaxis Útikalauz Stopposoknak ot, vagy bármely hétköznapi könyvet, ebben a negyedévben visszalapozunk a kis fekete, keményfedelű mentálhigiénés tanácsadónk első lapjaira, és a létünk alapjait, okát, és értelmét kutatjuk együtt. Hát vágjunk is bele!