„Sohasem olvastátok az Írásokban, hogy amelyik követ az építők megvetették, az lett a szegletkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt” (Mt 21:42 - ÚRK)
E heti tanulmányunk nagyon jó betekintést nyújt nekünk arról, hogy mit látunk és várunk el a jövőnkkel kapcsolatban, de még Istennel és az Ő tervével kapcsolatban is. Amikor ezekről a dolgokról gondolkodom, mindig eszembe jut az Ésaiási ige:
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ésa 55: 8-9)
Az alapigével kapcsolatban is teljesen igaz, hogy nem olyan Messiást kapott a választott nép, mint amilyenről áhítozott. El kell ismerni, hogy nem volt túlságosan rossz az elvárásuk, sőt…. Istennek azonban ennél tökéletesebb terve volt, ami nem volt átszőve az emberi önzéssel, és bírvággyal. Isten népe akkor is és mai is elfelejti, hogy amíg Ő maga csak jót akar magának, addig Isten a legjobbat akarja az Ő népének. A nép minimum egy „jó” katonát várt, de végül mégis csak egy királlyal szerették volna teljesíteni a vágyukat.
Egy nagyon erős törvényszerűség van abban, ahogyan megéljük a várakozásainkat, amikor nem pontosan úgy történnek a dolgok, ahogyan mi azt „nagyon is jól” elterveztük. Ha Isten nem egy „földi” Messiás királyt küldött nekünk, akkor mi majd királlyá koronázzuk.
1. Miért nem akarta Jézus, hogy az emberek földi királlyá tegyék Őt?
Jézus látta, hogy a nép nem csak egy egyszerű királyt akar belőle faragni, hanem magát a gyógyító, élelemmel ellátó, katona, stb… karizmával rendelkező „csodalényt” láttak Benne, aki majd mindig rendelkezésére áll a népe számára. A legrosszabb az egészben az, hogy ezek az emberek nem a lelki terhektől, vagy bűnöktől akartak megszabadulni, hanem az éppen aktuálisan regnáló római uralomtól. Egyszerűen ők akarták uralni az egész világot, és Jézussal az oldalukon minden meg volt ehhez számukra. Jézus földi munkássága azonban csak és kizárólag az emberiség bűntől való szabadítására terjedt ki, és nem foglalta magába az önzés, és uralkodási vágy lehetőségét, és annak táplálását más emberekben sem.
2. Mennyire lehettek volna biztosak abban, hogy Isten nem egy földi király munkássága által akarja megváltani az Ő népét?
A Biblia tele van olyan Messiási jövendölésekkel, amikben beszél a Messiás munkásságáról, amik valljuk be nem egy emberszabású király munkakörébe tartoznak. Tudnátok ilyen igéket említeni?
3. Mi volt az a dolog, ami hozzá segítette a népet a rossz látásmódhoz még a Messiással kapcsolatban is?
„És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” (Máté 21: 12-13)
Azzal a szomorú ténnyel találkozunk ebben a szakaszban is, hogy még azok az emberek sem álltak a helyzet magaslatán, akiket az Isten arra rendelt a népe körében, hogy Őt híven és igazán mutassák be nem csak az ő népük, hanem más népek számára is. Vagyis Isten a Papokat egyfajta közbenjárói, közvetítői szereppel ruházta fel, de ők találtak maguknak más elfoglaltságot. A kapzsiság oda vezette őket, hogy már nem is számított bűnnek, ha loptak és csaltak, sőt akkor sem, ha ezt az Isten templomában tették.
4. Hogy is van ez velünk?
Az igaz, hogy a jeruzsálemi templom ma már nem egy Isten szemében hiteles, vagy akár létező intézmény lenne, de Istennek ma is van temploma, ahova nagyon szívesen betérne, de nem teheti, mert legalább annyira másra használjuk az eredeti rendeltetéséhez képest, mint Jézus idejében a jeruzsálemi templomot.
„Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.” (I. Kor. 3:16-17)
Említsetek néhány dolgot, amivel tisztán tarthatjuk Isten templomát!
A templom megtisztítása után Jézus az Isteni szeretetre és szolgálatra hívja fel a figyelmet azzal, hogy betegeket gyógyít, azaz szolgál nekik, akiknek nem csak a testét de leginkább a lelki életét gyógyította meg. Majd példázatokat mond el, amikben rámutat arra, hogy mennyire elfajult az Ő népe az idők folyamán. Mindez azért történt, mert inkább hittek a saját elképzeléseiknek, mint a testben megjelent Messiásnak. A példázatokban Jézus egyértelműen elmondja, hogy hogyan kell neki bevégeznie a földi szolgálatát, ugyanakkor azt is elmondja, hogy mi lesz azoknak a „gonosz szolgáknak” a vége, akik ellene álltak az Isten késztetéseinek.
Gondolkodjunk el azon, hogy Jézus hányszor szeretett volna eljönni a mi lelki templomunkba is, de nem tudott, mert éppen más feladatba kezdtünk, mint amivel éppen foglalkoznunk kellett volna...
Kívánom mindannyiunknak, hogy Jézus mihamarabb elfoglalja a helyét a mi egyéni templomainkban is!
Jerry
Megjegyzések
Megjegyzés küldése