Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  1. tanulmány, december 31. – január 6. Isten családjának tagjai A negyedéves Bibliatanulmányunk arról szól, hogyan gazdálkodjunk azokkal az eszközökkel (anyagi javakkal), amelyeket Isten bízott ránk. De előtte nagyon fontos tisztázni az alapokat: Kik vagyunk mi Isten szemében? Milyen kapcsolatban vagyunk vele? És Ő milyen kapcsolatban szeretne lenni velünk?  Ha eddig a sáfárság számodra leginkább a kötelességekről szólt, gyere és gondold át velem ezeket az igéket, hogy meglásd, mennyi áldást tartogat számodra Isten ezeken a „kötelességeken” keresztül is! „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” 1János 3:1 (RÚF) Ismered ezt a pólófeliratot? „Yes, I am a princess, my father is the King of kings” (Igen, hercegnő vagyok, az apukám a királyok Királya). János azt mondja, Isten gyermekei vagyunk. Mit jelent ez számodra? Miben tudod megélni a hétköznapjaidban, hogy Isten gyermeke vagy? Gondoltál már...

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés… Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták). Azért ebbe bele lehet fásulni, nem? A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt. Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza...

„Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.” (Galata 3:18 – EFO) Gondolkodtál már azon, hogy az Ószövetséget miért nevezzük időnként Ótestamentumnak? Nem, nem azért, mert szeretjük a régies és érthetetlen szavakat :) Járjunk egy picit ennek utána! Mit jelent a testamentum szó? Próbálj utánanézni! Mi a különbség a szövetség és a testamentum között? Általában véve a szövetség és a végrendelet (testamentum) eltér egymástól. A szövetség jellemzően két vagy több fél közös megegyezése, amit szerződésnek vagy megállapodásnak is neveznek. Ezzel szemben a végrendelet egyetlen ember kijelentése. Ha visszalapozol az előző heti tanulmányhoz, akkor láthatod, hogy mikor Isten Ábrahámmal szövetséget kötött, tulajdonképpen egy ilyen egyoldalú kijelentést tett. Nem volt semmi „de”, „csak”, „ha”, „amennyiben”. Nagyon érdekes, hogy az Ószövetség görög ...

„Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni! Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!” (2Péter 3:17-18 – EFO) Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Péter idejében még könnyű lehetett kereszténynek lenni. Ott voltak az élő tanúk, akik személyesen ismerték Jézust, aki maga képezte ki őket… Aztán ott volt a Szentlélek, aki nagyon is látható módon volt jelen az akkori egyház életében: sorra történtek a csodák, tömegével tértek meg az emberek… Csakhogy a korabeli egyház két nagyon komoly problémával nézett szembe: egyrészt a kereszténységük miatt őket érő általános megvetéssel és zaklatással (a szervezett üldözések előszele), másrészt a hamis tanítókkal. Péter erőteljes és határozott levelei...

Születésnap, szalagavató, esküvő, diploma… Mindegyikünknek vannak nagy napjai az életben. Neked milyen nagy eseményed lesz a közeljövőben? Nemrég beszéltünk arról, hogy a próféták nem jósok, hanem azok, akik Isten szemével látnak. Most egy olyan próféciáról lesz szó, ami a jövőbe enged belesnünk. De álljunk csak meg egy pillanatra: Most akkor mégis a jövőt tudjuk meg a próféciából? Hogyan derül ki a jövőről szóló próféciákból, hogy mi Isten akarata a jelenben? Nézzük meg, hogy miről ír Péter: „Mindenekelőtt értsétek meg, hogy az utolsó napokban olyan gúnyolódók lépnek majd színre, akik csak a saját emberi kívánságaikat követik, és mindenből gúnyt űznek! Azt mondják: »Jézus megígérte, hogy vissza fog jönni, igaz? De hol késik? Mióta őseink meghaltak, semmi sem változott! Minden ugyanúgy megy tovább, mint a világ teremtése óta.« Ezek a gúnyolódók szándékosan nem akarnak emlékezni arra, hogy Isten a szava által teremtette az eget és a földet réges-régen, majd a szárazfölde...

„Ezért teljesen megbízhatónak tartjuk a próféták üzenetét. Jól teszitek hát, ha hallgattok a prófétákra, mert a szavuk olyan, mint a fény a sötétségben. Figyeljetek is rá, amíg eljön a hajnal, és a hajnalcsillag felkel a szívetekben! Mindenekelőtt meg kell értenetek, hogy az Írásban található próféciák közül egyetlen egyet sem lehet önkényesen értelmezni és magyarázni. Ugyanis a próféciák sohasem ember akaratából keletkeztek, hanem úgy, hogy a Szentlélek indított bizonyos embereket arra, hogy az Isten üzenetét mondják!” (2Péter 1:19-21 – EFO)   Ha adventista családban nőttél fel, biztos, hogy úgy érzed, neked már semmi újat nem lehet mondani a próféciákról. Óvodásként le tudtad vezetni a Dániel és a Jelenések könyve kapcsolatát, mindent tudtál a világbirodalmak szerepéről a történelemben, és talán hozzám hasonlóan azon aggódtál, hogy legalább a családi nyaralásig ne kezdődjön még el a nagy nyomorúság. De vajon biztos, hogy olyan jól informáltak vagyunk ebben a kérdésben? ...

„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó­mászó mindenféle állaton.” ​ (1Móz 1:26 – ÚRK) A Biblia első lapjain azt olvassuk, hogy amikor Isten befejezte a teremtést a földön, minden egyes nap végén azt mondta, hogy tökéletes az amit alkotott, beleértve az embert is. Sátánnak, azonban sikerült kételyt ébreszteni az emberiség szívében Isten iránt, és így bűnbe, az az a pusztulásba taszította az emberi fajt. Az ember sokkal többet veszített az engedetlenségével, mint csupán a „tökéletességét”​. Szinte minden megváltozott. „Elbitorolta az eredetileg Ádámnak adott uralmat a föld felett. Krisztus azonban áldozatával megfizette a bűn árát, amivel nemcsak az embert mentheti meg, hanem elveszett uralmát is visszaadja neki. Mindazt, amit az első Ádám elveszített, a második Ádám visszaszerzi.”​ (Ellen G. White cikke, Signs of the Times. 1908. november 4.) ...

„ Szólt Isten: » Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak! « Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. ” (1Mózes 1:26-27 – EFO ) Keresztényként hiszünk abban, hogy Isten a saját képére teremtette meg az embereket, vagyis olyannak, hogy hasonlítsunk hozzá. De vajon még mindig olyanok vagyunk mint Isten? Ha körülnézünk a világunkban, mit látunk? Háborúk, faji ellentétek, pénzügyi válságok, éhezés, sikkasztás, hazugságok vesznek minket körül, amit az emberek hoztak létre. Olyanok vagyunk mint Isten? Vagy legalább a keresztények olyanok? Azok a keresztények, akik marakodnak egymás között, lenéznek mindenkit, aki nem keresztény, meghurcolnak bizonyos bűnöket, másokról viszont nem vesznek tudomást... Olyanok vagyunk, mint Isten? Mit jele...

„Sohasem olvastátok az Írásokban, hogy amelyik követ az építők megvetették, az lett a szegletkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt” (Mt 21:42 - ÚRK) E heti tanulmányunk nagyon jó betekintést nyújt nekünk arról, hogy mit látunk és várunk el a jövőnkkel kapcsolatban, de még Istennel és az Ő tervével kapcsolatban is. Amikor ezekről a dolgokról gondolkodom, mindig eszembe jut az Ésaiási ige: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésa 55: 8-9) Az alapigével kapcsolatban is teljesen igaz, hogy nem olyan Messiást kapott a választott nép, mint amilyenről áhítozott. El kell ismerni, hogy nem volt túlságosan rossz az elvárásuk, sőt…. Istennek azonban ennél tökéletesebb terve volt, ami nem volt átszőve az emberi önzéssel, és bírvággyal. Isten népe akkor is és mai is elfelejti, hogy amíg ...

Vasárnap volt az esküvőm. Az ezt megelőző időszak nem volt egyszerű (egyetem - gyakorlat - félállás - esküvőszervezés), de az utolsó hétre lett igazán kemény a helyzet. Elfelejtettem egy vérvételre elmenni, meg kellett változtassuk az esküvő helyszínét (3-4 nappal az esemény előtt ez nem olyan buli), a pendriveomról eltűnt minden (egyetemi beadandók, óravázlatok, diasorok, tételek...), majd az esküvő reggelén sikerült leejtenem a tabletemet a fürdőszoba kövére... Az eredményt gondolom mindenki ki tudja találni...   Az életünk valahogy mindig ilyen... Mindig egyszerre üt be minden irányból a baj. Nem elég, hogy frusztráltak vagyunk, mert különböző helyzetekben teljesítenünk kell, még jön néhány igazán idegesítő apróság, vagy akár komolyabb stresszfaktor, csak hogy biztosra menjünk. Mikor megnéztem miről kell írnom a gondolatébresztőt, arra gondoltam, hogy ilyen nincs... Pont nekem, pont most, pont ez a téma nem lehet véletlen. Jézus ezt üzente nekem a múlthéten, és ezt üzen...

Jézus elment. Itt hagyta a tanítványait egy nagyon nehéz feladattal: „Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön. Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:18-20a - EFO) Összegyűjtöttem néhányat azok közül a problémák közül, amivel az első időkben ezeknek az embereknek szembesülniük kellet. Aki a barátjuknak mondta magát, otthagyta őket, már nem láthatták szemtől szembe, nem beszélgethettek vele úgy, mint korábban. Ez a barát rájuk bízta egy olyan feladat folytatását, amiért őt már egyszer megölték, így nem elképzelhetetlen, hogy rájuk is ez vár. Csapatuk nagy része tanulatlan, egyszerű ember, nyelvismeret, szónoki és teológiai tanulmányok, illetve tudományos ismeretek nélkül. Azt a feladatot kapták, hogy kb. hetvenen fogják magukat, és a világon élő össz...