„Végül ezt mondta: »A szombat ünnepe van az emberért, és nem az ember a szombatért. Így hát az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is«” (Mk. 2:27-28 - EFO)
Az eredeti dolgok sokkal értékesebbek az utánzatoknál, azt hiszem ebben mindannyian egyetértünk. Biztos nem rossz egy Adios cipő, na de az csak az Adidas utánzata... Az utánzat rosszabb, mint ha valami márkajelzés nélküli holmid van.
Tudod, a hamisítvány-kereszténység is ilyen: ha vissza tudod mondani azt, amit tanultál, sokat tudsz, de nem éled meg, akkor valami nem stimmel. Az Istennel való kapcsolat az, ami eredetivé tesz, azzá, akinek lenned kell - nyilván a gonosz pedig abban érdekelt, hogy gyengítse ezt. A kereszténység a folyamatos kapcsolatról szól. Nincs annál silányabb dolog, mint 30 éves tapasztalatokat mesélni (főleg, ha nem is a sajátod), miközben Isten naponta akar veled csodát művelni.
Mikor találkoztál utoljára Istennel? El tudod mondani azt magadról, hogy folyamatosan látod őt munkálkodni az életedben?
Mária és Márta mindketten Jézus barátai voltak, de ha a szívüket nézzük, azt látjuk, hogy az egyiknek nincsen békessége, igazi kapcsolata vele, bár nagyon sokat tesz - bizonyítani akar. A másik az év napján sokat dolgozik, de tudja, hogy ki jött el hozzájuk, leült a lábához, és megnyugodott. Azt hiszem, hogy ez Isten eredeti szándéka: töltsünk vele minőségi időt.
Amikor megalkotta saját képére az embert, előtte jónak nyilvánította a teremtést. Sőt, nem csak egyszerűen „jó”-nak, hanem teljesen és tökéletesen jónak. Szupernek, fantasztikusank, elbűvölőnek - tökéletesnek. Aztán megteremtette az embert, és ezzel egy csodálatos kapcsolat vette kezdetét. Gondolj bele! A teremtő nem elégedett meg a sok természeti szépséggel, a virágzó fákkal, a csodálatos tájjal, a színes halakkal és madarakkal, a különleges állatokkal... Embert alkotott, aki hasonlít hozzá, aki a barátja lehet. És az ember első napja pontosan erről a barátságról szólt. Isten valami ilyesmit mondhatott neki:
„Figyelj rám! Csináljuk a következőt: töltsük együtt ezt az egész napot. Beszélgessünk, sétáljunk, ismerjük meg egymást, aztán este lefekszünk aludni. Majd másnap dolgozunk. De a legfontosabb ez a nap. Az első az életedben. Szeretném, ha velem töltenéd.”
Szerinted milyen képe lehetett az első embereknek Istenről? Mit gondoltak a szombatról? És ma hogy áll a helyzet? Mi vajon ugyanolyan örömmel várjuk ezt a napot, mint ők tehették?
Isten az embert a szombatra teremtette, és ez a bűneset után sem változott meg. Az Egyiptomból való kivonuláskor még a mannát is úgy kapták, hogy ez beépüljön a mindennapi rutinjukba (2Móz. 16:22-30). Isten azt szeretné, ha ezen a napon nyugton maradnál. Ez még a tízparancsolatba is belekerült, nem is akárhogy: azt mondta, hogy aki és ami fölött hatalmad van, annak a számára is ez legyen a törvény.
Miről szól a szombat? Olvasd el Mózes 3. könyvének 25. fejezetét!
Itt azt olvassuk, hogy az Úr még tovább ment, és elkápráztató módon kiszélesítette a nyugalom napját: nem csak minden hetedik napon volt szombat, hanem minden hetedik év is ezt jelképezte - a megnyugvást, a megbékélést, az Istennel való kapcsolatot. Sőt! Minden hetedig szombatév után jött a jubileum éve. Ez olyan volt, mint egy 100%-ig kiteljesedett szombat. Igazi örömünnep, a legnagyobb örömé: az elengedés, a kegyelem, az újrakezdés és a helyreállítás éve. Ezek az évek mind előre mutattak: lesz majd valamikor egy olyan kapcsolat Isten és ember között, ami ezt a nyugalmat és békességet hordozza.
Az év többi napján abból merítesz, amit Isten jelenlétében töltesz. Akkor leszel eredeti, vagyis akkor tudsz azzá válni, akinek Isten teremtett, ha folyamatos kapcsolatban vagy vele. Ha napról napra kapcsolatban maradsz vele, ha szombatról szombatra minőségi időt töltesz vele. Nos... Készen állsz, hogy önmagad legyél?
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése