Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO) Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak. Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért n...

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz. Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást j...

Pál a pogányok misszionáriusaként számos gyülekezetet alapított a Földközi-tenger vidékén. Amikor csak tehette, felkereste ezeket a közösségeket, de nem időzhetett egy helyen sem túl sok ideig. Ám amikor távol volt, akkor sem hagyta magukra az új keresztényeket, akiknek nyilván sok kérdésük volt, gyakran előtérbe kerültek a korábbi életük rossz berögzülései, illetve folyamatosan konfliktusba kerültek a zsidókból lett keresztényekkel, akiknek nagyon határozott elképzelésük volt arról, hogy mi is a feltétele az üdvösségnek. Mivel személyesen nem tudott mindenhol jelen lenni (még ma is problémás ekkora területet beutazni, az akkori közlekedési viszonyok mellett pedig gondolhatod, hogy mennyire volt gyors a dolog), a legegyszerűbb és leghétköznapibb formában, levelekben küldte el válaszait, tanácsait és instrukcióit a gyülekezetekbe. Idővel leveleinek másolatait más gyülekezeteknek is elküldték (Kol 4:16), és bár néhány levele elveszett, tizenhármat mi is olvashatunk a Bibliában. Ha ...

„Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk is a romlottság rabszolgái. Ugyanis, ha valaki alulmarad a bűnnel szemben, rabszolgája lesz annak.” (2 Péter 2:19 – EFO) A mai tanulmányhoz olvasd el 2Péter 2:1-22. verseit! A világ leghalálosabb fordítási hibájából kifolyólag több, mint 150.000 japán katona és civil vesztette életét. 1945. június 22-én véget ért az  okinavai csata, ami a japánok vereségével és brutális veszteségekkel zárult. Ekkor a németek már másfél hónapja letették a fegyvert Európában, és mindenki számára világossá vált, hogy a japánoknak nincs több esélyük. Hirohito császár még aznap összehívta a vezérkart, és közölte, hogy el kell kezdeni a béketárgyalásokat. A potsdami deklarációként ismert ultimátumban a szövetséges nagyhatalmak felszólították Japánt, hogy azonnal adja meg magát, mert amennyiben ez nem történik meg, „olyan pusztítással kell szembenéznie, amilyent még nem látott a világ”. A mai eszünkkel már tudjuk, hogy mire is utalhattak, mikor ezze...

A bírák kora igencsak izgalmas (értsd: kaotikus) kora volt a zsidó népnek, ami eléggé egysíkú, ha csak a felszínét nézzük: a nép elfordul Istentől, aki az elnyomó szomszédos népek kezébe adja őket, ekkor a nép segítségül hívja Őt, mire Isten egy szabadítót (bírát) küld, aki elhozza a békét. Mielőtt megnéznénk néhány konkrét példát, gondold végig, hogy hányszor tesszük ugyanezt: jól megvagyunk Isten nélkül, és amikor jön az ellenség, kétségbeesetten szaladunk vissza hozzá. De sosem tanulunk a hibánkból, így kezdődik az egész elölről... Az eheti tanulmányhoz elég sokat kell olvasni, segítségként mindenhol megtalálod a vonatkozó részekhez vezető linket. Arra biztatlak, hogy legalább az egyik történetet olvasd végig, hidd el, úgy sokkal mélyebbre tudsz ásni!

A gravitáció az egyik legjelentősebb azok közül a természeti törvények közül, amelyek meghatározzák az életünket. Soroljatok fel néhány dolgot, ami ebből a tömegvonzás törvényéből következik!  Isten teremtette ezt a világot, és annak törvényeit is. Mit gondolsz, miért van szükségünk ezekre a fizikai törvényekre? Isten királyságának alapja a szeretet törvénye, aminek első kitétele, hogy önkéntes kell legyen. Azért ez furcsa, nem? Képzeld el, ha a gravitáció is ilyen lenne, eldönthetnénk, hogy hasson-e ránk, vagy ne... Csakhogy ennek a törvénynek csakis így van értelme. Parancsra nem lehet szeretni, így ha Isten ragaszkodni akar a saját maga által felállított játékszabályokhoz, akkor ez a törvény egyenes út a szabad akarat törvényéhez, amivel  hatalmas kockázatot vállalt Isten. Ha szabad akaratot ad minden teremtményének, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kilépünk abból a rendszerből, ami a legjobb nekünk (hiszen erre lettünk teremtve), ami egyenes út a pusztuláshoz. Mi...

Mit is tehetnénk az év utolsó napjain, mint emlékeznünk mindarra, ami mögöttünk van... Mindenhol ez megy, összegeznek, mérlegelnek, elemeznek, felelevenítenek, „bestofmoments” akárhova is kattintasz vagy kapcsolsz. Az értékelés jó  –  Pál apostol azt tanította, hogy mindannyian magunk adunk számot Istennek az életünkről ( Róma 14:12 )  –,  vagyis jó tisztában lenni azzal, hányadán is állunk. Neked mennyire volt eredményes az éved? Miket értél el? Milyen mérföldkövek mellett haladtál el idén? És mit gondolsz, mi a helyzet Jeremiás prófétával? Ő hogy tekintett volna vissza azokra az eseményekre, amikről beszéltünk? Az ő élete mennyiben volt eredményes? Sokat szenvedett, néha panaszkodott és sírt is. Úgy tűnik – néhány kivételtől eltekintve –, hogy a királyok, a papok, a próféták és az átlagemberek nem csupán Jeremiás üzenetét gyűlölték, hanem őt is. Saját népe még hazaárulónak is nevezte. Végül a romlás és végzet napjai bekövetkeztek, amelyről a próféta szól...

Tudtad, hogy az IQ-ként ismert kognitív készségek az összes készségeinknek mindössze 20%-át teszik ki? És tudod miért fontos ez? Az, hogy tudsz valamit, még nem jelent azt, hogy a tudásod szerint is fogsz cselekedni! Kérdezd meg azokat a szülőket, akik már vagy százszor elmondták a gyereküknek, hogy köszönjön, ne csoszogjon, csukott szájjal egyen... Három összetevő befolyásolja, hogy hogyan reagálsz a téged körülvevő dolgokra, eseményekre: Kognitív készség: ez tulajdonképpen minden, amit racionálisan, ésszel meg tudsz érteni. Logikai érveléssel, magyarázatokkal lehet fejleszteni. Affektív készség: ez az átélésnek vagy beleélésnek a képessége, amit empátiának nevezünk. Ezt tapasztalatokkal, történetekkel, mesével fejleszthetjük, amikor gyakoroljuk a különféle érzelmek átélését. Konatív készség: ez pedig a szociális készségeket jelenti, azt, hogy hogyan tudod kezelni a kapcsolataidat, hogyan kezdeményezed, tartod fenn vagy zárod le őket. Ez szintén csak megtapasztalással fej...

„Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket! Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi! Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora. Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. — De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.” (Jeremiás 22:13-17 - EFO)

MIÉRT PONT ÉN?  Miért nem élhetem a magam nyugodt életét? Miért kell másokért is nekem felelnem? Ha más is megtehetné, miért pont nekem kell? Miért pont én? „Ne gondold, hogy csak azért, mert a palotában élsz, megmenekülhetsz a haláltól, amikor az összes zsidót megölik! Ha most hallgatsz, a zsidók számára majd máshonnan támad szabadulás és menekülés — te azonban el fogsz pusztulni, apád családjával együtt. De gondold csak meg, talán éppen azért lett belőled királyné, hogy ebben a veszedelmes időben helytállj!”  (Eszter 4:13-14, EFO) 

SZABAD FOGLYOK Épp a TV-t nézed, amikor a kedvenc sorozatod hirtelen félbeszakad. Azonnali friss híreket látsz a képernyőn. Az országodat megszállta az Amerikai Egyesült Államok. Kinézel az ablakon, és tankok százai dübörögnek az utcán. Mindenfelé katonák törnek be a házakba és viszik, aki és ami vihető. Elfog a félelem, de igazán még erre sincs időd, mert másodperceken belül már a te házadban is ott vannak, és visznek. Még a gyülekezeti bútorokat, berendezéseket is viszik. A repülőn Amerika felé van időd átgondolni, hogy vajon mi is fog rád várni, de ami jön, arra számítanál a legkevésbé: öltönyös, sötét napszemüveges, ijesztő fickó hozza a hírt, kiszólva egy sötétített limuzinból a reptér előtt, hogy maga az elnök kíván elhelyezni a Fehér Házban, mert igazán jól képzett és bölcs embernek tudnak téged, szóval továbbképzésben részesítenek ott, és aztán valamilyen vezetőpozíciót kell majd elláss ebben az idegen országban, az elnök keze alatt – feltéve, hogy megfelelsz a krit...

„Akkor az apostolok kérték az Urat: ››Erősítsd a hitünket!‹‹”  (Lukács 17:5 - EFO) A kereszténység lényegét két szóban meglehet fogalmazni: KÖVETNI KRISZTUST. Meg vagyok róla győződve, hogy nekünk, keresztényeknek a legnagyobb képmutatóknak kell lennünk, amire jól rá is érzett a kereszténység, csak az a hibája, hogy nem a Krisztus képét mutatja. Tehát nyugodtan lehetünk képmutatók, de akkor csak Krisztus képét, vagyis jellemét mutassuk embertársainknak. Az alapige is nagyon szépen beszél erről a hiányosságunkról. Megemlít egy olyan valóságos, ugyanakkor szomorú tényt miszerint bár hívőknek mondanak minket, sőt mi is annak hívjuk és hívatjuk magunkat, de alapvető hiányosságunk az, hogy nem igazán hiszünk, pedig ez lenne a lényeg. Amikor az apostolok kérték az Urat, hogy növelje a hitüket, eléggé beleláttak Krisztus tiszta, és érdekek nélküli jellemébe, hitébe, ami az Atyával való kapcsolatának az alapját képezte. Ahhoz, hogy mi is hasonló kérést tudjunk megfogalmazni, nekünk...

„Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok.” (Galata 3:26-28 - EFO) Tudtad, hogy Lukács evangéliumát időnként a nők evangéliumának is szokták nevezni? ennek az az oka, hogy a többi evangéliumnál sokkal inkább hangsúlyozza, hogyan gondoskodott Jézus az asszonyok szükségleteiről, illetve milyen részt vállaltak nők a Megváltó szolgálatában.

„Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem!” (Lk 9:23 ÚRK) Minden út az első lépéssel kezdődik. A második lépéshez már szükséged van az elhatározásra: folytatni akarod. A századik után se könnyű, és egész a célig minden egyes lépés magával hozza a feladás lehetőségét. Minden újabb méteren döntened kell, hogy érdemes-e folytatni...

„És leszállt rá a Szentlélek látható alakban, mint egy galamb. A Mennyből pedig hang hallatszott: ››Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm.‹‹” (Luk 3:22 - EFO) Azt láthatjuk, hogy mielőtt Jézus sok csodákat művelt volna, nyilvános szolgálata szintén egy nagy csodával kezdődik: megkeresztelkedik.

A NEMET MONDÁS MŰVÉSZETE  „Mai példabeszédek könyve, valahol a közepe tájékán, a lap tetején, második bekezdés: És történt egyszer, hogy  a mi emberünk, akinek problémái valának az alkohol fogyasztással, amely oly mélyen ette bele magát az életébe, mint az hernyó magát az almába, elméne az orvoshoz, és mondá neki vala: Doktor Úr! Szívem és vesém beleremeg vala abba az állapotba, amibe most sajnos belekerültem, s amelyből önerőből kimászni nem nagyon van lehetőségem. Mondá néki az orvos, miután megvizsgálta vala minden oldalról: - Kedves Uram önnek problémája van az alkohollal, sőt! Egyenesen kimondhatom, hogy az ön betegségének az oka, az alkohol maga. Erre imigyen kezdett hálálkodni a mi emberünk, nagy boldogan és megnyugodva: - Jaj drága doktor úr, maga az első olyan ember, aki végre nem engem hibáztat és nem engem okol a betegségemért, hanem végre az alkoholt teszi felelőssé! S emberünk nagy boldogan távozott el vala onnan, és gyújték pár gyertyát valamely szentnek, hálá...

„Tudás az, hogy a paradicsom gyümölcs. Bölcsesség, hogy nem teszem a gyümölcssalátába.” Egy kis ráhangolódás: Mi a különbség a tudás és a bölcsesség között? Melyik a fontosabb?

„Mert Szövétnek [fényforrás] a parancsolat, és a tudomány világosság, és az életnek útja tanító-feddések” (Példab. 6:23) Jogosan merül fel bárkiben a kérdés: vajon mit is jelent az, hogy valami élet-halál kérdés? Ez valami olyasmit jelenthet, hogy vannak dolgok, melyek eldöntése az életünk javát szolgálhatja, vagy pedig az ellenkező dolgot, vagyis halált vonhat maga után.

„Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.” (Péld. 1:7, RÚF) Életemben rengeteg tanácsot kaptam már — jót és rosszat is. Tanácsoltak azért, hogy segítsenek valamiben és tanácsoltak már azért is, hogy hátráltassanak. Tanácsoltak azért, mert az érdekem úgy kívánta, de tanácsoltak a saját érdekeikből is. Egy dolog viszont biztos: ha az összes jó és rossz tanácsot el is felejtettem már, azok, melyeket édesapámtól kaptam, még a mai napig a fülembe csengenek.  És egytől-egyig jó tanácsok! Legyen szó egyszerűen munkáról, hogy hogyan használjam a fűrészt, a forrasztót, vagy hogy milyen fúrószárat használjak, egészen az emberekkel és Istennel való kapcsolataimig, édesapám tanácsai elkísérnek, és sokszor segítenek ki olyan szituációkban, amelyekben saját kútfőből — vagy mások tanácsolgatásaival — nem tudnék helytállni. A szüleim tanítottak meg „helyesen” imádni Istent, és sokszor az ő tanácsaik segítettek a gyülekezetben, sőt, egyszerűen...

Milyen érzések kavarognak benned, amikor egy-egy tehetősebb ismerősöd külföldi nyaraláson készült képeit lapozgatod a neten, miközben neked esetleg csak egy hétvége jutott a Balatonnál? Ha föl is merül benned, hogy  „ sajnálod ”  őt, ezt legfeljebb egy jó nagy adag iróniával teszed. De képzeld el, van a Bibliában egy személy (igazából legalább kettő), aki valóban szánakozik az ilyen embereken. Az egyik Jézus. (Ugye, emlékszel a példázatra a tevével és a tű fokával? Ideillő, szóval nyugodtan elevenítsd fel például Máté 19-ben! ) A másik Jakab.