Veszélyes útelágazások – te mennyire vagy megtéveszthető?
„Nem minden az, aminek látszik.”
Gyakran eszembe jut ez a közmondás, amikor kedvelt elfoglaltságomra, a filmnézésre gondolok. A média világában ugyanis hatványozottan igaz ez az örökigazság: nem minden az, aminek látszik. Körül vagyunk véve az internet világában átverésekkel, hoax-okkal (tudod, ezek azok a körlevelek, amik valamilyen ál-veszélyre figyelmeztetnek), de a való világba kilépve is egyre gyanúsabbak az utcán minket leszólító alakok, a szuper üzlettel kecsegtető hirdetések. És sajnos el kell ismerni: mi is átverhetőek vagyunk, hisz nekünk is van gyenge pontunk. Itt van például ez a rövid videó. Kétlem, hogy észrevennéd az összes változtatást, amit a felvétel közben művelnek a háttérben!
Jól tudjuk: nyitott szemmel kell járni a világban. Ádám és Éva óta tudjuk, hogy Sátánnak nem az a módszere, hogy egyértelműen negatív kijelentést tegyen. Úgy térít le minket a helyes útról, hogy mi közben teljes bizonyossággal állítjuk: mi járunk a megfelelő ösvényen! Egy kis apró ferdítés, egy kis apró kétely és máris a klasszikus vicc főhősévé válunk, aki dühösen mordul fel az autópályán: - Miért jön mindenki pont velem szemben?
„Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” (Péld 14:12).
A megtévesztéssel szemben azonban van ellenszer. Ne önmagunkban, a saját gondolatainkban és emberi logikánkban bízzunk. Van egy minket úgy szerető Isten, aki képes volt Fiát áldozni értünk. Ő gondoskodik arról, hogy meglássuk azokat a kis apró változtatásokat, melyek tévútra vihetnek minket. A világosságot megkaphatjuk a Szentírásból is, mely a Példabeszédek könyvének 3. fejezetében összehasonlítja a bolondot a bölccsel. Míg a bolond kevély, csúfolkodó a bölcsességgel szemben, hiszékeny, lobbanékony és másokat elnyomó, addig a bölcs alázatosan beszélő, értékeli a tanulást és a tudást, körültekintő, higgadt és érző lelkű. Hitünk legnagyobb ítélője az, hogyan bánunk másokkal, hogyan bánunk felebarátainkkal, testvéreinkkel.
Járuljunk Istenhez imádságban, kérjünk útmutatást és ne aggodalmaskodjunk. Ha biztosak is vagyunk utunkban, kérjünk áldást tőle cselekedeteinkhez. Hogy meglássuk, hol vannak hitéletünk veszélyes útelágazásai. Ahogyan a Filippibeliekhez írt levél 4. fejezetében olvassuk (4-7. vers):
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
csibu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése