A múlt héten Dávid feltette azt a kérdést, hogy ki számodra Jézus? „Számodra is csak egy „tündér”, aki ha imádkozol, és kérsz tőle, azt megteszi?” Egy kéréssel, felhívással fejeztük be a gondolatébresztést:
„Te sem ülhetsz ölbe tett kézzel! Indulj el, és mondd el a hited másoknak! Mutasd be azt a Jézust, aki mindenkit meg akar menteni! Mutasd be azt a Jézust, aki egyformán szereti azt, aki születése óta ismeri őt, és azt, aki csak tegnap, vagy ma találkozott vele, vagy csak holnap fog! Legyél te aki bemutatja Őt az embereknek!”
De ki az, akit bemutatunk? Jézus ezt a kérdést a tanítványoknak is feltette: „Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?” (Mt 16:15)Volt-e már olyan élethelyzetünk, amikor körítés nélkül ki kellett mondani:
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16:16b)?
Szerintem mindannyian kerültünk már olyan élethelyzetbe, amikor megkérdeztek bennünket a bennünk élő hitről. Bevallom, rendkívül komplex és ötletes érveket, magyarázatokat sikerül néha felsorakoztatnom, hogy miért is viselkedtem bizonytalanul. Talán nem új téma az, amiről a héten gondolkodunk, de javasolt gyakran egy Tervszerű Megelőző Karbantartást végeznünk a mi hitünk épületén. Mi az alapja hitednek? Mi a mi kősziklánk? Próbáld meg ezt gyakorlati szempontból megfogalmazni! Mit jelent itt, most?
Péter e hitvallása után még sok kalandos botladozáson esett át. Még ebben a fejezetben, amikor Jézus az emberekért végzett szolgálatáról, áldozatáról beszél olvashatjuk a következőt:
„Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon feltámadnia. Péter félrevonta őt, és fedni kezdte: Isten őrizz, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordult, és azt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, botránkozásomra vagy nekem, mert nem Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberekéire.” (Mt 16:21-23)
Hogy látjátok, mi volt itt a probléma? Néhány perccel ezelőtt, még arról olvasunk, hogy Péteren keresztül hogyan jelentette ki hitünk alapját a Szentlélek, erre már Sátánként titulálja Pétert, és Jézus hevesen elutasítja. Milyen tapasztalataid vannak az ember esendőségével és gyengeségével kapcsolatban?
Ahhoz, hogy erre a kérdésre pontosan megfogalmazzuk a választ, még nézzünk meg néhány gondolatot: Sokszor elítéljük könnyelműen, hogy mi bölcsebben beláttuk volna Jézus szolgálatát és szerepét. De vajon ma nem kell meghoznod ezt a döntést? Ma nem kell belátnod ennek az értékét? És sikerül bölcsebben?
Mi lehetett Péter fejében? Jézus parancsolt a természetnek, feltámasztotta a halottakat, járt a vízen. De ugyanígy tele volt kérdésekkel. Miért engedte Jézus, hogy Keresztelő János megalázó halált haljon? Nem az volt a probléma, hogy Péter védeni szerette volna Jézust, inkább az, hogy irányítani próbálta a saját megismert, szubjektív igazsága alapján. A keresztyén ember számára Jézus követése nem azt jelenti, hogy ha már bír a Szentlélekkel, mindent megtehet, mert tudja mit tenne Jézus…! Hamar beleeshetünk így abban a hibába, hogy a Szentlélek nem bír velünk. Az alázatos ima, Isten akaratának megismerése hosszú és kitartó keresést jelent. Az ima nálunk nem akaratátvitel, hanem akarat átvétel. Megtanulni Isten szemével látni a történéseket, egymást, a testvérünket.
Péter, amikor ezt még nem látta, abban a pillanatban azt mondta neki, hogy ne azt tegye, amit kell, hanem amit Péter helyesnek gondol. „Nem történhet ez meg veled!” Emberek szerint gondolkodott.
Sátán a megkísértés pusztájában ugyancsak arra késztette, hogy ne végezze el ezt a szolgálatot. Ezért ilyen szigorú a felszólítás: „Távozz tőlem Sátán” – ugyanis ekkor Péter is a misszióját akadályozta. Ez független attól, hogy mennyire jó szándékú, amit az illető akar.
Gyakran a legnagyobb jó szándékkal tudunk nagy bajt okozni. Ennek belátására azonban alázatra van szükség, amit nekünk, keresztyén fiataloknak még tanulnia kell. Péter, Júdással szemben hajlandó volt elfogadni a feddést és a bűnbánatot. Nehéz belátni sokszor, hogy nem a mi akaratunk a legjobb számunkra. Mi mindent tett Jézus az életedben, amiről beszélhetnél? Miért jó ezeket folyamatosan szem előtt tartani?
Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem.” (Mt16,24)
Ma azt tanítják, hogy kövessük az álmainkat és áldozzunk fel sok mindent a céljaink eléréséért. A közgazdaságtan Maslow piramisának csúcsán az Önmegvalósítás áll. Azonban Jézus éppen ennek az ellenkezőjére hív. Adjuk fel az álmainkat és bízzuk azokat Őrá. Viszont, ez, így első olvasatra furának tűnik. Minden látszat ellenére, helyezzük döntéseinket, motivációinkat egy teljesen más alapra. Adjuk fel vágyainkat egy talán sokak számára megfoghatatlan dologért! „De mit kapok én? Miért jó ez nekem?” Kellett-e már valamit elveszítened Jézusért? Mennyire tűnik fontosnak most az a dolog?
E fenti gondolatok motivációjának kulcsa annak megértése, hogy az álmaink, vágyaink nem feltétlenül a legjobbak számunkra. De van Valaki, aki viszont nem éri be a mi gyermeteg álmainkkal, hanem sokkal többet, jobbat szeretne nekünk adni. Talán minden álmunk egy csillogó anyacsavar, de Ő az egész masinát szeretné nekünk ajándékozni.
Igen, ezek a lépések kezdetben nehéznek tűnhetnek. Nem számít, kik vagyunk, milyen erős a hitünk és az elkötelezettségünk, időnként mindannyiunknak szüksége van bátorításra. Olvasd el Máté 17. rész 1-9. versét! Jézus a világban néha magányosnak érezte magát. A menny elküldte követeit Jézushoz, nem angyalokat, hanem embereket, akik elszenvedtek fájdalmat, bánatot és együtt tudtak érezni a Megváltóval. Számomra nagyon motiváló az a tudat, hogy emberként Jézus, az Isten Fia ezek által az emberek által kapott vigasztalást és bátorítást. Isten erre a vándorútra nem csak utat mutató jeleket tett, hanem egy közösséget adott mellénk. Közösséget Jézussal, közösséget egymással.
Ezért a héten arra hívunk mindenkit, hogy gyertek. Építsük hitünk a Kősziklára és legyünk közösségben Istenükkel.
NaTomi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése