Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük.” (1Péter 2:21 – EFO) „Az utolsó időkben élünk” . Minden testvértől, és testvérnőtől legalább hetente egyszer halljuk ezt a mondatot valamilyen formában, és mindig vele jön egy csomó másik gondolat. Üldözni fognak, háborúk lesznek, rossz lesz, közel a vég. Lehet hogy egyedül vagyok vele, de nekem nagyon keserűvé válik ilyenkor a szám íze, pedig sajnos ez így igaz. A Biblia rengeteg helyen elmondja, hogy mire számíthatunk az utolsó időkben, és a jelek arra utalnak, hogy közel járunk. Mielőtt ebbe belemélyedünk, tisztázzunk valamit. Nem kell az utolsó időkre gondolni, hogy a szenvedést megértsük. Már az első keresztények is szenvedtek, és azt hiszem mindenkinek volt már ilyenben tapasztalata. Pár percig gondolkozzatok, hogy mikor volt olyan, amikor kiálltatok a hitetekért, és ezért bármilyen szinten bántottak, vagy akár csak rosszul érez...

Jézus elment. Itt hagyta a tanítványait egy nagyon nehéz feladattal: „Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön. Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:18-20a - EFO) Összegyűjtöttem néhányat azok közül a problémák közül, amivel az első időkben ezeknek az embereknek szembesülniük kellet. Aki a barátjuknak mondta magát, otthagyta őket, már nem láthatták szemtől szembe, nem beszélgethettek vele úgy, mint korábban. Ez a barát rájuk bízta egy olyan feladat folytatását, amiért őt már egyszer megölték, így nem elképzelhetetlen, hogy rájuk is ez vár. Csapatuk nagy része tanulatlan, egyszerű ember, nyelvismeret, szónoki és teológiai tanulmányok, illetve tudományos ismeretek nélkül. Azt a feladatot kapták, hogy kb. hetvenen fogják magukat, és a világon élő össz...

Ebben a tanulmányban megismerhetjük Jeremiás sorsán keresztül, hogyan viszonyul hozzánk Isten és mi hogyan viszonyulhatunk Istenhez életünk nehéz időszakaiban. 1. Kontextus Azok az emberek, akik nem szeretik Istent vagy egyáltalán az istenhitet, sokszor hozzák fel érvként Isten ellen, hogy annyi szenvedés és tragédia van az életben. Érdekes  módon Isten ugyanezeket az érveket hozza fel a hitetlen emberekkel szemben.

„Jobb egy falat száraz kenyér békességgel,     mint a folytonos lakomázás veszekedéssel.” (Példabeszédek 17:1) Mikor vacsoráztál igazán jót? Van olyan étkezés, ami igazán emlékezetes lett számodra? Emlékszel még hogy mit ettél akkor? Nem tudom te hogy vagy vele, de én nem az ételre emlékeztem vissza. Persze van olyan, amikor olyan finomat sütött, vagy főzött valaki, vagy különlegeset, hogy maga az étel is megmarad, de ez a kevesebb. Emlékeszem olyanokra, amikor körbeültük az asztalt testvéreimmel, szüleimmel, barátokkal, és alig tudtunk egy pár falatot enni, mert annyira nevettünk. Nem ettem különlegeset, de mégis olyan volt a társaság, hogy egy életre megmaradt maga az élmény.