Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés… Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták). Azért ebbe bele lehet fásulni, nem? A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt. Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza...

„Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak.” (Ez 47:9) Ezékiel leírja egy látomását, ami első ránézésre akár egy rémtörténet lehetne. Ezékiel könyve 37. fejezete 1-14-ig egy csontokkal teli völgyet mutat be nekünk. Csak Ezékiel és Isten élők. Ahogy körülnéz Ezékiel, azt látja, hogy rengeteg csont hever a földön, olyan rég, hogy teljesen kiszáradtak. Isten azt mondja, hogy beszéljen a csontoknak. Mondja nekik, hogy keljenek életre, mert Isten szólítja őket. Ahogy ezt elmondja nekik Ezékiel, a csontok összeállnak, majd testté formálódnak, és végül életre kelnek. Rengetegen vannak. Isten megmutatja a feladatást Ezékielnek. Ők Izráel. Ők azok, akik már rég feladták, akik lélekben halottak, de a Seregek Ura képes kihozni őket a sírjaikból, és új erőt adni nekik. Mit gondolsz erről a szimbólumról? Mire tudsz következtetni belőle? A feltáma...

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.  Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” (146. Zsoltár 7-9.) Hányszor jártál már így? Szombat reggel van, díszmagyarban várod a buszt, vagy ülsz be az autóba, hogy fél tízre biztosan odaérj a gyülekezetbe. Három percet késel a szombatiskoláról, megvető pillantások mindenfelől, ráadásul még a ruhád sem elég hosszú/fekete/stb. Az istentiszteletet végigülöd, és bár az elhangzottak vonatkozhatnának mindenkire, neked is csak a másik sorban ülő jut eszedbe — bizony, meg kellene változnia. A délutáni óra nem maradhat el, még akkor sem, ha csak hárman jönnek össze, és miután végre hazaértél, várod a naplementét, mint a rabbi a San Francisco-i Kölyök című filmben. Isten határozott tervvel adta a szombatot az ember részére. Eredetileg ...

Mit is tehetnénk az év utolsó napjain, mint emlékeznünk mindarra, ami mögöttünk van... Mindenhol ez megy, összegeznek, mérlegelnek, elemeznek, felelevenítenek, „bestofmoments” akárhova is kattintasz vagy kapcsolsz. Az értékelés jó  –  Pál apostol azt tanította, hogy mindannyian magunk adunk számot Istennek az életünkről ( Róma 14:12 )  –,  vagyis jó tisztában lenni azzal, hányadán is állunk. Neked mennyire volt eredményes az éved? Miket értél el? Milyen mérföldkövek mellett haladtál el idén? És mit gondolsz, mi a helyzet Jeremiás prófétával? Ő hogy tekintett volna vissza azokra az eseményekre, amikről beszéltünk? Az ő élete mennyiben volt eredményes? Sokat szenvedett, néha panaszkodott és sírt is. Úgy tűnik – néhány kivételtől eltekintve –, hogy a királyok, a papok, a próféták és az átlagemberek nem csupán Jeremiás üzenetét gyűlölték, hanem őt is. Saját népe még hazaárulónak is nevezte. Végül a romlás és végzet napjai bekövetkeztek, amelyről a próféta szól...

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.” (Jeremiás 17:14) „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Prédikátor 1:9) Mondhatnánk, hogy „sziszifuszi” munka a prófétáké. Tudjuk a görög mitológiából ismert történetet: Sziszüphosz királyt agyafúrt gonoszságai miatt örökös kőgörgetésre ítélték az istenek, ő a „példaképe” mindenkinek, aki sokat dolgozik feleslegesen. No nem az agyafúrtság és a gonosztettek miatt hasonlítanak a próféták erre a pórul járt királyra. 

Nekem komolyan nehézséget okoz, hogy ne akarjak mindent jobban tudni másoknál. Meg az is, hogy segítséget kérjek. És szörnyen nehéz elismerni, hogy hibáztam... meg persze bocsánatot kérni... Problémám van az alázattal. Saját magamra nézve ezt olvasom a Bibliában: „ Jól ismerem mindazt, amit teszel. Ismerlek téged: sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg, vagy forró lennél! De mivel langyos vagy, kiköplek a számból! Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire! Nem veszed észre, hogy valójában milyen nyomorult vagy, szánalmas, szegény, vak és meztelen? Azt tanácsolom, hogy tőlem vegyél igazi aranyat, amelyet tűzben tisztítottak meg, hogy valóban gazdag legyél! Tőlem vegyél fehér ruhát, hogy eltakard szégyenletes meztelenségedet! Tőlem vegyél orvosságot a szemedre, hogy tisztán láss! ” (Jelenések 3:15-18 EFO)

Veszélyes útelágazások – te mennyire vagy megtéveszthető? „Nem minden az, aminek látszik.” Gyakran eszembe jut ez a közmondás, amikor kedvelt elfoglaltságomra, a filmnézésre gondolok. A média világában ugyanis hatványozottan igaz ez az örökigazság: nem minden az, aminek látszik. Körül vagyunk véve az internet világában átverésekkel, hoax-okkal (tudod, ezek azok a körlevelek, amik valamilyen ál-veszélyre figyelmeztetnek), de a való világba kilépve is egyre gyanúsabbak az utcán minket leszólító alakok, a szuper üzlettel kecsegtető hirdetések. És sajnos el kell ismerni: mi is átverhetőek vagyunk, hisz nekünk is van gyenge pontunk. Itt van például ez a rövid videó. Kétlem, hogy észrevennéd az összes változtatást, amit a felvétel közben művelnek a háttérben!

„A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer. 31:3) Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem a társasjátékokat. Gyerekkoromban sokat játszottunk a szüleimmel és testvéreimmel, általában a „klasszikusokat” vettük elő, mint a sakk, dáma, römi, Uno, akkoriban számunkra ezek voltak „A” társasjátékok. Nagy ritkán azonban (főleg az évnek ebben a szakában, az ünnepek beköszöntével) kibontottuk a család külön bejáratú Monopolyját, és kezdődhet az órákig tartó üzletelgetés. Viszont ahogy elkezdtünk játszani, hamar rájöttünk, hogy miért nem szeretjük a Monopolyt. Egyhangú, unalmas, és a végtelenségig tart.

„ Ha közületek valaki bajban van, imádkozzon! Ha örül, énekeljen, s dicsérje az Urat! Aki beteg, hívja magához a helyi gyülekezet vezetőit, azok pedig imádkozzanak érte és kenjék meg olajjal a beteget az Úr nevében! Mert a hitből való imádság hatására a beteg meg fog gyógyulni: az Úr helyreállítja az egészségét. Ha pedig a beteg valami bűnt követett el, az Úr megbocsát neki. Ezért valljátok be egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes. Illés próféta is ugyanolyan ember volt, mint mi. Amikor teljes szívvel imádkozott, hogy ne legyen eső az országban, nem is esett három és fél évig. Amikor pedig újra imádkozott, az ég ismét esőt adott, és a föld is termést hozott. ” (Jakab 5:13-18 EFO)

Körömszakadtig megfeszített erőd Mielőtt Istenhez tértem volna, sokáig úgy jártam gyülekezetbe, hogy nem tudta senki, milyen vagyok valójában. Mindenki úgy gondolta, egy csöndes gyerek vagyok a hátsó sorban, aki illedelmes, nagyokat köszön, mosolyog, és jól elvan, mindig ott van szombaton, sosem marad el. Mikor valahol szóba jött Isten az élet bármely területén, akkor szívesen vallottam, hogy vallásos vagyok és hiszek benne. És valójában lehet, hogy azt mutattam, hogy szeretek gyülekezetbe járni és érdeklődök Isten iránt, de közben pedig az volt bennem, hogy „mikor érünk már haza”, „melyik filmet fogom ma este megnézni” vagy „ráérek ezzel később foglalkozni”.

A HÓFEHÉR SZOBÁBAN Még felsőbe jártam, amikor az egyik legjobb sulis barátom megkérdezte tőlem, hogy nem akarok-e elmenni az ő gyülijükbe megtérni. Visszakérdeztem, hogy mit csinálni? Megtérni? Elmondta, hogy időnként összegyűlik egy csoport fiatal és a gyülekezet vezetője imádkozik értük. És ezt nevezik megtérésnek. Még a tapasztalatlan és tudatlan tizenhárom éves énem is fenn akadt azon, hogy így lehet megtérni… Valaki kézrátétellel megáld, vagy épp csak imádkozik – ezt jelenti a megtérés? „…térj én hozzám, mert megváltottalak.” (Ézs. 44:22, Károli) Isten a Bibliában számtalanszor felszólítja az eltévelyedett Izráelt, hogy térjen hozzá. Istenhez térni. Számodra mit jelent ez? Hogyan akarunk megtérni? Odaadni magunkat úgy Istennek, hogy mindenről lemondunk, vagy inkább kompromisszumokat kötünk Vele? Vagy egyszerűen csak hívőnek tituláljuk magunkat, miután valaki megáldott minket?

FELFÜGGESZTETT Hallottál már a „felfüggesztett kávé” mozgalomról? Egy olyan másfél éve terjedt facebookon az erről szóló történet: „Egy barátommal betértünk egy kis kávéházba. Miközben leadtuk a rendelést két vendég lépett be és ment egyenesen a pénztárhoz. - Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüggesztve. Kifizették a rendelést, fogták a két kávét és elhagyták a kávézót. - Mi az a felfüggesztett ? – kérdeztem a barátomtól. - Várj egy kicsit és meglátod. – válaszolta. Ismét bejött néhány ember. Két lány kért egy-egy kávét, fizetett majd távozott. Ekkor három ügyvéd lépett be. - Kértek hét kávét. Hármat saját részre és négyet felfüggesztve. Amíg azon töprengtem, mégis mire szolgálnak ezek a felfüggesztett kávék, élveztem a kellemes napos időjárást, és gyönyörködtem a kilátásban, ami a hangulatos térre nyílt. Hirtelen, egy kopott ruhákba öltözött, koldusnak látszó férfi lépett az üzletbe, és kedvesen a pincérhez fordult. - Van egy felfügg...

Amikor meg akarsz kapni egy munkát, akkor elküldöd az önéletrajzodat (meg rajtad kívül valószínűleg még több száz másik ember is) a pályázatot kiíró céghez, és ha úgy döntenek, hogy te vagy a legmegfelelőbb a munkára, és felvesznek. De mi történik utána? Hátra dőlhetsz, és elégedett lehetsz magaddal? Nyilván nem, mert el kell látnod a rád bízott feladatot, végül is arra választottak ki téged a sok-sok jelentkező közül. Ha nem teszed, kirúgnak. Ennyire egyszerű. 

 „Testvéreim, az Úr vissza fog jönni, de addig várjatok türelmesen! Gondoljatok a földművesre, aki türelmesen várja, hogy szántóföldje gazdag termést hozzon! Várja, amíg az őszi és a tavaszi eső megöntözi a földjét. Ti is várjatok türelemmel! Erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr hamarosan visszajön!” (Jak. 5:7-8) Egész negyedévben arról beszéltünk, hogy hogyan és miért kell elérjük az ébredést, és hogy mi az a reformáció, ami segítségével végre nem várjuk a sült galambot, hanem teszünk is valamit a dolog érdekében. De van egy hatalmas probléma. Több nap, mint kolbász. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy kevesebb nap, mint ahány ember, ha a következő egyenletet használjuk: Jézus hamar eljön, és addigra a világ minden részére el kell jusson az ő örömhíre, erre pedig mi vagyunk felkérve. Te és én. Olvasd el Máté 28:18-20. verseit, és megérted, hogy miről beszélek. Mi lehet az egyetlen reménységünk ebben a reménytelen helyzetben? Erre is ugyanebben a szakaszban kapod meg a vála...

„Isten azonban egyre nagyobb kegyelmet ad nekünk. Ezért mondja az Írás: „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.” Adjátok hát oda magatokat Istennek, és engedelmeskedjetek neki! Ugyanakkor álljatok ellen a Sátánnak, és ő el fog futni tőletek!” (Jak 4:6-7) Szereted a változásokat? Nem tudom hogy vagy vele, de néha jó érzés, ha minden ugyanúgy megy egy darabig. Ha minden a megszokott, nem kell gondolkozni, hogy mit csinálj, csak tenni azt, amit mindig is. Ez olyan egyszerű. Néha erre vágyunk, de mi van akkor, ha ez már megy egy hete, egy hónapja, vagy talán évek óta? Minden nap ugyanúgy telik. Ha sokáig ugyanazt csinálod, bele is őrülsz. Megunod, eleged lesz, inkább világgá szaladnál, nehogy még egyszer meg kelljen tenni, még egyszer arra kelljen sétálni, még egyszer meg kelljen enni azt a valamit, amiből már eleged van. Az Istennel való kapcsolat is ilyen. Meg lehet unni, és akkor szükség van a változásra. Most erről fogunk gondolkodni kicsit.

Jó reggelt (vagy napot, estét, ami tetszik). Ma is felkeltünk. És most mi következik? Lehet, hogy már ébredés után azon járt a fejed, hogy ma mit kell csinálni. Milyen feladatok várnak, esetleg munkába mész. Így a nyár vége felé sokszor gondolunk a szeptemberi változásra. Sok elhatározás,  „ nem fogom az utolsó napra hagyni a tanulást idén ”  stb. Próbáljuk meg most egy kicsit a gondolatainkat is felébreszteni és kívülről nézni a helyzetet. Lehet, hogy most éppen a buszon utazva olvasod ezt, lehet, hogy épp a szombati alkalomra készülve. (Ahhoz, hogy a végén legyen eredménye, próbáld meg a kérdésekre a választ legalább 1 mondatban, írásban összefoglalni.) Miért olvasod a gondolatébresztőt? Beszéltél-e már a Jó Istennel? Mikor? Miért?

„Látod, Örökkévaló, mennyire szeretem utasításaidat, eleveníts meg hűséges szereteteddel! Kezdettől fogva minden szavad megbízható és állandó, minden ítéleted igazságos és örökre érvényes.” (Zsolt 119:159-160) Gondolkoztál már azon, hogy vajon te jól hiszel-e? Foglalkoztál már azzal, hogy vajon jó helyen vagy-e? Hogy amit teszel, az jó, vagy mindig ugyanazokat a hibákat követed el újra, és újra? Ha eszedbe jutottak ezek valaha, akkor ez a tanulmány neked szól. Sok embertől hallottam olyan mondatokat, hogy mivel ezt, meg azt csinálom, ez azt jelenti, hogy valami nincs rendben velem. Előfordult, hogy elmondtam valakinek, hogy milyen zenét hallgatok, ő rám meredt, és értetlenül kérdezte tőlem, hogy én még nem tértem meg, és mégis megkeresztelkedtem. Vagy elmondtam, hogy iszok tejet, és nem értették, hogy Istenhívő emberként hogy tehetek ilyet. Ilyenkor mindig egy kérdéssor kavargott a fejemben. Igaza lehet, és velem van baj, vagy nem csináltam rosszat, de akkor ő miért gondolja ...

Újév fogadására készülődtek a cári Orosz Birodalomban. Ez az ünnep a legtöbb ember lelké-ben a „tiszta lap”, egy új esély, egy új élet reményeként jelenik meg. Nem úgy a teremben, ahova a cár éppen belépett. Ma valaki kegyelmet kap. A többiekre halál vár. Az uralkodó megállt az előtérben és vett egy mély lélegzetet. Tudta, gondterhes percek várnak rá. Amikor úgy érezte, kellőképpen kitisztultak a gondolatai, megindult a folyosó felé. Kétoldalt rácsok, a zárkák közt hideg kőfalak. A foglyok szinte csüngnek a rácsokon a köze-ledő léptek hallatára. Mindenki arra készül, hogy a lehető legjobb benyomást tegye az uralko-dóra, ha kell csak egy mondatban is. A cár megadja a szót, hallgatja sorban a történeteket. Ahogy közeledik a folyosó végéhez, azon tűnődik, hogy ha a siralomház tele van igaz emberekkel, akkor kik rohangálnak odakint a város utcáin? Már az utolsó zárka foglyait is meghallgatta, és éppen visszavonulna, de ehelyett közelebb lép a rácshoz, és belekémlel a sötétbe. Las...

„Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.” (Mt. 24:14 - EFO) Ma már ritka ugyan, hogy szerelmes leveleket írjanak az emberek egymásnak – vagy bármilyen levelet is kézzel -, de most próbáljuk meg elképzelni a helyzetet. Lányok, ha a párotok írna nektek egy levelet, amiben azt taglalná, hogy mennyire szeret titeket, hogy mi mindent megtett értetek, hogy mik a tervei a jövőtökre nézve, mennyi ideig bírnátok ki, hogy ne olvassátok el? Nyilván nem porosodna egy hétig, de még egy napig sem, ugye?

„És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.” Egy kérdést szeretnék feltenni: A mai napon mennyit imádkoztál? És miért? (Mielőtt még válaszolnál – vagy válaszolnátok a csoportban – gondolkozzunk az őszinteségről. Minden kapcsolat megtartó ereje az őszinteség; ha egy barátságban nem tud a két fél megnyílni egymás előtt és a gondolatokat feltárni, annak eltávolodás, konfliktus, meg nem értés, fájdalom és a kapcsolat megszűnése lesz a vége. A szeretetünk legfontosabb jele a másik iránt az őszinteség, mert ezáltal nyitjuk meg a saját lényünk kapuját a másik előtt, hogy kapcsolatba léphessen velünk.)